Buddha templomok lajstroma - 2008-07-02

Reggel fél9kor keltem, majd indulás reggelizni a helyi kis vendéglőbe, ami nagyjából négy fal, meg egy műanyag zsák tetőként! Az étel viszont finom volt, a hangulat pedig forró a tévében levő akciófilmtől, amin én inkább jókat nevettem. A film olyan volt mintha a 70es évekből lenne, no speciális effektek, a hang valami szörnyű, mintha egy bádogdobozban vették volna fel! De a helyiek, kb. 10-en nagyon érdekesnek találták, és néhány részen ők is jókat nevettek!

Ezután béreltem egy biciklit, és elindultam a kolostorok és templomok kertjébe. Itt egy 1x3km-es helyen van vagy 20 kolostor/templom, és még legalább ennyit terveznek. Az egész hely, mind úgy kívül, mind úgy belül a kertben nagyon csendes, békés, nyugodt. A táj szép zöld, fás, és gyönyörű. Az első templom ahova mentem, az egy nepáli Buddha templom volt, majd egy Tibeti. Ezek mellett van a fő templom, amit inkább mondanék egy nagy kertnek egy kőépülettel a közepén. A kert gyönyörű, telis-tele buddhista zászlókkal fától-fáig! Ezeken a színes zászlókon amúgy imádságok vannak írva, úgyhogy nem csak díszítés. Itt a kertben leültem én is egy fa tövébe, ahol mellettem egy ember már meditált, gondoltam, hogy csatlakozok hozzá. Jött még egy szerzetes is, aki egy másik fa tövébe ült le lótuszülésbe, és egy órán keresztül meditált. 20perc meditáció után felfrissülve vettem kezembe egy könyvet, amit Tamástól kaptam előző este. A címe pedig „megannyi életek, megannyi mesterek” szabadforditasban. Ez a könyv egy pszichológus története az egyik kliensével. Arról szól, hogy a hipnózis által hogyan kapott információt a kliens régebbi életeiből, és a Mesterektől. Ez nem sci-fi, eredetileg teljes mértékben igaz, még személynevek és leírások sem változtak benne. Nem tudtam letenni a könyvet, annyira érdekes volt, úgyhogy elment pár óra, mire feleszméltem.

Ezután bejártam a többi templomot is. Volt közöttük koreai, vietnámi, kínai, nepáli, thai, francia, stb . Mindegyik templom az ország stílusát felhasználva építette ezeket. Mindegyik különböző, viszont mindegyik egyvalamiben hasonlít: Buddha templomok. A kínait már messziről megismertem a stílusa miatt. Amikor bent voltam, épp ceremónia kezdődött, úgyhogy ottmaradtam egy ideig. Óriási dobokat ütöttek az elején, hívogatás gyanánt, majd énekeltek is különféle dobokat használva közben. Nagyon érdekes volt, de sajnos képet nem szabadott készíteni róla. Ezután megnéztem még a Vietnami templomot aminek a kertje csodálatosan szép volt, zöld fű, és szobrok mindenhol. Persze a szobrok Buddha életéből voltak kiragadva, mint például Buddha tanit, Buddha meditál, Buddha fekszik, Buddha vadászik, Buddha lovagol, Buddha fiatal korában és Buddha öreg korában. A még említésre méltó, az a Thai templom, ami hófehér! Mint valami mesebeli palota! Nekem nagyon bejött.

Sajna már megy le a nap, és tudom, hogy holnap ilyenkor már Kathmanduban leszek…ha Buddha is úgy akarja!

Nagy utazás, Luchnow, Gorakhpur, Nepáli határátkelés és Lumbini - 2008-07-01

Agrából este indult a vonatom, 9 órakor eredetileg, de egy teljes órát késett. Úgyhogy még volt időm, hogy megvacsorázzak a pályaudvari étteremben. Egy nem-vegetáriánus ételt kértem, ami annyiban különbözött a vegetáriánustól, hogy volt benne két tojás :). Tehát semmi hús. Amikor kajáltam teljes sötétség volt az egész pályaudvaron, mivel áramszünet volt, de még ilyenkor is működött a bemondónő egy ideig, majd ő is elhallgatott. Amikor visszajött az áram a hangszórókból a Windows megszokott bejelentkezési hangja szólt, ez egy kicsit vicces volt.

Végre megjött a vonat. Sajnos nem volt elég hely a normál sleeper classon(alvós), csak az AC-s sleeper-en. Na, itt indiai szokásokhoz hiven az AC-t letekerték szerintem -20fokra, de legalább +16-ra. Ami a külső hőmérsékletnek kb. a fele lehetett! Úgyhogy nem telt el két óra az útból, amikor elkezdett fájni a torkom, de szerencsére volt nálam egy kendő, amit hamar rátekertem. Reggel 5kor értünk Luchnowba, ahol egy fél óra várakozás és egy forró tea után felszálltam a következő, immár légkondi nélküli alvós kocsiba. Itt szerencsére kialudtam magam, és 11kor már Gorakhpurban voltam, ami 2,5 óra út busszal a határig. Egy angol 50éves körüli ember hozzám csapódott, egy kicsit elveszett volt, pedig már fél éve Indiában volt. Innen egy busszal mentünk a határig, ahonnan viszont már külön mentünk, mivel én nem akartam fizetni 200m-ért a riksásoknak.

Az India-Nepál határ olyan, mint az európai…szabad az átjárás :). Persze azért bepecsételtettem egyet az indiai oldalon, és átsétáltam Nepálba. Senki nem ellenőrzött sehol sem. A nepáli oldalon is bementem az immigration officeba, és kértem vizumot. De mivel tudtam, hogy csak dollárral lehet fizetni, nekem meg nem volt dollárom, ezért megkérdeztem, hogy váltanak-e. Persze, viszont olyan áron, hogy az már majdnem 40dollár. Erre fogtam magam, és besétáltam Nepálba. Itt se ellenőriztek. A faluban kerestem egy pénzváltó helyet, amit pár perc után találtam is, átváltottam az indiai rupiámat dollárba, a maradékot pedig nepáli rupiába, és visszasétáltam a határhoz. Ott kitöltöttem két papirt, majd 5perc múlva már a lepecsételt új vizumommal indultam neki a városnak. Nem sokkal arrébb egy jeepre szálltam, de nem akárhova, hanem a tetejére, és így tettem meg 4kilómétert a következő faluig, ami egy nagyobb csomópont. Útközben rizsföldek mindenhol, és az emberek épp átültetik a rizst, úgyhogy majdnem mindenhol dolgoztak! Nagyon szép volt a táj, de igaz volt ez az indiai buszútra is.

A jeep-út után buszra szálltam, majd másfél óra után megérkeztem Lumbini-be, Buddha születési helyére. Szállást könnyedén találtam, és egy lengyel, szintén Tamás nevű sráccal egy szálláson vagyunk, úgyhogy együtt mentünk el vacsorázni egy közeli faluba. A srác 35éves, nagyon jó volt vele beszélgetni, ő már itt van indiában 2éve, és most másodszor van itt Nepálban. Megy még vissza 2hónap múlva újabb évre Indiába, ahol francia nyelvet fog tanulni mondhatni ingyéééé! Összesen 150dollárt költ havonta, amiben benne van a szállás, étkezés, és a napi 4óra francia oktatás! Akar valaki franciát tanulni? Gyere indiába! :).