Mamallapuram, Indiai-óceán tengerpart - 2008-07-14

A város, mint ahogy már mondtam, az óceán parton van, gyönyörű szép homokos, pálmafás tengerparttal. De nem az egyetlen dolog amit itt lehet látni. A város világhírű a kőszobrok készítésében. Szinte egész nap akármerre jársz, hallhatod a kalapácsolást, és benézhetsz a kisebb-nagyobb üzletekben, ahol nagy eséllyel láthatod az embereket dolgozni a 4-5cm-es kis elefántszobron, vagy a 3-4méteres óriási Buddha, vagy Genesha szobron. Nagyon jó érzés volt boltról boltra sétálni, és nézni, ahogy dolgoznak. Itt szinte az egész város a művészetből él, aki nem kővel foglalkozik, az szabó, aki nagyon sokfajta ruhát elkészít rendelésre is, vagy pedig cipész, és láthatod ahogy a különböző szandálokat vagy papucsokat elkészíti a szemed előtt.

De ez a művészet nem újkori dolog, egy kicsit sétálva a centrumtól, lehet látni gyönyörű kőbe vagy kőből kivésett templomokat a közeli domb tetején, ahol a világítótorony is van. Több templom is van egymás mellett, amiből már csak néhányat használnak, a régebbiek inkább csak látványosságként, és egy hűvös visszavonulásra szolgálnak. Egy biciklivel jártam végig a város nevezetességeit, és persze mivel meleg volt, sokszor megálltam egy-egy kókusz ivásra és evésre. Azt szinte mindenhol lehet kapni, ahogy sétálsz az utcán, találsz embereket, akik előtt több száz frissen szedett kókusz hever, és ott előtted felvágják, és szívószállal kiihatod a hűs nedűt. Ezután felbontják, és a puha kókuszt, ami majdnem hogy szétfolyik megeszed! Hmmmm...nagyon finom! Én nem tudtam betelni vele! Itt található egy nagyon híres tengerparti templom is, ami nagyon régi, viszont szerintem nem néz ki nagyon jól, és nem éri meg a belépő árát se, ami viszont elég magas a külföldieknek. 20szor annyi mint az indiaiaknak, akik 10 rúpiát fizetnek. Végigjártam még a tengerparti boltokat is, ahol mindenki kis kőszobrokat akar eladni neked, általában elefántokat, amik nagyon jól néznek ki, a hasukban egy másik, kiselefánttal, egy kőből kidolgozva az egész.

Persze én se hagyhattam ott ezt a várost anélkül, hogy vettem volna egyet is, úgyhogy egy erősebb alkudozás után elhoztam a polcról. Remélem egyben eljut Magyarországra, és nem fog a következő két hetes utamon összetörni.

Amikor egy másik templomromot látogattam meg, az egyik leghihetetlenebb dolog történt. Itt nem voltak velem a franciák, úgyhogy elkezdtünk beszélgetni egy másik turistával. Ő Belgiumból volt, és nem sokkal utána majd másfél órával később összefutottunk megint, de akkor már hárman voltak. Kiderült az egyik srácról, hogy AIESECel van itt, és Chennaiban dolgozott már majdnem egy éve. Hihetetlen volt megosztani egymással élményeinket, és hallani, hogy ő is hasonló jó helyen dolgozott, és hasonlóan sok országbeli emberrel élt együtt, majd’ egy éves party!

Este persze megint együtt mentünk a Franciákkal, de most egy másik étterembe, ahol garnélarákot ettünk, de mivel nem volt elég, ezért egy kis helyi kajáldában ettünk még egy keveset, és sok beszélgetés, séta, vásárlás után tértünk vissza a hotelhez.