Backwaters vége, vissza Kochiba - 2008-07-19

Tegnap estére még kaptunk egy nagyon finom vacsorát, majd kipróbáltam az újonnan vásárolt függőágyamat két kókuszdiófa között. Nagyon kényelmes volt, innen néztem végig a naplementét, ami csodálatos volt, és mégszebb lehetett volna, ha nincsen annyi felhő. A vacsora is Keralai szokások szerint készült, mindent egy kevés kókusztejjel, és friss reszelt kókusszal ízesítették! Este, mivel csak egy-két gyenge fényű lámpa volt, ezért olvasni nem lehetett, viszont beszélgetéshez nem kell villany. Úgyhogy beszélgettünk, és utána meditációval zártuk a napot. Mindeközben, és egészen lefekvésig a természet zenéje muzsikált mellettünk megannyi különböző állattal, és persze a szellő csendes hangjával.

Reggel korán elindultunk falunézőbe, hogy hogy élnek a csatornákban az emberek egy nagyon keskeny kenuval. Mivel reggel volt, szinte mindenki fürdött a csatornákban, mivel szerintem más víz nincs is itt a környéken, vagyis csapvíz. Beszappanozták magukat tetőtől talpig, majd belemerültek a vízbe. Itt a lépcsőkön mosták a ruhákat is, sőt, ezt a vizet használták még fogmosáshoz is. Viszont a házak nagyon szépek, és olyan nyugalom vett körül minket, amilyet még nem éreztem sehol. Csak a kakasok kukorékoltak majdnem minden háznál, az volt az egyetlen „zaj”. Itt az összes hajó kézi hajtású, tehát még a környezetet se szennyezi. Itt szívesen eléldegélnék egy ideig, nagyon jó kikapcsolódásnak is ha valaki csak rövidebb időre tud jönni.

Miután visszaértünk a hajóhoz, a reggelink még nem készült el, úgyhogy elsétáltunk a legközelebbi faluig, hogy lábon is átéljük milyen lehet itt az élet. 5-6 perc gyaloglás után találtunk is két házat, az egyikben állatok voltak, főleg kecskék, a másikban pedig lakott valaki. Itt nincsenek kerítések, úgyhogy csak besétáltunk, köszöntünk, és körülnézés után továbbmentünk. Megtaláltuk a centrumot, ahova a csatornán keresztül egy hídon át vezetett az út. Itt már nagy volt a forgalom, sok ember sétált az utakon, gyerekek játszottak. Megtaláltuk a helyi szupermarketet is, ami egy 2 négyzetméteres kisbolt volt, de valószínűleg van másik is, mivel még a hajóról láttunk nagyobbakat is. Felfedezőutunk után visszamentünk, és megettük az immár újból keralai módon elkészített reggelit. Ezúttal a hajó fenti teraszán fogyasztottuk el útközben, a gyönyörű rizsföldek és kis faluk látványa közben.

Kochiba visszatérve megnéztük a keresztény templomot és a bazilikát, amiben éppen misét tartottak. Benéztünk, minden csini-vili, Mária festménye körül karácsonyfaégők villogtak, és a zene se orgonán szólt, hanem CD-ről, kicsit indiai stílusra véve a figurát :).

Ezután a halpiacon eltöltöttünk egy időt, mire bevásároltunk, de mondhatom, nem keveset. Vettünk egy kiló garnélarákot, de most vagy kétszer akkorát, mint amekkorát én ettem két napja, két kiscápát, és egy nagy, majdnem egy kilós halat. Ezt leírni se volt könnyű, nemhogy megenni. De nagyon ízletesen készítették el az összeset, úgyhogy egy taps a szakácsnak! Majdnem éjfélkor fejeztük be a vacsoránkat, majd irány az ágy, kipihenten kell ébrednünk a holnapi napra.