Utolsó nap Kochiban, irány Bangalore - 2008-07-20

Reggel miután felkeltünk, nem siettük el a dolgokat, mivel tudtuk, hogy van időnk mindenre, mivel a tervezett masszázst és gőzfürdőzést az eredeti tervnek ellentétesen kihagyjuk sajna. Ez csak amiatt van, mivel Kochi az elmúlt években nagyon felkapott lett a turisták között, és ezzel együtt az árak is majdnem duplájára emelkedtek. És mivel tudom, hogy északon mennyibe kerül egy másfél órás Ayurveda masszázs, ezért nem erőltettem a dolgot, úgyis megyek én még arrafele. Vagyis remélem. Tehát miután elkészültünk, a lenti pékség-süteményesboltnál elfogyasztottunk néhány édességet, majd átmentünk egy másik szigetre, ahol fürdőhelyet reméltünk. Sajna a víz itt nagyon koszos volt, mivel nem volt pénzünk a messzibb strandig elmenni, vagyis túlzottan soknak tartottuk az árat amit kértek a riksások. Nembaj, elüldögéltünk egy ideig a tengerparton, ahol mellettünk a halászok tisztogatták, és foltozgatták a hálójukat.

Ezután visszatérve a saját szigetünkre, elmentünk megint megnézni a halászokat, ahogy az óriási hálójukkal, amit kínai módszernek neveznek, a halakat fogták. A halászok mellett volt a piac, ami csak néhány bódéból állt. Az egyik bódé mögött volt a halászok-eladók piaca, ahova a halászok egy zacskóra kiterítve bocsátották áruba halaikat, rákjaikat. Fordított licit volt, egy ember ordibált középen, és amint elkelt, jött a következő halász. Nagyon gyorsan ment minden, gondolom azért is, mert jó áron kínálták. Amúgy mi is vehettünk volna innen – ami valószínű sokkal olcsóbb lett volna, csak már nem volt időnk arra, hogy elkészítsék, és megegyük. Én el tudtam volna még nézni egy ideig, de lassan kifutottunk az időnkből, és még el akartunk menni megnézni az itteni zsidó körzetet, és zsinagógát. Sajna a zsinagógát zárva találtuk, és annyira nem volt fergeteges a zsidó negyed sem. Még elfogyasztottunk egy kókuszt – megittuk, és megettük, majd mentünk felkapni a csomagunkat, és irány a vonat.

Annak ellenére, hogy egy komp kimaradt, és így fél órával később értünk a vonathoz, szerencsére még így is időben voltunk. Indulás után egy emberke körbement megkérdezni, hogy ki szeretne rendelni, és milyen féle(vegetáriánus vagy nem-vegetáriánus) kaját, úgyhogy mivel különben étel nélkül maradtunk volna tőle rendeltünk. Eddig is általában a vonaton a „vonatkaját” ettem, ami általában csípősebb mint a normális éttermi kaja, de finom, és elég nagy adag. Most valami speckó rizst kaptam két főttojással, meg valami szósszal. Már-már el is felejtettem, hogy délen vagyok, amikor is elkezdtem volna enni, és eszembe jutott, hogy itt az emberek nem használnak kanalat az evéshez, úgy mint északon. Ígyhát kézzel kellett ennem, mert aki az ételt kihordta, nem volt nála kiskanál. No de hát ennyi baj legyen, fél év Afrika, és majdnem fél év India után, így is elfogyott az étel :).