Madurai elfedett templomai - 2008-07-16

Ma kora reggel érkeztem a vonattal, háromnegyed hatra, és emiatt eléggé fáradt is voltam. Reggel még mielőtt elmentem volna felfedezni a várost, elkészítettem a további terveimet, utamat. Egyvalami viszont elrontotta a napom, méghozzá a gyomrom. Sajnos nem éreztem magam túl jól, azért se indultam korán. Viszont a vonatállomás valami fantasztikus! Ez eddig a legjobban felszerelt amit eddig láttam, mindenhol érintőképernyős információ a vonatokról és a városi néznivalókról! Nagyon profi! Miután már jobban éreztem magam, elindultam a templomok felé, ahol hamar összefutottam egy-két emberrel, akik körbe akartak volna vezetni. Az egyik mutatott is egy jó helyet, ahonnan a templomok melletti háztetőről lehetett szétnézni, persze utána mindent el akartak adni nekem a lenti boltokban. De szerencsésen megint sikerült vásárlás nélkül elmenekülnöm :).

A templomokat az egyik legszebbnek tartják India szerte, amit nem is csodálok, 4 óriási templom (észak-dél-kelet-nyugat) irányban, a legmagasabb 50méter körül van, és kívülről tele van istenek és istennők, emberek és állatok színesre festett szobraival. Mindez gyönyörű, és lenyűgöző lehet, de sajnos pont most fél éven keresztül felújítást tartanak, és kívülről állványokkal vannak körülvéve, ami pálmalevelekkel van eltakarva. Tehát csak néhány helyen lehet egy kicsit látni őket, legfőképp egy barna nagy valami. De szerintem Magyarországon ugyanez úgy nézne ki, hogy csúnya zöld lepellel bevonják, és rá fogkrém és női-betét óriásreklámokat tennének!

Viszont szerencsére be lehetett menni, ahol az egyik templom aljában egy múzeum volt, egy ezer oszlopos csarnokban! Persze bemenetel előtt, mint minden indiai templomban, itt is le kell venni a cipőt, és mezítláb kell végigsétálni a nap által majdnem folyékonnyá felhevített kőpadlón! De ez már semmiség a több száz templom után, már alig érzi a lábam :).

Miután megebédeltem egy kis indiai ebédlőben, megnéztem a helyi zöldség és halpiacot, ahol nagyon kedves árusokkal találkoztam. Persze végigkóstoltam a szárított halakat, és mindenki pózolt a kamerának egy-két-három fotó erejéig. Meg persze beszélgettünk is, de ez nagyjából elbeszélgetés volt, elbeszéltünk egymás mellett, mivel ők angolul én meg tamilul nem beszélek.

Ezután még elmentem a város másik nagy templomához, ami szerencsére hasonló stílusban épült mint az eltakartak, úgyhogy tudtam néhány nagyon szép fényképet is készíteni. A templomból kifele menve megláttam az elefántot a templom belső kertjében, és persze hogy „befizettem” egy áldásra! Az elefánt ki is van festve a fején egy kicsit, és így nagyon jól néz ki. Utána még ottmaradtam egy ideig, simogatni, majd felmentem a templom tetejére, ahonnan az egész várost lehetett látni.

Miután készítettem néhány fotót, kifele menet még mindig ott volt az elefánt, úgyhogy eltöltöttem az időt elefántnézéssel, és hogy hogyan reagál a különböző dolgokra, és az emberekre. Az ormányát nagyon aranyosan használja, néha csak utánakapott egy-egy embernek, hogy adjanak neki valamit. Amikor ki akart menni vécére, azt úgy jelezte, hogy lejtett egy táncot, és a nyakában lévő kis csengők zenét játszottak. Kivitték az utcára, ott elvégezte a dolgát, majd visszament embereket áldani.

A mai nap megint egy újabb dolgot próbáltam ki, méghozzá a vasúti fürdőszobát. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen tiszta is lehet egy sokak által használt fürdő. Miután szép tiszta lettem megint, elfoglaltam a helyemet az alvóhelyes vonaton, és vártam az indulást a Keralai óceánpartra, India nyugati részén.

Út Pondicherrybe, majd tovább Maduraiba - 2008-07-15

Reggel 7-kor keltem, és előtte való este még megbeszéltem a Francia lánnyal, hogy menjünk el egy reggeli fürdőre mielőtt elmegyek. A hullámok óriásiak voltak, és a sodrás is nagyon erős volt, ezért igazából nem is úszni mentünk, csak ugrálni a hullámok tetején, és harcolni az áramlásokkal. A fürdés után elmentünk együtt a halpiacra, ahol garnélarákot akartam venni, mivel megbeszéltem a hotellal, hogy had készítsem el a konyhán, amibe szerencsére bele is mentek. Viszont sajnos ma nem volt ott az a nő, aki tegnap a garnélákat árulta, és senki másnál sem volt. Úgyhogy megint csak végigmentünk a halpiacon, megnéztük a kínálatot, ami a pirostól elkezdve a zöld-kék-sárga és persze a normál szürke halon keresztül a normál rákig tartott.
Még megreggeliztünk egy utcai büfésnél, és vettünk 3 mangót is, amit a háznál fogyasztottunk el amíg én összepakoltam, és megfürödtem.

Egy kis vásárlás után buszra szálltam, és meg sem álltam Pondicherry-ig, a francia telepesek városáig. Ez a város arról híres, hogy itt voltak a legtovább a francia telepesek, és persze ez építési stílusilag és a környezeten is meglátszik. Az egész város nagyon szép házakkal van tele, és nagyon sok ház bejárata előtt a földön egy nonfiguratív festmény, néhol krétával rajzolt alakzat található. Nagyon jó hangulata van a városnak, élvezet volt végigsétálni a kis utcákon, ahol a kék utcatáblákon francia utcanevek találhatóak, a rendőrökön pedig piros sapka van, csakúgy mint Franciaországban. Ez is a tengerparton van, viszont itt a sziklás part miatt nem lehet úszni csak pár kilométerre a várostól. De erre nem került sor, hanem inkább elüldögéltem a parkban és olvasgattam, majd meglátogattam két templomot, az egyik a Mother (az Anya) Sri Aurobindo Ashram. Ezután ahogy sétáltam, összefutottam megint a belgiumi AIESECes sráccal, és barátaival, egy kis beszélgetés után pedig továbbmentem utamon.

A másik pedig egy Genesha templom (elefántisten) volt. Csak ennyit tudtam róla, de gondoltam elmegyek megnézni. A templom bejáratánál egy gyönyörű, fején kifestett elefánt álldogált, aki pénz vagy valami kaja ellenében áldást ad. Én a pénzt választottam, amit az ormányába kell rakni – ezt beszippantja – és utána egy kicsit előre kell hajolni, és az ormányával megérinti a fejed tetejét! Hihetetlen, és nagyon nagy élmény, szerintem mondanom se kell! Persze nem elégedtem meg egyel, rögtön kettőt kértem, de a másodiknál megkértem valakit, hogy vegye fel kamerával! Szerintem nem sok európai ment keresztül ezen az élményen! Még simogattam egy ideig, barátkoztam vele, majd elmentem vacsorázni, és végül egy bollywoodi filmmel zártam a napot.

A film viccesebb volt mint egy átlagos bollywoodi film, egy dagadt rendőrfelügyelő volt a főhős és egyben a hős szerelmes. Persze a lány nála vagy 20 évvel fiatalabb volt, karcsú, és nem illett hozzá. Persze itt is voltak a különböző táncos jelenetek, ahol a főhős és a szerelme különböző figurákat táncolnak, sokszor egymás nyakába borulnak, viszont egyetlen csók vagy puszi se cuppan el. Az itt már nem a képernyőre való, azt meghagyják a saját gondolatunknak :). Még nem volt vége a közel 3 és fél órás filmnek, amikor el kellett mennem, mivel a vonatom indult tovább Maduraiba, a templomok városába!