2008-07-31D
Reggel fél 8-kor keltünk, Stan kínai reggelit készített. Ezt még tegnap vacsorára szerette volna megcsinálni, de mivel nem volt rá időnk, ezért reggelire is jó volt. Két fogás volt, az egyik csigatésztával spagetti szószos zöldségszósz, a másik pedig nem vegetáriánus, üvegtésztás zöldséges, rákos étel. Mindkettő nagyon finom volt, és végülis hárman ettünk belőle, de a végén még így is nehezen fogyott el. Ezt külön nekem csinálta utolsó vacsora gyanánt :). Nemsokkal ezután elköszöntem mindenkitől, mivel mentek dolgozni, én pedig találkoztam még az egyik indiai AIESECES sráccal, aki adott nekem egy AIESECes táskát, cseréltünk pólót, én pedig odaadtam neki a SIM kártyát. Mostmár minden össze volt csomagolva, indulásra készen, úgyhogy még elköszöntem a háztól is, és visszanézés nélkül elmentem. Nagyon nehéz volt, egész úton a buszmegállóhoz az itteni emberek, bulik, beszélgetések jutottak eszembe, és hogy milyen jól éreztem magam, és milyen hamar eltelt ez a majdnem fél év. És a legrosszabb, hogy mennyi mindent hátrahagytam, de hát ahogy mondani szokás, nem a tegnapnak, hanem a mának kell élni. Úgyhogy utoljára még mindent ki kell próbálni, az ízesített tejet a tejárusnál, a Thalit az egyik állomáson, ahol a busz megállt, és persze néhány helyi finomságot.
A busz Delhibe érkezett, ahol még maradt vagy 6 órám, úgyhogy végigjártam a bazárt, elköltöttem utolsó filléreimet, és még szerencse, hogy hagytam magamnál 60 rúpiát, mivel 50 rúpia volt a buszjegy, amit eredetileg 10 rúpiásnak mondtak az információnál. Most a reptéren várakozok, mivel a repülő reggel 4:45-kor indul, úgyhogy van még közel két órám, hogy körbejárjam a TaxFree shopokat, ahol rupia hiányában csak nézelődni tudok…szerencsére. A csomagom simán átment a vizsgálaton, nem érte el a súlyhatárt, vagyis az igazat megvallva, nem is mérték le senkinek se a csomagját. Ki volt kapcsolva a mérleg, úgyhogy hozhattam volna még vagy 10kilót magammal. De azt majd következőre!
Most pedig szétfagyok a váróterembe, a gépre várva…
Saturday, November 28, 2009
Utolsó pakolás-postázás, céglátogatás és party!
2008-07-30
Reggel egy kis pakolással kezdtem, de nem vittem túlzásba, csak a nagy részét bepakoltam, de tudtam, hogy még egy csomó ruhára, kicsi mütyüre szükségem lehet, úgyhogy nem fejeztem be. Viszont elmentem megint postára, hogy a maradék 5 kiló könyvet elpostázzam. Most nem ment olyan flottul, mint ahogy a múltkori alkalommal, majd másfél órát kellett várnom.
Ebédelni az egyik kedvenc helyemre mentünk Stannel, a cég mögötti kis utcai kajáldához. Itt a földön kell ülni, egy kis szőnyegen, ami körbe le van terítve, középen pedig egy emberke folyamatosan készíti a chapatit a tandori sütőben. A tandori sütő annyit jelent, hogy a földbe van fúrva egy jó nagy lyuk, aminek az aljába tesznek szenet, és az oldalához tapasztva a chapatit sütik. Itt a legfinomabb a chapati, és a szószok se elhanyagolhatók. Sajna csak az utolsó héten fedeztem fel, amikor még dolgoztam, úgyhogy most nosztalgiázni jöttünk vissza.
Délután elmentem megvenni a Squash ütőt, ami nagyon ütős :). Kék színű HEAD márkájú profi ütő. Itt kevesebb mint féláron van, ezért döntöttem úgy hogy megveszem. Ezért az árért nagyjából egy kezdő-középhaladó ütőt kaptam volna otthon, mármint ahogy körülnéztem az interneten.
Még visszamentem pakolni, mivel nem akartam az utolsó napra hagyni mindent. Szerencsére, és nagy megdöbbenésemre minden belefért a nagytáskába, és az otthoni mérleggel mérve még a súlyhatárt se értem el, de ezt majd a reptéren meglátjuk. Azért hozzá kell tenni, hogy nagyon passzosra sikerült, mostmár egy gyufaszálat se lehetne beletuszkolni.
Végül még visszamentem a céghez, hogy mindenkitől elköszönjek, és beszéljek még egy utolsót Jagdeeppel, aki amikor meglátott, már csukta is le a számítógépét, és mentünk le egy utolsó indiai tea melletti beszélgetésre. Amikor befejeztük, még elköszöntem mindenkitől, és elindultunk haza.
Stannel elmentünk még egy utolsót Sqasholni, mivel az ütőt fel kellett avatni, és ki kellett próbálni. Teljesen más mint a régi, nagyon szupi, és nagyon örülök neki, hogy emellett döntöttem. Volt még néhány másik ütő is amin gondolkodtam, de örülök, hogy ezt választottam, drágább volt mint a többi, de az egyik legkönnyebb ütő a piacon. A sqash végén még megittunk egy mangóshaket fagyival a kedvenc helyünkön, majd irány haza, ahol nem sok időt töltöttünk el.
Fél óra után már a riksában ültünk hatan, és mentünk Panchkula fele, egy utolsó buliba. Mármint nekem utolsó. Egy bárba mentünk, ahol Shisháztunk. Itt is körbe párnákon kellett ülni, olyan arabos stílusban, majd 3 óra után átmentünk egy másik helyre meginni egy sört. Nagyon jókat beszélgettem mindenkivel, de főleg az egyiptomi Markkal. Egy nagyon nagy darab srác, és nagyon kedves. Jól éreztük magunkat, de már későre járt az idő, éjjel 3kor visszaértünk a házhoz, és aludtam még egy utolsót. Holnap indulás haza, búcsú Indiától.
Reggel egy kis pakolással kezdtem, de nem vittem túlzásba, csak a nagy részét bepakoltam, de tudtam, hogy még egy csomó ruhára, kicsi mütyüre szükségem lehet, úgyhogy nem fejeztem be. Viszont elmentem megint postára, hogy a maradék 5 kiló könyvet elpostázzam. Most nem ment olyan flottul, mint ahogy a múltkori alkalommal, majd másfél órát kellett várnom.
Ebédelni az egyik kedvenc helyemre mentünk Stannel, a cég mögötti kis utcai kajáldához. Itt a földön kell ülni, egy kis szőnyegen, ami körbe le van terítve, középen pedig egy emberke folyamatosan készíti a chapatit a tandori sütőben. A tandori sütő annyit jelent, hogy a földbe van fúrva egy jó nagy lyuk, aminek az aljába tesznek szenet, és az oldalához tapasztva a chapatit sütik. Itt a legfinomabb a chapati, és a szószok se elhanyagolhatók. Sajna csak az utolsó héten fedeztem fel, amikor még dolgoztam, úgyhogy most nosztalgiázni jöttünk vissza.
Délután elmentem megvenni a Squash ütőt, ami nagyon ütős :). Kék színű HEAD márkájú profi ütő. Itt kevesebb mint féláron van, ezért döntöttem úgy hogy megveszem. Ezért az árért nagyjából egy kezdő-középhaladó ütőt kaptam volna otthon, mármint ahogy körülnéztem az interneten.
Még visszamentem pakolni, mivel nem akartam az utolsó napra hagyni mindent. Szerencsére, és nagy megdöbbenésemre minden belefért a nagytáskába, és az otthoni mérleggel mérve még a súlyhatárt se értem el, de ezt majd a reptéren meglátjuk. Azért hozzá kell tenni, hogy nagyon passzosra sikerült, mostmár egy gyufaszálat se lehetne beletuszkolni.
Végül még visszamentem a céghez, hogy mindenkitől elköszönjek, és beszéljek még egy utolsót Jagdeeppel, aki amikor meglátott, már csukta is le a számítógépét, és mentünk le egy utolsó indiai tea melletti beszélgetésre. Amikor befejeztük, még elköszöntem mindenkitől, és elindultunk haza.
Stannel elmentünk még egy utolsót Sqasholni, mivel az ütőt fel kellett avatni, és ki kellett próbálni. Teljesen más mint a régi, nagyon szupi, és nagyon örülök neki, hogy emellett döntöttem. Volt még néhány másik ütő is amin gondolkodtam, de örülök, hogy ezt választottam, drágább volt mint a többi, de az egyik legkönnyebb ütő a piacon. A sqash végén még megittunk egy mangóshaket fagyival a kedvenc helyünkön, majd irány haza, ahol nem sok időt töltöttünk el.
Fél óra után már a riksában ültünk hatan, és mentünk Panchkula fele, egy utolsó buliba. Mármint nekem utolsó. Egy bárba mentünk, ahol Shisháztunk. Itt is körbe párnákon kellett ülni, olyan arabos stílusban, majd 3 óra után átmentünk egy másik helyre meginni egy sört. Nagyon jókat beszélgettem mindenkivel, de főleg az egyiptomi Markkal. Egy nagyon nagy darab srác, és nagyon kedves. Jól éreztük magunkat, de már későre járt az idő, éjjel 3kor visszaértünk a házhoz, és aludtam még egy utolsót. Holnap indulás haza, búcsú Indiától.
Subscribe to:
Posts (Atom)