Ellora kőbe vésett templomai - 2008-07-25

Reggel 4-kor érkezett a vonat Aurangabadba, India középső részébe, ahol két óra Hoteljárás után – mindenhol azt mondták, hogy tele van – feladtam az alvást, és egy busszal elmentem Ellorába. Mint később megtudtam, és ahogy én is gondoltam, ezek a Hotelek nem voltak tele, viszont nem akarták azt a fáradtságos procedúrát végigcsinálni, ami egy külföldi elszállásával jár, rendőrségre bejelentés, különböző papírok, stb.

Szinte már nyitásra ott voltam a barlangok bejáratánál, amik igazából hegyoldalba vésett templomok. Itt 3 féle templom található, összesen 34, a legősibb Buddhista (12), majd Hindu (17), és végül a „legfiatalabb” Jain (5). A templomok a 600-800-as években készültek el, különböző, a vallásoknak megfelelő stílusokban.

Én a Jain templomokkal kezdtem, ami a legtávolabbi ponton van, majd két kilométer gyaloglás után. Ezek kisebb templomok, viszont annál diszesebbek, és tele voltak Buddha kinézetű meditációs szoborral, ami igazából Mahavira, az utolsó nagy tanítójuk. Ezután a Hindu templomokat jártam végig, amik nagyon nagyok voltak általában, és a szobrok is a legkisebb részletekig kidolgozva. A legszebb, és legnagyobb templom mind közül egy Hindu templom volt, Kalaisa a neve. A templom maga egy sziklából lett kivésve, több mint 200ezer tonna kő elhordásával. Maga a templom kétszer nagyobb helyet foglal el, és másfélszer magasabb az athéni Parthenonnál. A templom kívül-belül nagyon díszesre lett elkészítve. Egyszerűen gyönyörű, impozáns, minden képzeletet felülmúló csoda.

Végül a Buddhista templomokat jártam végig, amik a Hindu és Jain templomok után egy kissé aluldíszítettek voltak, és persze kisebbek is, viszont a koruk úgy 100-200 évvel több volt. Mindegyik nagyon szépen, több másodpercen keresztül visszhangzott, és persze azért egyikből se hagyták ki a meditáló Buddha szobrát.

Délután kettőkor már úgy éreztem, hogy sötétedni fog hamarosan, és nagyon furcsa érzéssel töltött el, hogy egy nap lehet sokkal hosszabb is, mint a számomra régebben megszokott. Egy, a templomokra néző kilátással díszített ebéd után visszamentem Aurangabádba, ahonnan tovább indultam Ajantába, a holnapi állomásra. Ide estére érkeztem már meg, és a hotel keresés előtt egy kis út széli háznál ettem. Az egész család otthon volt, és szívesen osztották meg velem az ételüket. Akkor hívtak be, amikor éppen a hotel felé sétáltam, és persze nem utasítanék vissza egy finom helyi vacsorát. Az apukáról kiderült, hogy az Ajanta templomoknál dolgozik restaurátorként, és mindhárom gyereke iskolába jár – ezt azért mondom, mert ez sajnos nem minden gyerekre vonatkozik, mivel a szülők dolgoztatják őket, annak ellenére, hogy az iskolalátogatás kötelező, és ingyenes. Ezt onnan tudtam meg, hogy az egyik gyerek pont akkor írta a házi feladatát, ami nagyon meglepett. A vacsora finom volt, és már későre járt, úgyhogy este 10 után végre becsekkoltam a hotelben.