Nagarkot, Bhaktapur, és vissza Kathmanduba - 2008-07-05

Reggel amikor felkeltünk, sajnos megint nem lehetett semmit se látni a gyönyörű kilátásból, mert minden tiszta köd volt. Viszont szerencsénkre egy óra múlva amikor elindultunk, egy kicsit kitisztult, és így valamelyest lehetett látni az előttünk levő völgyet, és mögötte elterülő hegyeket.

Innen motorral elmentünk a közeli hegytetőre, ami több mint 2000méter magasan volt, és egy tiz méteres kilátót is építettek ide. Elvileg innen tiszta időben lehet látni a Mount Everestet, de sajna a monszun nem segített nekünk ebben, és a felhői eltakarták szemünk elől a világ legmagasabb hegyét.

A kanyargó úton lefelé megálltunk egy-két helyen sétálni egyet, ha már ilyen szép helyen, és ilyen tiszta környezetben vagyunk. Mayának ez már nagyon hiányzott, hiszen legutoljára akkor látott zöldet amikor találkoztunk Dharamsalában két hónappal ezelőtt. Utána már csak a sivatag és a forróság, itt viszont a tökéletes hőmérséklet, nem hideg, nem meleg és a tiszta levegő kényeztetett minket.

A hegyről leérve Bhaktapurba érkeztünk, aminek a belvárosában gyönyörű templomok és házak vannak. Persze nem akármennyiért, külföldiektől képesek elkérni 8eurót mindezért. De mivel a Japán srác mondta nekem, hogy vannak kis utcák a helyiek házai között ahol nincsen jegyellenőrzés, besurrantunk, és megtakarítottuk a teljes motorkölcsönzést belőle :). A templomok gyönyörűek voltak, mind Nepáli stílusban épült természetesen, ami egy kicsit hasonlít a Kínaihoz. Néhány templom felső oszlopain a Káma-sutra egyes jelenetei voltak felelevenítve fába vésve. Az óváros 2 kilométer hosszú lehetett, és mire végigjártuk elfáradtunk. De hátra volt még a hazafele út, ami még nagyjából egy óra volt innen.

De nem mentünk egyenesen haza, hanem megálltunk egy kisebb parkoló szerűségnél a főúttal párhuzamos utcában, és átadtam a kormányt és az irányítást Mayának. Persze nem teljesen. Mivel ha már van nálunk egy ilyen kölcsön motor, akkor miért ne tanítanám meg hogyan is kell motort vezetni. Nagyon jól ment neki, a negyedik forduló után már egyedül indult el, és állt meg, váltott, kanyarodott, és még engem is el kellett bírnia a hátsó ülésen. Persze aki motorozott már életében, az tudja, hogy ez nem olyan mint autót vezetni, mivel több mindenre kell odafigyelni egyszerre. Egy kis gyakorlás után hazafelé vettük az irányt, mivel nagyon fáradtak voltunk, és a késői vacsora is jól esett volna már!