Varanaszi, majd Maya nyugatra, Pakisztánba, én pedig délre Khajuraoba - 2008-07-10

Reggel 5-kor keltünk, hogy egy csónak bérlésével a vízből nézzük meg a nagyon híres reggeli mosakodást. Ilyenkor szinte mindenki a Ghatokhoz gyűlik, és megmosakszik a szent vízben, többször is megmártózva, és közben egy-egy kortyot isznak is belőle. Ők egyáltalán nem gondolják, hogy ez megfertőzheti, vagy betegek lehetnek tőle, mert erre az a válaszuk, hogy „A jó Anyánk, teremtőnk soha nem ölne meg minket”.

Egy jó fél óra vitatkozás után végülis elég olcsón megkaptunk egy hajót, amit hárman eveztek. A sodrás nagyon erős volt, ezért kellett ennyi evezős. A Ghatoknál már gyülekeztek az emberek, többen már fürödtek is amikor felkelt a nap. Nők ruhástul, férfiak alsónadrágban mártóznak meg a vízben, és persze a gyerekeket se kímélik. A hajók egymás után mentek el a fürdőzök mellett alig egy méterrel, és persze készítette a képeket, de őket úgy látszott, egyáltalán nem zavarta az, hogy ez egy óriási turistalátványosság a szemünkben. Majdnem egy órás hajókázás után visszatértünk a kiindulási pontra, ami addigra már tömve volt helyiekkel. Mindenki fürdött, mártózott és kis faleveleken égő gyertyás hajót eresztett a vízre. Mi is vettünk egy ilyen kishajót és belépve a vízbe az első lépcsőről eresztettük útjára.

Tehát a vádlinkig mostantól teljesen tiszták vagyunk, legalábbis a Hindu vallás szerint. A hotelben még megreggeliztünk a partra néző teraszról, és közben folyamatosan lehetett hallani a zenét, éneklést, és a fürdés hangját a teraszunk alól.

Egy kis alvás után elmentünk még körbejárni a várost, megnéztük még egy-két templomot, és végigsétáltunk a város szűk utcáiban, ahol néhol egy-egy tehén állta utunkat. Varanaszit amúgy nagyon nehéz végigjárni, úgy, hogy az ember ne lépjen bele egy tehénlepénybe se. Nekem négy és fél hónapon keresztül sikerült ezeket kikerülnöm, de tegnap, még a határátkelés utáni városban, Gorakhpurban sikerült ezt a jó szokásomat megdönteni. Na, és persze mondanom se kell, hogy Varanaszit se hagyhattam el enélkül, úgyhogy mostmár majdnem mindent megtapasztaltam :).

25 órán keresztül Varanasiba - 2008-07-09

25 óra utazás és zötykölődés után megérkeztünk végre a várva várt Varanasiba, India legszentebb városába. A legtöbb indiai itt szeretne meghalni, többen öregkorukban ide utaznak, és itt várják meg a halálukat, mivel az nagyon nagy dolognak számit.

Először hamvasztás, majd a hamu a Gangesz szent vizébe szórása teljesíti be az életüket. Itt a Gangesz, amit más néven „Mother”-nek (Anyának) hívnak, nagyon nagy tisztelettel imádják. Egy kis kémiai adat sokat elárulhat, ami azt mondja, hogy egy deci normál iható vízben 500 baktérium található, itt viszont a Gangeszben ugyanennyi vízben 1,5millió!

Már késő este volt, amikor a szállást is sikerült elfoglalnunk, de nem bújtunk az ágyban, mivel tudtuk, hogy nincsen túl sok időnk itt. Elmentünk az egyik legismertebb Ghat-hoz(lépcsők amik a folyókhoz vezetnek le), ahol a hamvasztás folyik. Kis egy méter széles utcákon közelítettük meg, és közben nagyon sötét volt, mivel áramszünet volt. Ez teljes mértékben megszokott Indiában, szinte nincsen olyan nap amikor ne lenne áramszünet. Az út utolsó részén az utcákban a zöldség-gyümölcs- vegyesboltokat felváltották a faárusító boltok. Itt különböző féle fákat kilóra adtak. Megvan, hogy melyik fával való hamvasztás a legelőkelőbb, ha jól tudom, akkor a rózsafa, és persze vannak az olcsó, úgymond fapados megoldások is. A templom tetejére is felmentünk, ahol a hamvasztás folyik, és egyszerre 6 kupacot láttunk égni egymás mellett. Ebből egynél volt még felismerhető az emberi test, a többinél már nem igazán. Ezután még lementünk a folyóhoz, ami áradás miatt nagyon magasan van, ezzel megnehezítve a Ghatok megközelíthetőségét. Összesen vagy 40 Ghat van Varanasziban, ebből 3 helyen hamvasztanak. Itt a templom előtt még ilyen késő este is fürödtek emberek. Visszafele utunkon úgy háromszor találkoztunk kisebb, férfiakkal álló csoporttal, akik éppen a vállukon vittek egy halottat a hamvasztóhoz. Négyen viszik fákon a holttestet, és mögötte még 6-an 8-an mennek, akik énekelnek és zenélnek közben.