Nagarkot, Bhaktapur, és vissza Kathmanduba - 2008-07-05

Reggel amikor felkeltünk, sajnos megint nem lehetett semmit se látni a gyönyörű kilátásból, mert minden tiszta köd volt. Viszont szerencsénkre egy óra múlva amikor elindultunk, egy kicsit kitisztult, és így valamelyest lehetett látni az előttünk levő völgyet, és mögötte elterülő hegyeket.

Innen motorral elmentünk a közeli hegytetőre, ami több mint 2000méter magasan volt, és egy tiz méteres kilátót is építettek ide. Elvileg innen tiszta időben lehet látni a Mount Everestet, de sajna a monszun nem segített nekünk ebben, és a felhői eltakarták szemünk elől a világ legmagasabb hegyét.

A kanyargó úton lefelé megálltunk egy-két helyen sétálni egyet, ha már ilyen szép helyen, és ilyen tiszta környezetben vagyunk. Mayának ez már nagyon hiányzott, hiszen legutoljára akkor látott zöldet amikor találkoztunk Dharamsalában két hónappal ezelőtt. Utána már csak a sivatag és a forróság, itt viszont a tökéletes hőmérséklet, nem hideg, nem meleg és a tiszta levegő kényeztetett minket.

A hegyről leérve Bhaktapurba érkeztünk, aminek a belvárosában gyönyörű templomok és házak vannak. Persze nem akármennyiért, külföldiektől képesek elkérni 8eurót mindezért. De mivel a Japán srác mondta nekem, hogy vannak kis utcák a helyiek házai között ahol nincsen jegyellenőrzés, besurrantunk, és megtakarítottuk a teljes motorkölcsönzést belőle :). A templomok gyönyörűek voltak, mind Nepáli stílusban épült természetesen, ami egy kicsit hasonlít a Kínaihoz. Néhány templom felső oszlopain a Káma-sutra egyes jelenetei voltak felelevenítve fába vésve. Az óváros 2 kilométer hosszú lehetett, és mire végigjártuk elfáradtunk. De hátra volt még a hazafele út, ami még nagyjából egy óra volt innen.

De nem mentünk egyenesen haza, hanem megálltunk egy kisebb parkoló szerűségnél a főúttal párhuzamos utcában, és átadtam a kormányt és az irányítást Mayának. Persze nem teljesen. Mivel ha már van nálunk egy ilyen kölcsön motor, akkor miért ne tanítanám meg hogyan is kell motort vezetni. Nagyon jól ment neki, a negyedik forduló után már egyedül indult el, és állt meg, váltott, kanyarodott, és még engem is el kellett bírnia a hátsó ülésen. Persze aki motorozott már életében, az tudja, hogy ez nem olyan mint autót vezetni, mivel több mindenre kell odafigyelni egyszerre. Egy kis gyakorlás után hazafelé vettük az irányt, mivel nagyon fáradtak voltunk, és a késői vacsora is jól esett volna már!

Találkozás Mayával, és irány Nagarkot - 2008-07-04

Reggel megint nem sikerült korán felkelni, de szerencse, mert Mayának sem. Reggel miután végre találkoztunk már majdnem 10óra volt. Első találkozás sok idő után, úgyhogy beültünk egy szép csendes nyugati helyre reggelizni, ahol végre tudtunk mindenféléről beszélgetni, elmondani egymásnak nyügét-baját, bánatát és örömét! A végén eldöntöttük, hogy Nagarkotba megyünk egy napra, majd vissza Kathmanduba Bhaktapuron keresztül. De ezt nem akárhogyan, hanem motorral! Otthon úgyse volt elég időnk együtt motorozni, úgyhogy itt kerestünk egy helyet ahol lehet kölcsönözni, és irány a széles, kanyarokkal teli hegyi utak!

Már délután volt mire mindent sikerült elrendeznünk, megszerveznünk, szállásunkat, cuccunkat – mivel nem akartunk mindent magunkkal vinni, meg persze a motort. A városból egy kicsit nehéz volt kijutni, mivel mindenhol tereltek mindenfele, senki nem tudta, hogyan lehetne eljutni Nagarkotba. De szerencsére néhány útbaigazitás után megtaláltuk a helyes utat, majd egy óra elteltével :). De nem baj, legalább felfrissitettem a már kissé régen használt motortudásom. Persze térkép és útjelző táblák hiányában sikerült megint eltévednünk, úgyhogy a másfél órás összutat sikerült megtennünk 3óra alatt. De az út nem volt semmi miután elhagytuk a várost, 2000méter magasra vitt a hegyoldalban cikázó aszfaltcsik! A kilátás gyönyörű volt, az idő pedig még annál is jobb. Egy csopper (Harley Davidson) szerű motort béreltünk, Mayának még deréktámasza is volt. Persze nem elég nagy, neki még így is megfájdult a háta. Miután végre felértünk a hegy tetejére, beültünk egy finom vacsorára, és közben ránk is esteledett. Ekkor még nem volt szállásunk, úgyhogy egy kicsit rosszul időzitettünk. De itt szállást találni nem nehéz, hiszen mindenki tud valakit, akinek egy hotelja vagy motelja van. Hamarosan találtunk is egy szép helyet, ahonnan a kilátás is györörű lett volna, ha nem lett volna sötét :). A szobánk mellett egy indiai srácnak ünnepelték a szülinapját, erre vagy 5ször felhivták a figyelmünket még mielőtt kiadták volna a szobát, pedig egyáltalán nem voltak olyan zajosak…mintha egy magyar házibuli lett volna!

Este még megnéztünk egy dijnyertes Román filmet – California Dreaming – ami tényleg nagyszerű volt, persze nem kell egy nagy hollywoodi-bollywoodi filmre gondolni. Az egyik főszereplőnek már régebben megnéztünk egy másik filmjét is, mármint amiben szerepelt, és az is nagyon vicces volt!

Ezután eldöntöttük, úgy 1óra körül, hogy másnap megnézzünk a napfelkeltét és a Himaláját a közeli hegycsúcsról.