Madurai elfedett templomai - 2008-07-16

Ma kora reggel érkeztem a vonattal, háromnegyed hatra, és emiatt eléggé fáradt is voltam. Reggel még mielőtt elmentem volna felfedezni a várost, elkészítettem a további terveimet, utamat. Egyvalami viszont elrontotta a napom, méghozzá a gyomrom. Sajnos nem éreztem magam túl jól, azért se indultam korán. Viszont a vonatállomás valami fantasztikus! Ez eddig a legjobban felszerelt amit eddig láttam, mindenhol érintőképernyős információ a vonatokról és a városi néznivalókról! Nagyon profi! Miután már jobban éreztem magam, elindultam a templomok felé, ahol hamar összefutottam egy-két emberrel, akik körbe akartak volna vezetni. Az egyik mutatott is egy jó helyet, ahonnan a templomok melletti háztetőről lehetett szétnézni, persze utána mindent el akartak adni nekem a lenti boltokban. De szerencsésen megint sikerült vásárlás nélkül elmenekülnöm :).

A templomokat az egyik legszebbnek tartják India szerte, amit nem is csodálok, 4 óriási templom (észak-dél-kelet-nyugat) irányban, a legmagasabb 50méter körül van, és kívülről tele van istenek és istennők, emberek és állatok színesre festett szobraival. Mindez gyönyörű, és lenyűgöző lehet, de sajnos pont most fél éven keresztül felújítást tartanak, és kívülről állványokkal vannak körülvéve, ami pálmalevelekkel van eltakarva. Tehát csak néhány helyen lehet egy kicsit látni őket, legfőképp egy barna nagy valami. De szerintem Magyarországon ugyanez úgy nézne ki, hogy csúnya zöld lepellel bevonják, és rá fogkrém és női-betét óriásreklámokat tennének!

Viszont szerencsére be lehetett menni, ahol az egyik templom aljában egy múzeum volt, egy ezer oszlopos csarnokban! Persze bemenetel előtt, mint minden indiai templomban, itt is le kell venni a cipőt, és mezítláb kell végigsétálni a nap által majdnem folyékonnyá felhevített kőpadlón! De ez már semmiség a több száz templom után, már alig érzi a lábam :).

Miután megebédeltem egy kis indiai ebédlőben, megnéztem a helyi zöldség és halpiacot, ahol nagyon kedves árusokkal találkoztam. Persze végigkóstoltam a szárított halakat, és mindenki pózolt a kamerának egy-két-három fotó erejéig. Meg persze beszélgettünk is, de ez nagyjából elbeszélgetés volt, elbeszéltünk egymás mellett, mivel ők angolul én meg tamilul nem beszélek.

Ezután még elmentem a város másik nagy templomához, ami szerencsére hasonló stílusban épült mint az eltakartak, úgyhogy tudtam néhány nagyon szép fényképet is készíteni. A templomból kifele menve megláttam az elefántot a templom belső kertjében, és persze hogy „befizettem” egy áldásra! Az elefánt ki is van festve a fején egy kicsit, és így nagyon jól néz ki. Utána még ottmaradtam egy ideig, simogatni, majd felmentem a templom tetejére, ahonnan az egész várost lehetett látni.

Miután készítettem néhány fotót, kifele menet még mindig ott volt az elefánt, úgyhogy eltöltöttem az időt elefántnézéssel, és hogy hogyan reagál a különböző dolgokra, és az emberekre. Az ormányát nagyon aranyosan használja, néha csak utánakapott egy-egy embernek, hogy adjanak neki valamit. Amikor ki akart menni vécére, azt úgy jelezte, hogy lejtett egy táncot, és a nyakában lévő kis csengők zenét játszottak. Kivitték az utcára, ott elvégezte a dolgát, majd visszament embereket áldani.

A mai nap megint egy újabb dolgot próbáltam ki, méghozzá a vasúti fürdőszobát. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen tiszta is lehet egy sokak által használt fürdő. Miután szép tiszta lettem megint, elfoglaltam a helyemet az alvóhelyes vonaton, és vártam az indulást a Keralai óceánpartra, India nyugati részén.