Direkt kora reggelre állítottam már az órámat, hogy ne szakítsam meg a jó szokásom, és megint megérezzem a hosszú nap nyújtotta örömöket. Fél 7-kor keltem, és az Art of Livingen tanult gyakorlatok után fizikai erőnlétemet is javítottam, majd reggeli fürdés és csomagolás után nekiindultam az utolsó turistahely felkutatásának, amivel bezárul Indiai utazásom.
Ajanta, ugyanúgy mint Ellora, a Világörökség része, amit nem csodálok, mert tényleg gyönyörű látvány, amint elém tárult az U alakban a sziklába vésett templomok. Ezek sokkal idősebbek az ellorai testvéreiknél, i.e. 200-tól i.u. 650-ig becsülik a korukat. Mivel nem szeretnék, hogy a légszennyezés tönkre tegye a több ezer éves freskókat, ezért a 4 kilométerrel arrébb lévő parkoló az utolsó hely, ameddig halandó elmehet az autójával vagy motorjával. Innen egy EURO-3-as motorral felszerelt zöld busz szállítja az utasokat a templomok bejáratáig.
A látvány ami első látásra elém tárult, valami fantasztikus, a 27 templom bejárata díszítette a hegyoldalt. Ezek a Buddhista templomok sokkal impozánsabbak, mint az ellorai testvéreik, és némelyikben a 2000 évet is túlélt, persze jócskán megrongálódott freskók díszítik a falakat. Általában mindegyik templomnak volt egy középső nagyobb tere, ahonnan szembe a bejárattal középen volt egy kisebb helyiség, amiben általában egy óriási, 3-4 méteres Buddha szobor ült a lótuszlevélen, vagy oroszlánon. A templomok falai, és pillérei is sokkal díszesebbek voltak itt, és nagyon sok helyen nőket is ábrázoltak együtt Buddhával. Itt volt olyan templom ahol 6-8 másodperces visszhang is volt, amiben valószínű a kántálásoknak is nagyon szép hangja volt. Volt olyan templom is, amelyiken belül egy Stupa volt (lásd Nepáli utazásom). Buddha szinte minden formában, és méretben megjelent a templomokban, és persze pozícióban. A legnagyobb Buddha egy 5 méter hosszú halála előtt fekvő Buddha volt, és ebben a templomban több helyen is egy nő, Mara csábította Buddhát. Nagyon érdekes volt látni a férfi-nő kapcsolatokat a templomokon, néha nekem úgy tűnt az ábrázolások alapján, hogy Buddha valami nagy nőfaló lehetett. Miután végigjártam a templomokat, az U alak közepén egy másik hegy volt, amire felmászva gyönyörű kilátás volt az összes templomra, mint egy panoráma. A két hegy között egy kis patak folyt, amit követve egy gyönyörű vízesést láttam meg felülről, ami több emeleten keresztül, majdnem 200 métert zuhant. Az 5-6 emelet mindegyikén pedig kisebb medencéket alakított ki magának a víz.
Sajnos kora délután el kellett hagynom ezt a mesés, csendes, és elvarázsolt helyet, hogy elérjem utazásom utolsó vonatját, amivel visszaérkezek Delhibe, és bezárul a bűvös 30 napos utazásom India szerte.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment