Jhansiba érkeztem még előző este Khajuraoból, ahonnan egy AC-s vonattal mentem tovább délnek, Chennaiba, egy 29 órás vonatúton. Ez volt eddig életem leghosszabb utazása, úgy gondoltam nagyon fárasztó lesz, annak ellenére, hogy van ágyam, és bármikor tudok majd aludni. Éjjel 1-kor érkezett meg a vonatom, majd egy órát késve, és amikor felszálltam azt vettem észre, hogy valaki alszik a helyemen.
Felébresztettem, és láttam, hogy külföldi, aki megkért, hogy aludjak az ő ágyában, ami a másik oldalon volt. Már ekkor szimpatikus volt a srác, és persze reggel miután felkeltünk elkezdtünk többet is beszélgetni. 3-an voltak, mindhárman Dél-Afrikai köztársaságból, és mindhárman muszlimok. Első kérdésem még este az volt tőle, hogy zsidók-e, mivel hosszú szakálluk volt, rövid hajuk, de mondta, hogy csak a kinézet :). Mindhárman nagyon értelmesek voltak, szinte végigbeszéltük az egész napot. Most nagyon sokat megtudtam a muszlim vallásról is, ami egy ilyen indiai „valláskörúton” elengedhetetlen. Ezen a napon pont az a póló volt rajtam, amin a különböző vallások jelei és prófétáinak nevei vannak, alatta pedig egy szöveg: „Egy Bolygó, egy Isten, egy Ember”. Amikor látták, mondták, hogy ők ezzel teljesen egyetértenek, és hogy ez egy jó megközelítés. Naponta 5-ször imádkoztak a vonaton, volt amikor végig is néztem őket. Volt egy vallási iránytűjük is, amivel beállítva a város nevét ahol vannak, megkapják, hogy milyen irányba kell imádkozniuk. Ez amúgy egy nagyon hasznos kis dolog, persze csak nekik. Sok mindent kérdeztem a vallásukról, amit néha úgy éreztem, hogy esetleg nem tetszene azoknak, akik konzervatívabbak, de ők mindenre nyitottak voltak, és egyáltalán nem zavarta őket a „tudatlanságom” a muszlim vallásról. Kérdeztem őket a Karánról, Mohamedről, a házasságról, a többi vallással való kapcsolatukról, étkezésről, fotózásról. Ez utolsó volt nekem a legmegdöbbentőbb, amikor mondták, hogy ők nem fogózkodnak senkivel sem, mert ez a vallásuk ellen szól. Ez nagyon furcsa volt nekem, még soha nem hallottam róla. A Bibliáról, és más vallásról is eléggé sokat tudtak, tehát nem voltak teljesen elfogultak a saját vallásuk iránt ilyen téren. A nap folyamán többször is olvasták a Karánt, ami nem is igazán olvasás volt, hanem csak felelevenítés! Teljesen kívülről tudták az egészet, amin nem csodálkoztam miután mondták, hogy szinte havonta egyszer végigolvassák. Ez összehasonlíthatatlan a legtöbb kereszténnyel, aki örül ha elmondhatja, hogy egyszer végigolvasta a Bibliát. És aki a Karán hosszában kételkedne, az ne tegye, megnéztem, és szinte ugyanolyan hosszú mint a Biblia, vagy lehet hosszabb is, ezt sajna nem tudom pontosan.
Még annyit a vonaton utazásról, hogy rendeltem magamnak ebédet, és vacsorát is, amit tálcán tálaltak, szép csomagolásban, illően az AC-s jegy árához, ami majdnem 3-szor annyiba kerül mint a non-AC, csak arra sajnos már nem volt hely.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment