Már lassan hozzászokok, hogy minden reggel 5-6 körül ébredek, ma se tettem ezt máshogy. De nagy szerencsém volt, mert így láttam a város még mielőtt a forgalom megindult volna az utakon. A pályaudvar, hasonló a Keleti-pályaudvarhoz, annyiban, hogy inkább egy művészeti alkotás, mint egy tömegközlekedési csomópont. Amint kiléptem a vonatállomásról, egy kétemeletes piros busz, úgynevezett Double Decker fordult be elém az állomásra. Mondanom se kell, hogy rögtön London jutott eszembe róla. És nem sokat tévedtem, mert ezután amikor sétáltam a városban, a gyönyörű régi épületek között, egyre inkább megerősödött bennem ez a gondolat. Mumbai (Bombay) és London között egyenlőjelet lehet húzni. De ez persze nem is csoda, mivel az Angolok irányítása alá kerültek a szigetek, és a híres angliai Kelet-indiai társaságnak is ez volt a fő központja, a kikötőváros. Ezt 3 évvel az Angol megszállás után egy elég nevetséges, 10 fontos ÉVES bérleti díjért kapta meg a Kelet-indiai társaság!
Huhh, hát itt is lesétáltam a lábamat, majdnem a térdemig kopott már délutánra. Megnéztem a Mumbai egyetemet, ami egy régi kastélyban foglal helyet, amúgy eléggé kicsi, viszont van egy 80 méter magas toronyóra, ami kísértetiesen hasonlít a londoni Tower-re. Ezután a legfelsőbb bíróságot vettem célkeresztbe, és végigjártam a termeket, de sajnos éppen ottlétem alatt egyikben se folytak tárgyalások. Viszont a termek úgy néztek ki, mint az amerikai filmekben, szépen megmunkált székekkel és berendezéssel.
Ekkor már a legtöbb bolt, és utcai árus kirakodott, ettem is végre finom melegszendvicset kókuszlével :). Ezután az India-átjárót(India-gateway) néztem meg, amit nem igazán lehet jól lefordítani magyarra szerintem. Mivel nem igazán átjáró, hanem bejáratnak lehetne mondani. De India-kapunak meg nem nevezhetem, mert az Delhiben található. Ez már az óceánparton van, innen lehetett látni a hajókat amiket éppen rakodtak, és a másik irányba pedig hosszan elnyúló köves tengerpartot. Innen pár méterre van a Taj Mahal palota, ami egy hotelként működik, hasonlóan a Gressen-palotához.
Visszafordultam az állomás felé, mert tudtam hogy az úton volt nagyon sok könyvárus, és szét akartam nézni egy kicsit, hogy miket árulnak. Lehet nem kellett volna, mert azóta újabb két kilóval súlyosabb a táskám, és néha már nehezemre esik megemelni. Viszont megérte, mert itt minden könyvet(új), 150 forintos áron adnak, ami szinte ingyen van, ahhoz képest, hogy a legújabb könyveket is megkapod. Mumbai amúgy másban is nagyon nyugati, például nincsenek riksák – viszont a taxik nem a kétfelé nyíló angol autók –, nincsenek tehenek, és az emberek megtanultak duda nélkül autót vezetni. Vagyis azért még használják, de egyáltalán nem annyit mint más helyeken. Itt ahogy sétáltam csodálva néztem, hogy vannak fiatal párok, akik egymást átölelve, vagy kézen fogva sétálnak, nem törődve a hagyományokkal. Sőt, első csókolózó indiai páromat láttam. Hát igen, ez a rész nem csak az óvárosról, meg az 50 emeletes felhőkarcolóiról ismert, hanem a nyugatias gondolkodásról, és életről. Itt a centrumban még a lakásárak is majdnem elérik a londoni lakások értékét, nagyon drága.
Éppen sétáltam volna a partra, amikor a sokak által emlegetett, de szerencsére eddigi utam alatt meg nem tapasztalt monszun megérkezett. Esett, és esett, nem akarta abbahagyni. Én egy kávézóba ültem be, végigolvastam az egyik könyvemet. De ez az eső olyan, hogy amikor alatta vagy, akkor egy fél perc alatt bőrig ázol, tehát nagyon durva. Amikor végre elállt 3 óra után, gondoltam elmegyek megnézni a híres Királynő-nyakláncot, ahogyan az U alakú öböl partját nevezik sötétedés után a kivilágított út és épületek miatt. Majd 20 perces gyaloglás után megint rákezdett, és egy újabb másfél óra telt el, mire végre alábbhagyott. Mindez idő alatt az esernyőm persze a pályaudvari csomagmegőrzőben, a nagytáskám oldalát nyomta, mivel amikor reggel elindultam, nem gondoltam a lehetséges esőre. Végül egy kicsivel több mint egy órával a vonatindulásom előtt alábbhagyott az eső, és eldöntöttem, hogy mindenképpen megnézem ezt a nyakláncot. És tényleg nagyon szépen nézett ki, megérte azt a pár órás esőben várakozást a látvány, és szerencsére még a vonatindulás előtt 20 perccel megérkeztem. Irány Ellora és Ajanta.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment