Reggel 5-kor keltünk, hogy egy csónak bérlésével a vízből nézzük meg a nagyon híres reggeli mosakodást. Ilyenkor szinte mindenki a Ghatokhoz gyűlik, és megmosakszik a szent vízben, többször is megmártózva, és közben egy-egy kortyot isznak is belőle. Ők egyáltalán nem gondolják, hogy ez megfertőzheti, vagy betegek lehetnek tőle, mert erre az a válaszuk, hogy „A jó Anyánk, teremtőnk soha nem ölne meg minket”.
Egy jó fél óra vitatkozás után végülis elég olcsón megkaptunk egy hajót, amit hárman eveztek. A sodrás nagyon erős volt, ezért kellett ennyi evezős. A Ghatoknál már gyülekeztek az emberek, többen már fürödtek is amikor felkelt a nap. Nők ruhástul, férfiak alsónadrágban mártóznak meg a vízben, és persze a gyerekeket se kímélik. A hajók egymás után mentek el a fürdőzök mellett alig egy méterrel, és persze készítette a képeket, de őket úgy látszott, egyáltalán nem zavarta az, hogy ez egy óriási turistalátványosság a szemünkben. Majdnem egy órás hajókázás után visszatértünk a kiindulási pontra, ami addigra már tömve volt helyiekkel. Mindenki fürdött, mártózott és kis faleveleken égő gyertyás hajót eresztett a vízre. Mi is vettünk egy ilyen kishajót és belépve a vízbe az első lépcsőről eresztettük útjára.
Tehát a vádlinkig mostantól teljesen tiszták vagyunk, legalábbis a Hindu vallás szerint. A hotelben még megreggeliztünk a partra néző teraszról, és közben folyamatosan lehetett hallani a zenét, éneklést, és a fürdés hangját a teraszunk alól.
Egy kis alvás után elmentünk még körbejárni a várost, megnéztük még egy-két templomot, és végigsétáltunk a város szűk utcáiban, ahol néhol egy-egy tehén állta utunkat. Varanaszit amúgy nagyon nehéz végigjárni, úgy, hogy az ember ne lépjen bele egy tehénlepénybe se. Nekem négy és fél hónapon keresztül sikerült ezeket kikerülnöm, de tegnap, még a határátkelés utáni városban, Gorakhpurban sikerült ezt a jó szokásomat megdönteni. Na, és persze mondanom se kell, hogy Varanaszit se hagyhattam el enélkül, úgyhogy mostmár majdnem mindent megtapasztaltam :).
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment