Kathmandu, Swayambunath és Bodhnath Stupák - 2008-07-06

Ma egyedül járom be Kathmandut, mivel a legtöbb helyre belépőt kell fizetni, és Maya már látott mindent pár nappal ezelőtt, úgyhogy ő az AIESECes ismerőseivel megy máshova várost nézni. Kathmandu, a főváros a Himalája lábainál, 1300 méteren található.

Itt is korán kezdtem, mivel tudtam, hogy sok néznivaló van városszerte, és nem minden van a közelben. Először a Durbar-térre mentem(Palota tér), ami pár perc gyaloglásra volt a szállásomtól. Ez is hasonló a Bhaktapuri Durbar-térhez ahol tegnap is voltunk, tele van templomokkal, és imádkozó helyekkel. A templomok mellett a kis utcákban zöldséget, gyümölcsöt árulnak a helyiek, amik szinessé teszik a képet. A templomok itt is csodálatosak, legtöbbhöz egy nagy lépcső vezet fel, és a famunka minden kicsi részére odafigyeltek amikor elkészitették, mindenhol szépen kivésett képek mesélnek régi történeteket, vagy csak nonfigurativ formában disziti a templomokat. Ezen a téren körülbelül 25-30, kisebb-nagyobb templom található. Az egyik legnagyobbat sajnos nem lehet megközeliteni, pedig egy domb tetején van a tér szélénél, és már a fák is benőtték. Egy másik nagyon érdekes templom a tér közepe felé van, nagyon kicsi, viszont egy óriási fa nőtt a tetején. Emiatt már roskadozik alatta a kis templom, de a fa gyökerei erősen tartják magukat, és hálózzák be oldalról is a templomot. Itt minden gyönyörű volt, leszámitva azt, hogy a keskeny utakról nem tiltották ki a forgalmat, úgyhogy állandóan jönnek-mennek az autók motorok, ezzel elcsúnyitva az egyébként gyönyörű látványt. Nem beszélve a légszennyezésről, ami a friss levegős hegyi útról visszatérve méginkább érezhetőbb volt.

Ezután elsétáltam egy kb. két kilóméterre lévő Stupához – Buddhista templomhoz, ami egy nagyobb domb tetején foglalt helyet, és már az út elején megláttam a hegytetőn lévő fehér templomot, ahova ezután már térkép nélkül mentem. A templom neve Swayambunath, ez egy óriási területen, vagyis a teljes hegyet elfoglalva terjeszkedik. A lenti részen egy 4-5 méter magas fehér fal veszi körül a hagyományos Buddhista imakerekekkel, gyönyörű festményekkel és Buddha szobrokkal. Innen az alsó kertből nagyon meredeken egy lépcsős út visz fel a templomhoz, ami eléggé fárasztó volt, főleg az erős nap miatt. Az úton felfelé árusok, koldusok, és majmok voltak mindenfele. Fentről a templomtól egész Kathamandut lehetett látni, és a környező hegyeket ami nagyon szép látvány volt. A Stupa egy hófehér, kupola alakú templom, aminek a tetején egy fehér négyzet található – minden oldalon egy Buddha szemmel, és egy arany színű csúccsal befejezve. A „Buddha szeme” alatt még a kérdőjel alakú orra is található, ami nepáliúl az egyet is jelenti, és a mindenek egységét jelképezi. Ez a templom amúgy Nepál nemzeti szimbólumává is vált, a gyönyörűen feldiszitett Buddhista zászlókkal együtt.

Eztután a város másik részébe kellett eljutnom, ami belekerült vagy két órába, mivel visszagyalogoltam, és onnan pedig egy minibusszal kellett még 40 percen keresztül utazni. Ez a hely pedig a Bodhnath Stupáról volt érdekes, ami a világ legnagyobb Stupája. Nem is csodálom, mivel legalább 10 percbe került körbegyalogolnom óra járásával megegyezően, miközben néhány imakereket is megforgattam. Itt nagyon sok volt a tibeti menekült is, és sokkal több embert láttam a buddhista szerzetes ruhában is. Nagyon jó érzés volt itt sétálgatni, és közben néhány boltnak végignézni a portékájukat.

Amikor befejeztem a körutat, és visszatértem a szállásomra, már 6 óra volt, úgyhogy elmentünk még Mayával bevásárolni, és enni egy-két falatot.

Nagarkot, Bhaktapur, és vissza Kathmanduba - 2008-07-05

Reggel amikor felkeltünk, sajnos megint nem lehetett semmit se látni a gyönyörű kilátásból, mert minden tiszta köd volt. Viszont szerencsénkre egy óra múlva amikor elindultunk, egy kicsit kitisztult, és így valamelyest lehetett látni az előttünk levő völgyet, és mögötte elterülő hegyeket.

Innen motorral elmentünk a közeli hegytetőre, ami több mint 2000méter magasan volt, és egy tiz méteres kilátót is építettek ide. Elvileg innen tiszta időben lehet látni a Mount Everestet, de sajna a monszun nem segített nekünk ebben, és a felhői eltakarták szemünk elől a világ legmagasabb hegyét.

A kanyargó úton lefelé megálltunk egy-két helyen sétálni egyet, ha már ilyen szép helyen, és ilyen tiszta környezetben vagyunk. Mayának ez már nagyon hiányzott, hiszen legutoljára akkor látott zöldet amikor találkoztunk Dharamsalában két hónappal ezelőtt. Utána már csak a sivatag és a forróság, itt viszont a tökéletes hőmérséklet, nem hideg, nem meleg és a tiszta levegő kényeztetett minket.

A hegyről leérve Bhaktapurba érkeztünk, aminek a belvárosában gyönyörű templomok és házak vannak. Persze nem akármennyiért, külföldiektől képesek elkérni 8eurót mindezért. De mivel a Japán srác mondta nekem, hogy vannak kis utcák a helyiek házai között ahol nincsen jegyellenőrzés, besurrantunk, és megtakarítottuk a teljes motorkölcsönzést belőle :). A templomok gyönyörűek voltak, mind Nepáli stílusban épült természetesen, ami egy kicsit hasonlít a Kínaihoz. Néhány templom felső oszlopain a Káma-sutra egyes jelenetei voltak felelevenítve fába vésve. Az óváros 2 kilométer hosszú lehetett, és mire végigjártuk elfáradtunk. De hátra volt még a hazafele út, ami még nagyjából egy óra volt innen.

De nem mentünk egyenesen haza, hanem megálltunk egy kisebb parkoló szerűségnél a főúttal párhuzamos utcában, és átadtam a kormányt és az irányítást Mayának. Persze nem teljesen. Mivel ha már van nálunk egy ilyen kölcsön motor, akkor miért ne tanítanám meg hogyan is kell motort vezetni. Nagyon jól ment neki, a negyedik forduló után már egyedül indult el, és állt meg, váltott, kanyarodott, és még engem is el kellett bírnia a hátsó ülésen. Persze aki motorozott már életében, az tudja, hogy ez nem olyan mint autót vezetni, mivel több mindenre kell odafigyelni egyszerre. Egy kis gyakorlás után hazafelé vettük az irányt, mivel nagyon fáradtak voltunk, és a késői vacsora is jól esett volna már!

Találkozás Mayával, és irány Nagarkot - 2008-07-04

Reggel megint nem sikerült korán felkelni, de szerencse, mert Mayának sem. Reggel miután végre találkoztunk már majdnem 10óra volt. Első találkozás sok idő után, úgyhogy beültünk egy szép csendes nyugati helyre reggelizni, ahol végre tudtunk mindenféléről beszélgetni, elmondani egymásnak nyügét-baját, bánatát és örömét! A végén eldöntöttük, hogy Nagarkotba megyünk egy napra, majd vissza Kathmanduba Bhaktapuron keresztül. De ezt nem akárhogyan, hanem motorral! Otthon úgyse volt elég időnk együtt motorozni, úgyhogy itt kerestünk egy helyet ahol lehet kölcsönözni, és irány a széles, kanyarokkal teli hegyi utak!

Már délután volt mire mindent sikerült elrendeznünk, megszerveznünk, szállásunkat, cuccunkat – mivel nem akartunk mindent magunkkal vinni, meg persze a motort. A városból egy kicsit nehéz volt kijutni, mivel mindenhol tereltek mindenfele, senki nem tudta, hogyan lehetne eljutni Nagarkotba. De szerencsére néhány útbaigazitás után megtaláltuk a helyes utat, majd egy óra elteltével :). De nem baj, legalább felfrissitettem a már kissé régen használt motortudásom. Persze térkép és útjelző táblák hiányában sikerült megint eltévednünk, úgyhogy a másfél órás összutat sikerült megtennünk 3óra alatt. De az út nem volt semmi miután elhagytuk a várost, 2000méter magasra vitt a hegyoldalban cikázó aszfaltcsik! A kilátás gyönyörű volt, az idő pedig még annál is jobb. Egy csopper (Harley Davidson) szerű motort béreltünk, Mayának még deréktámasza is volt. Persze nem elég nagy, neki még így is megfájdult a háta. Miután végre felértünk a hegy tetejére, beültünk egy finom vacsorára, és közben ránk is esteledett. Ekkor még nem volt szállásunk, úgyhogy egy kicsit rosszul időzitettünk. De itt szállást találni nem nehéz, hiszen mindenki tud valakit, akinek egy hotelja vagy motelja van. Hamarosan találtunk is egy szép helyet, ahonnan a kilátás is györörű lett volna, ha nem lett volna sötét :). A szobánk mellett egy indiai srácnak ünnepelték a szülinapját, erre vagy 5ször felhivták a figyelmünket még mielőtt kiadták volna a szobát, pedig egyáltalán nem voltak olyan zajosak…mintha egy magyar házibuli lett volna!

Este még megnéztünk egy dijnyertes Román filmet – California Dreaming – ami tényleg nagyszerű volt, persze nem kell egy nagy hollywoodi-bollywoodi filmre gondolni. Az egyik főszereplőnek már régebben megnéztünk egy másik filmjét is, mármint amiben szerepelt, és az is nagyon vicces volt!

Ezután eldöntöttük, úgy 1óra körül, hogy másnap megnézzünk a napfelkeltét és a Himaláját a közeli hegycsúcsról.

Utazás Kathmanduba, első életjelek Mayáról - 2008-07-03

Miután reggel nem tudtam túlságosan korán felkelni, vagyis nem amikor én akartam volna, 6órakor ezért sajna később indultam Kathmanduba, ami végülis jól jött ki a végén. Fél 8kor keltem, mivel előtte való nap éjjel fél3ig olvastam a könyvet, amit a lengyel Tamástól kaptam kölcsön. Sajna nem tudtam befejezni, úgyhogy félbehagyottan kellett neki otthagynom. De nem baj, ezt sok helyen meg lehet venni. Reggel 8körül indultam, majd a reggelim közben már dudált a sofőr hogy indulás van, és fejezzem be gyorsan, de szerencsére nem ment el, megvárt!

Ezután egy hosszú buszút következett, vagyis az átszállással együtt. Kathmanduba 8óra után érkeztem, majd Taxival kellett mennem a főtérre ahol a szállásomat is kinéztem. Ez az út majdnem 12órát vett el az életemből, de megérte. Amikor megérkeztem a főtérre, elkezdtem a szállásom fele sétálni, ahol útközben találkoztam egy japán sráccal, aki ugyan nagyon indiainak nézett ki. Őt kérdeztem, hogy tudja-e pontosan, hogy hol van a hotel amit keresek, majd mondta hogy nem, de ahol ő szállt meg, az egy nagyon jó, olcsó hely, és ajánlja. Megnéztem, tényleg jó helyen volt, tiszta, és nagyon olcsó egy fővárosi, központi helyhez képest. Volt vagy 600forint egy éjszakára :). Ezután szétnéztem egy kicsit a főtéren, amit mivel sötét volt, nem nagyon láttam, meg elmentünk pénzt váltani és kajálni. Végül még írtam néhány sms-t Mayának, és megbeszéltük, hogy másnap reggel találkozunk. Nagy öröm volt ágyba mászni, mert már eléggé elfáradtam a nap végére, elköszöntem az új japán barátomtól is, aki sajna másnap indult indiába…