Delhi bazár, Jama Masjid, és a Bahai’ Lótusz Templom - 2008-06-29

Reggel miután felkeltem, és megcsináltam a napi légzésgyakorlatokat, amit az Art of Living classon tanultam (Az Élet Művészete), elmentem megreggelizni az egyik étteremben a fő bazárnál. Tehát nem kellett messzire mennem otthonról, néhány házzal odébb mentem, és felmentem a negyedik emeletre, ahonnan az egész bazárra nagyon jó kilátás volt. Alattam az utca színes az emberektől és a zöld-sárga CNG(compressed natural gas – sűrített természetes gáz) Riksától. Jó volt nézni a forgalmat, de mégjobb volt elfogyasztani a majdnem két személyre való reggelit. Nem siettem el a napot, mivel tudtam, hogy így is nagyon sok időm van, mivel nem sokat akartam Delhiben tölteni/költeni :).

Ezért elindultam a metrómegállóhoz, ami kb. 5perc gyalog volt , majd mentem vele egy megállót! Csak a hecc kedvéért, meg hogy megnézzem milyen az új, 2005-ben átadott metró. Hát, nem volt valami nagy szám, ülőhely nincsen, vagyis csak nagyon mérsékelt számban! Viszont a beléptető rendszer olyan mint Angliában, tehát modern. Mielőtt belépnél, lecsekkolnak fémdetektorral, nincs-e nálad robbanóanyag vagy fegyver, vagy akármi. Szerencsére engem, mint fehéret nem csekkoltak, csak a többieket. Őket végigmotozták, és átkutatták a női kézitáskánál nagyobb csomagokat. A megállók és a táblák is pont olyanok mint Londonban, ugyanaz a jel, csak nem az van ráírva, hogy Redmond, hanem az hogy Chandni Chowk. És a gépi hang is ugyanazt mondja, mint Angliában, „mind the gap” – viszont itt nem lehet azokat a vicces pólókat vagy bugyikat kapni :).

Ezután elgyalogoltam Jama Masjid-ig, egy óriási mecsethez, ami kívülről ugyan nagyon szép volt, de belülről nem tudtam megnézni. Pont rossz időben jöttem, mert az imádkozás idején tilos a bemenetel turistáknak. Viszont még volt időm néhány fényképet készíteni. A mecseten kívül boltok tömkelege, vagy 10 autó- és motorjavító műhely mellett mentem el, majd a húsboltok, és a halas kisbódék. A csirkék a húsbolt előtt várakoztak a vevőre, még az utolsó köröket futkosva a kis ketrecükbe. Ha itt vásárolsz, biztos lehetsz benne, hogy friss a hús, nem romlott :)

Innen egy bicikli riksával elmentem egy másik metró megállóhoz, ami bevitt a központba, majd egy normál riksával majdnem fél órás út alatt odaértem a Bahai Templomhoz. Lótusz templom. Nem hiába lótusz, mivel a formája egy lótuszvirághoz hasonlít. Nem is mondaná rá az ember, hogy templom, mivel semmi erre utaló jel nincsen rajta. Viszont építészetileg valami csodás! Óriási tömeg, fotót alig lehet úgy készíteni, hogy ne álljon a képbe valaki! Cipő levesz, mobil kikapcs, no kamera és csönd. Ez a szabály, persze sokan vannak akik nem tartják be. Itt vagy két-három órát töltöttem el, nézve a tömeget, és olvasva. Ez egyszerűen hihetetlen számomra, mármint az hogy mennyi gyerek van Indiában! Itt döbbentem rá, mivel láttam szerintem vagy 5000embert átsétálni a templomon, ezeknek fele nő volt, és majdnem mindegyikkel volt egy gyerek…ha nem kettő! Szerintem ugyanekkora tömegben Európában negyed ennyi gyerek jutna. Csak a gyereknapon lehet otthon ennyi gyereket látni :).

Este a vacsora után gondoltam, hogy elmegyek egy bollywoody filmet megnézni, mivel pont azokról olvastam, és csak kedvet kaptam hozzá, de sajna elaludtam még előtte, úgyhogy kihagytam.