Út Pondicherrybe, majd tovább Maduraiba - 2008-07-15

Reggel 7-kor keltem, és előtte való este még megbeszéltem a Francia lánnyal, hogy menjünk el egy reggeli fürdőre mielőtt elmegyek. A hullámok óriásiak voltak, és a sodrás is nagyon erős volt, ezért igazából nem is úszni mentünk, csak ugrálni a hullámok tetején, és harcolni az áramlásokkal. A fürdés után elmentünk együtt a halpiacra, ahol garnélarákot akartam venni, mivel megbeszéltem a hotellal, hogy had készítsem el a konyhán, amibe szerencsére bele is mentek. Viszont sajnos ma nem volt ott az a nő, aki tegnap a garnélákat árulta, és senki másnál sem volt. Úgyhogy megint csak végigmentünk a halpiacon, megnéztük a kínálatot, ami a pirostól elkezdve a zöld-kék-sárga és persze a normál szürke halon keresztül a normál rákig tartott.
Még megreggeliztünk egy utcai büfésnél, és vettünk 3 mangót is, amit a háznál fogyasztottunk el amíg én összepakoltam, és megfürödtem.

Egy kis vásárlás után buszra szálltam, és meg sem álltam Pondicherry-ig, a francia telepesek városáig. Ez a város arról híres, hogy itt voltak a legtovább a francia telepesek, és persze ez építési stílusilag és a környezeten is meglátszik. Az egész város nagyon szép házakkal van tele, és nagyon sok ház bejárata előtt a földön egy nonfiguratív festmény, néhol krétával rajzolt alakzat található. Nagyon jó hangulata van a városnak, élvezet volt végigsétálni a kis utcákon, ahol a kék utcatáblákon francia utcanevek találhatóak, a rendőrökön pedig piros sapka van, csakúgy mint Franciaországban. Ez is a tengerparton van, viszont itt a sziklás part miatt nem lehet úszni csak pár kilométerre a várostól. De erre nem került sor, hanem inkább elüldögéltem a parkban és olvasgattam, majd meglátogattam két templomot, az egyik a Mother (az Anya) Sri Aurobindo Ashram. Ezután ahogy sétáltam, összefutottam megint a belgiumi AIESECes sráccal, és barátaival, egy kis beszélgetés után pedig továbbmentem utamon.

A másik pedig egy Genesha templom (elefántisten) volt. Csak ennyit tudtam róla, de gondoltam elmegyek megnézni. A templom bejáratánál egy gyönyörű, fején kifestett elefánt álldogált, aki pénz vagy valami kaja ellenében áldást ad. Én a pénzt választottam, amit az ormányába kell rakni – ezt beszippantja – és utána egy kicsit előre kell hajolni, és az ormányával megérinti a fejed tetejét! Hihetetlen, és nagyon nagy élmény, szerintem mondanom se kell! Persze nem elégedtem meg egyel, rögtön kettőt kértem, de a másodiknál megkértem valakit, hogy vegye fel kamerával! Szerintem nem sok európai ment keresztül ezen az élményen! Még simogattam egy ideig, barátkoztam vele, majd elmentem vacsorázni, és végül egy bollywoodi filmmel zártam a napot.

A film viccesebb volt mint egy átlagos bollywoodi film, egy dagadt rendőrfelügyelő volt a főhős és egyben a hős szerelmes. Persze a lány nála vagy 20 évvel fiatalabb volt, karcsú, és nem illett hozzá. Persze itt is voltak a különböző táncos jelenetek, ahol a főhős és a szerelme különböző figurákat táncolnak, sokszor egymás nyakába borulnak, viszont egyetlen csók vagy puszi se cuppan el. Az itt már nem a képernyőre való, azt meghagyják a saját gondolatunknak :). Még nem volt vége a közel 3 és fél órás filmnek, amikor el kellett mennem, mivel a vonatom indult tovább Maduraiba, a templomok városába!