Utolsó nap Kochiban, irány Bangalore - 2008-07-20

Reggel miután felkeltünk, nem siettük el a dolgokat, mivel tudtuk, hogy van időnk mindenre, mivel a tervezett masszázst és gőzfürdőzést az eredeti tervnek ellentétesen kihagyjuk sajna. Ez csak amiatt van, mivel Kochi az elmúlt években nagyon felkapott lett a turisták között, és ezzel együtt az árak is majdnem duplájára emelkedtek. És mivel tudom, hogy északon mennyibe kerül egy másfél órás Ayurveda masszázs, ezért nem erőltettem a dolgot, úgyis megyek én még arrafele. Vagyis remélem. Tehát miután elkészültünk, a lenti pékség-süteményesboltnál elfogyasztottunk néhány édességet, majd átmentünk egy másik szigetre, ahol fürdőhelyet reméltünk. Sajna a víz itt nagyon koszos volt, mivel nem volt pénzünk a messzibb strandig elmenni, vagyis túlzottan soknak tartottuk az árat amit kértek a riksások. Nembaj, elüldögéltünk egy ideig a tengerparton, ahol mellettünk a halászok tisztogatták, és foltozgatták a hálójukat.

Ezután visszatérve a saját szigetünkre, elmentünk megint megnézni a halászokat, ahogy az óriási hálójukkal, amit kínai módszernek neveznek, a halakat fogták. A halászok mellett volt a piac, ami csak néhány bódéból állt. Az egyik bódé mögött volt a halászok-eladók piaca, ahova a halászok egy zacskóra kiterítve bocsátották áruba halaikat, rákjaikat. Fordított licit volt, egy ember ordibált középen, és amint elkelt, jött a következő halász. Nagyon gyorsan ment minden, gondolom azért is, mert jó áron kínálták. Amúgy mi is vehettünk volna innen – ami valószínű sokkal olcsóbb lett volna, csak már nem volt időnk arra, hogy elkészítsék, és megegyük. Én el tudtam volna még nézni egy ideig, de lassan kifutottunk az időnkből, és még el akartunk menni megnézni az itteni zsidó körzetet, és zsinagógát. Sajna a zsinagógát zárva találtuk, és annyira nem volt fergeteges a zsidó negyed sem. Még elfogyasztottunk egy kókuszt – megittuk, és megettük, majd mentünk felkapni a csomagunkat, és irány a vonat.

Annak ellenére, hogy egy komp kimaradt, és így fél órával később értünk a vonathoz, szerencsére még így is időben voltunk. Indulás után egy emberke körbement megkérdezni, hogy ki szeretne rendelni, és milyen féle(vegetáriánus vagy nem-vegetáriánus) kaját, úgyhogy mivel különben étel nélkül maradtunk volna tőle rendeltünk. Eddig is általában a vonaton a „vonatkaját” ettem, ami általában csípősebb mint a normális éttermi kaja, de finom, és elég nagy adag. Most valami speckó rizst kaptam két főttojással, meg valami szósszal. Már-már el is felejtettem, hogy délen vagyok, amikor is elkezdtem volna enni, és eszembe jutott, hogy itt az emberek nem használnak kanalat az evéshez, úgy mint északon. Ígyhát kézzel kellett ennem, mert aki az ételt kihordta, nem volt nála kiskanál. No de hát ennyi baj legyen, fél év Afrika, és majdnem fél év India után, így is elfogyott az étel :).

Backwaters vége, vissza Kochiba - 2008-07-19

Tegnap estére még kaptunk egy nagyon finom vacsorát, majd kipróbáltam az újonnan vásárolt függőágyamat két kókuszdiófa között. Nagyon kényelmes volt, innen néztem végig a naplementét, ami csodálatos volt, és mégszebb lehetett volna, ha nincsen annyi felhő. A vacsora is Keralai szokások szerint készült, mindent egy kevés kókusztejjel, és friss reszelt kókusszal ízesítették! Este, mivel csak egy-két gyenge fényű lámpa volt, ezért olvasni nem lehetett, viszont beszélgetéshez nem kell villany. Úgyhogy beszélgettünk, és utána meditációval zártuk a napot. Mindeközben, és egészen lefekvésig a természet zenéje muzsikált mellettünk megannyi különböző állattal, és persze a szellő csendes hangjával.

Reggel korán elindultunk falunézőbe, hogy hogy élnek a csatornákban az emberek egy nagyon keskeny kenuval. Mivel reggel volt, szinte mindenki fürdött a csatornákban, mivel szerintem más víz nincs is itt a környéken, vagyis csapvíz. Beszappanozták magukat tetőtől talpig, majd belemerültek a vízbe. Itt a lépcsőkön mosták a ruhákat is, sőt, ezt a vizet használták még fogmosáshoz is. Viszont a házak nagyon szépek, és olyan nyugalom vett körül minket, amilyet még nem éreztem sehol. Csak a kakasok kukorékoltak majdnem minden háznál, az volt az egyetlen „zaj”. Itt az összes hajó kézi hajtású, tehát még a környezetet se szennyezi. Itt szívesen eléldegélnék egy ideig, nagyon jó kikapcsolódásnak is ha valaki csak rövidebb időre tud jönni.

Miután visszaértünk a hajóhoz, a reggelink még nem készült el, úgyhogy elsétáltunk a legközelebbi faluig, hogy lábon is átéljük milyen lehet itt az élet. 5-6 perc gyaloglás után találtunk is két házat, az egyikben állatok voltak, főleg kecskék, a másikban pedig lakott valaki. Itt nincsenek kerítések, úgyhogy csak besétáltunk, köszöntünk, és körülnézés után továbbmentünk. Megtaláltuk a centrumot, ahova a csatornán keresztül egy hídon át vezetett az út. Itt már nagy volt a forgalom, sok ember sétált az utakon, gyerekek játszottak. Megtaláltuk a helyi szupermarketet is, ami egy 2 négyzetméteres kisbolt volt, de valószínűleg van másik is, mivel még a hajóról láttunk nagyobbakat is. Felfedezőutunk után visszamentünk, és megettük az immár újból keralai módon elkészített reggelit. Ezúttal a hajó fenti teraszán fogyasztottuk el útközben, a gyönyörű rizsföldek és kis faluk látványa közben.

Kochiba visszatérve megnéztük a keresztény templomot és a bazilikát, amiben éppen misét tartottak. Benéztünk, minden csini-vili, Mária festménye körül karácsonyfaégők villogtak, és a zene se orgonán szólt, hanem CD-ről, kicsit indiai stílusra véve a figurát :).

Ezután a halpiacon eltöltöttünk egy időt, mire bevásároltunk, de mondhatom, nem keveset. Vettünk egy kiló garnélarákot, de most vagy kétszer akkorát, mint amekkorát én ettem két napja, két kiscápát, és egy nagy, majdnem egy kilós halat. Ezt leírni se volt könnyű, nemhogy megenni. De nagyon ízletesen készítették el az összeset, úgyhogy egy taps a szakácsnak! Majdnem éjfélkor fejeztük be a vacsoránkat, majd irány az ágy, kipihenten kell ébrednünk a holnapi napra.

Kerala – Kochi, India nyugati part - 2008-07-17

Ma reggel már Kerala tartományban ébredtem a vonatút után, ami India dél-nyugati részén található a tengerparton. Kollamba érkeztem, ahol mivel nincsen semmi látnivaló, hamar el is mentem, és egy másik 3órás vonatút után megérkeztem Kochiba. Itt az egyik szigeten (ami eléggé nagy) kerestem szállást egy fél órás kompút után. Itt már érezni lehet a monszun kellemes részét, sokat esett az eső, de nem erősen, csak szitált. Miután találtam egy szép helyet, szinte rögtön ágynak dőltem, mert eléggé fáradt voltam. Lepihentem egy órára, majd elmentem megnézni a halászhálókat, és persze a fogásokat. Mivel már vacsora fele volt, úgy döntöttem én is bevásárolok a friss fogásból, és vettem egy nagy 30cm-es halat ami kb. egy kiló és fél kiló garnélarákot! Ezután kerestem egy vendéglőt ahol mindezt elkészítették nekem, de furcsa módon az elkészítés majdnem annyiba került mint az alapanyag! Ettől függetlenül nagyon finom volt, régen ettem már ilyen jót!

Keraláról, és úgy egyébként Dél-Indiáról nagyon jó kép alakult ki bennem, jobban tetszik, mint Észak-India, ahol időm nagy részét töltöttem ittlétem alatt. Itt minden sokkal nyugodtabb, az emberek is, az eladók is, és szerencsére nem akarnak átvágni mindenhol. Azt mondták nekem, hogy itt az emberek nagyobb részben tanultabbak, és civilizáltabbak, ha lehet ilyet mondani. Az utakon is meglátszik mindez, mivel nem nyomják állandóan a dudát, és itt ami a riksákra van szerelve az nem a normális elektronikus duda, hanem olyan tülök féle, amit régebben a biciklikre lehetett kapni otthon. Úgyhogy az is nagyon vicces, amikor a legnagyobb forgalomban odanyúl a jobb-felső sarokba, és összenyomja kétszer a kis gumilabdát, ami a tölcsér végén van :). Az öltözék is más, itt a férfiak nem használnak nadrágot, hanem magukra kötnek egy nagy lepedőt, és ha melegük van, vagyis a nap túlnyomó részében, akkor a földig érő lepel alját felemelik, és betűrik derék magasságban. Azért gondolom alsónadrágot hordanak alatta, mivel anélkül elég extrém lenne.

Tehát, visszatérve a napomhoz a kis kulturális oktatás után, hazafele jövet vettem még egy csokigolyót, és itt találkoztam egy Új-Zélandi sráccal, akivel az este hátralevő részét eltöltöttem. Nagyon jókat beszélgettünk Afrikáról, Ázsiáról meg minden egyéb másról. Ő már két éve Skóciában dolgozik, és most egy hónapra jött ide nyaralni egy barátjával, de mondta, hogy ez mennyire kevés idő. És ez valóban így van, mivel azt a helyet ahol több száz vallás, több mint 300000 isten, 30-nál több nyelv és megannyi kultúra van egybe tömörítve, ezt nehéz ennyi idő alatt megismerni!

Holnap reggel az egyik AIESEC-es lány fog csatlakozni hozzám egy pár napra, aki nemsokára megy haza Malájziába, és az utolsó napjait itt délen tölti, úgyhogy úgy néz ki együtt megyünk majd megnézni a backwaters-t egy ottalvós hajón.