Reggel megint nem sikerült korán felkelni, de szerencse, mert Mayának sem. Reggel miután végre találkoztunk már majdnem 10óra volt. Első találkozás sok idő után, úgyhogy beültünk egy szép csendes nyugati helyre reggelizni, ahol végre tudtunk mindenféléről beszélgetni, elmondani egymásnak nyügét-baját, bánatát és örömét! A végén eldöntöttük, hogy Nagarkotba megyünk egy napra, majd vissza Kathmanduba Bhaktapuron keresztül. De ezt nem akárhogyan, hanem motorral! Otthon úgyse volt elég időnk együtt motorozni, úgyhogy itt kerestünk egy helyet ahol lehet kölcsönözni, és irány a széles, kanyarokkal teli hegyi utak!
Már délután volt mire mindent sikerült elrendeznünk, megszerveznünk, szállásunkat, cuccunkat – mivel nem akartunk mindent magunkkal vinni, meg persze a motort. A városból egy kicsit nehéz volt kijutni, mivel mindenhol tereltek mindenfele, senki nem tudta, hogyan lehetne eljutni Nagarkotba. De szerencsére néhány útbaigazitás után megtaláltuk a helyes utat, majd egy óra elteltével :). De nem baj, legalább felfrissitettem a már kissé régen használt motortudásom. Persze térkép és útjelző táblák hiányában sikerült megint eltévednünk, úgyhogy a másfél órás összutat sikerült megtennünk 3óra alatt. De az út nem volt semmi miután elhagytuk a várost, 2000méter magasra vitt a hegyoldalban cikázó aszfaltcsik! A kilátás gyönyörű volt, az idő pedig még annál is jobb. Egy csopper (Harley Davidson) szerű motort béreltünk, Mayának még deréktámasza is volt. Persze nem elég nagy, neki még így is megfájdult a háta. Miután végre felértünk a hegy tetejére, beültünk egy finom vacsorára, és közben ránk is esteledett. Ekkor még nem volt szállásunk, úgyhogy egy kicsit rosszul időzitettünk. De itt szállást találni nem nehéz, hiszen mindenki tud valakit, akinek egy hotelja vagy motelja van. Hamarosan találtunk is egy szép helyet, ahonnan a kilátás is györörű lett volna, ha nem lett volna sötét :). A szobánk mellett egy indiai srácnak ünnepelték a szülinapját, erre vagy 5ször felhivták a figyelmünket még mielőtt kiadták volna a szobát, pedig egyáltalán nem voltak olyan zajosak…mintha egy magyar házibuli lett volna!
Este még megnéztünk egy dijnyertes Román filmet – California Dreaming – ami tényleg nagyszerű volt, persze nem kell egy nagy hollywoodi-bollywoodi filmre gondolni. Az egyik főszereplőnek már régebben megnéztünk egy másik filmjét is, mármint amiben szerepelt, és az is nagyon vicces volt!
Ezután eldöntöttük, úgy 1óra körül, hogy másnap megnézzünk a napfelkeltét és a Himaláját a közeli hegycsúcsról.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment