GOA – pia, buli, tengerpart - 2008-07-23

Általában ez jut eszébe első hallásra az emberek többségének. GOA tengerpartjai világszerte ismertek a techno fergetegpartikról, a gyönyörű tengerpartjáról, sok turistáról és persze megannyi bár, hotel, bulihely. Nagyjából így lehetne összefoglalni. GOA India nyugati partszakaszának egy kis részét foglalja el, viszont ebből annál több a kiépített strand.

Mint mindenhol máshol, itt is kora reggel érkeztem a vonattal, 6 után, mivel egy kicsit késett a vonat, és hétkor már útban voltam a tengerpart felé egy másik vonaton. Az állomáson nagy meglepetésemre összefutottam az új-zélandi sráccal, akivel Kochiban találkoztunk, és beszélgettünk egész este. Sajnos nem ugyanarra mentünk, pedig jó lett volna megint beszélgetni. Ő mostanra már visszarepült Skóciába, ahol önkéntesként dolgozik egy mentálisan korlátozottak otthonában.

A partra érkezve gyönyörű kép tárult elém: olyan hosszú tengerpart, ameddig a szemem ellátott – mint később megtudtam, ez GOA leghosszabb egybefüggő beach-e, közel 60 km hosszú – szép hullámok, halászhajók, halászok, és persze az elmaradhatatlan kókuszdió és banánfák! Nem telt el sok idő, amikor már a hullámokon lovagoltam, vagyis a hullám dobált a hátán, olyan erősek voltak a hullámok, viszont nem magasak, ami eléggé furcsa volt. A jó kis fürdés után végigjártam a halászhajókat, volt amelyik akkor szállt vízre, volt amelyik akkor érkezett a friss fogással. Nagyon sok féle hal volt ott, lapos, kerek, cápa alakú – amire azt mondták hogy delfin és amúgy csak 30 cm hosszú volt – meg rákok, abból is különbözők. Amikor itt már nagyon égetett a nap, visszavágytam a városba, mivel ott is voltak érdekességek, és koradélután indult tovább a vonatom Mumbaiba.

A városban elsétáltam a legnagyobb piacra, ahol hasonló színes képek tárultak elém, mint még Mysoreban, viszont a virágosokat itt nem találtam. Viszont vettem szárított garnélarákot, ami nagyon jó kis rágcsálnivaló. Eredetileg ebéd helyett betértem egy cukrászdába, és megettem néhány indiai édességet, majd a végén mégiscsak betértem egy helyi étterembe. Tömve volt. Ebből is tudtam, hogy itt nagyon jó lehet a kaja. 10 percet kellett nekem is várnom, hogy végre ülőhelyem legyen, és persze az asztalhoz még leült két indiai is, akikkel majdnem egész végig beszélgettünk. Itt, ugyanúgy mint Etiópiában is, ha valahol van még egy hely egy asztalnál, akkor leültetnek oda, és senki egy szót se szól. Azért ez szerintem nem így történne egy otthoni kávézóban vagy kajáldában. No mindegy, végre sikerült rendelnem, és mivel már sokféle rákot, halat, polipot kipróbáltam, most jött el az ideje a tintahalnak. És persze nem volt rossz választás egyáltalán, de mint megtudtam itt a helyi specialitás egy hal-curry, amit rögtön rendeltek is nekem. Persze nem egy teljes adagot, csak egy kóstolót, de így is elég volt a fél rizsemhez. Hát, azt nem lehet leírni, hogy ez a hal-curry mennyire jó volt! Valami fenomenális! És persze GOA módra az curryk mellé kaptam egy kis tálka rózsaszín italszerűséget is, amit eddig még nem láttam soha. Kókusz lébe volt keverve foghagyma meg még valami, de a foghagyma nagyon erősen érzett. Ezt a végén kellett meginni, ami azt mondták segít az emésztésben, és a halszagot is elmossa…lesz viszont helyette fokhagymaszag, nem tudom melyik a jobb.

Uzsgyi a vonathoz, egy gyors fürdés a pályaudvaron, majd megkerestem a helyemet. Itt most két koreai sráccal utaztam együtt, akik közül csak az egyik beszélt angolul, ő se nagyon, viszont ennek ellenére jól átbeszéltük Indiát, Magyarországot és persze Koreát.