Nagy utazás, Luchnow, Gorakhpur, Nepáli határátkelés és Lumbini - 2008-07-01

Agrából este indult a vonatom, 9 órakor eredetileg, de egy teljes órát késett. Úgyhogy még volt időm, hogy megvacsorázzak a pályaudvari étteremben. Egy nem-vegetáriánus ételt kértem, ami annyiban különbözött a vegetáriánustól, hogy volt benne két tojás :). Tehát semmi hús. Amikor kajáltam teljes sötétség volt az egész pályaudvaron, mivel áramszünet volt, de még ilyenkor is működött a bemondónő egy ideig, majd ő is elhallgatott. Amikor visszajött az áram a hangszórókból a Windows megszokott bejelentkezési hangja szólt, ez egy kicsit vicces volt.

Végre megjött a vonat. Sajnos nem volt elég hely a normál sleeper classon(alvós), csak az AC-s sleeper-en. Na, itt indiai szokásokhoz hiven az AC-t letekerték szerintem -20fokra, de legalább +16-ra. Ami a külső hőmérsékletnek kb. a fele lehetett! Úgyhogy nem telt el két óra az útból, amikor elkezdett fájni a torkom, de szerencsére volt nálam egy kendő, amit hamar rátekertem. Reggel 5kor értünk Luchnowba, ahol egy fél óra várakozás és egy forró tea után felszálltam a következő, immár légkondi nélküli alvós kocsiba. Itt szerencsére kialudtam magam, és 11kor már Gorakhpurban voltam, ami 2,5 óra út busszal a határig. Egy angol 50éves körüli ember hozzám csapódott, egy kicsit elveszett volt, pedig már fél éve Indiában volt. Innen egy busszal mentünk a határig, ahonnan viszont már külön mentünk, mivel én nem akartam fizetni 200m-ért a riksásoknak.

Az India-Nepál határ olyan, mint az európai…szabad az átjárás :). Persze azért bepecsételtettem egyet az indiai oldalon, és átsétáltam Nepálba. Senki nem ellenőrzött sehol sem. A nepáli oldalon is bementem az immigration officeba, és kértem vizumot. De mivel tudtam, hogy csak dollárral lehet fizetni, nekem meg nem volt dollárom, ezért megkérdeztem, hogy váltanak-e. Persze, viszont olyan áron, hogy az már majdnem 40dollár. Erre fogtam magam, és besétáltam Nepálba. Itt se ellenőriztek. A faluban kerestem egy pénzváltó helyet, amit pár perc után találtam is, átváltottam az indiai rupiámat dollárba, a maradékot pedig nepáli rupiába, és visszasétáltam a határhoz. Ott kitöltöttem két papirt, majd 5perc múlva már a lepecsételt új vizumommal indultam neki a városnak. Nem sokkal arrébb egy jeepre szálltam, de nem akárhova, hanem a tetejére, és így tettem meg 4kilómétert a következő faluig, ami egy nagyobb csomópont. Útközben rizsföldek mindenhol, és az emberek épp átültetik a rizst, úgyhogy majdnem mindenhol dolgoztak! Nagyon szép volt a táj, de igaz volt ez az indiai buszútra is.

A jeep-út után buszra szálltam, majd másfél óra után megérkeztem Lumbini-be, Buddha születési helyére. Szállást könnyedén találtam, és egy lengyel, szintén Tamás nevű sráccal egy szálláson vagyunk, úgyhogy együtt mentünk el vacsorázni egy közeli faluba. A srác 35éves, nagyon jó volt vele beszélgetni, ő már itt van indiában 2éve, és most másodszor van itt Nepálban. Megy még vissza 2hónap múlva újabb évre Indiába, ahol francia nyelvet fog tanulni mondhatni ingyéééé! Összesen 150dollárt költ havonta, amiben benne van a szállás, étkezés, és a napi 4óra francia oktatás! Akar valaki franciát tanulni? Gyere indiába! :).