Kínai reggeli, utolsó simítások, irány a reptér

2008-07-31D

Reggel fél 8-kor keltünk, Stan kínai reggelit készített. Ezt még tegnap vacsorára szerette volna megcsinálni, de mivel nem volt rá időnk, ezért reggelire is jó volt. Két fogás volt, az egyik csigatésztával spagetti szószos zöldségszósz, a másik pedig nem vegetáriánus, üvegtésztás zöldséges, rákos étel. Mindkettő nagyon finom volt, és végülis hárman ettünk belőle, de a végén még így is nehezen fogyott el. Ezt külön nekem csinálta utolsó vacsora gyanánt :). Nemsokkal ezután elköszöntem mindenkitől, mivel mentek dolgozni, én pedig találkoztam még az egyik indiai AIESECES sráccal, aki adott nekem egy AIESECes táskát, cseréltünk pólót, én pedig odaadtam neki a SIM kártyát. Mostmár minden össze volt csomagolva, indulásra készen, úgyhogy még elköszöntem a háztól is, és visszanézés nélkül elmentem. Nagyon nehéz volt, egész úton a buszmegállóhoz az itteni emberek, bulik, beszélgetések jutottak eszembe, és hogy milyen jól éreztem magam, és milyen hamar eltelt ez a majdnem fél év. És a legrosszabb, hogy mennyi mindent hátrahagytam, de hát ahogy mondani szokás, nem a tegnapnak, hanem a mának kell élni. Úgyhogy utoljára még mindent ki kell próbálni, az ízesített tejet a tejárusnál, a Thalit az egyik állomáson, ahol a busz megállt, és persze néhány helyi finomságot.
A busz Delhibe érkezett, ahol még maradt vagy 6 órám, úgyhogy végigjártam a bazárt, elköltöttem utolsó filléreimet, és még szerencse, hogy hagytam magamnál 60 rúpiát, mivel 50 rúpia volt a buszjegy, amit eredetileg 10 rúpiásnak mondtak az információnál. Most a reptéren várakozok, mivel a repülő reggel 4:45-kor indul, úgyhogy van még közel két órám, hogy körbejárjam a TaxFree shopokat, ahol rupia hiányában csak nézelődni tudok…szerencsére. A csomagom simán átment a vizsgálaton, nem érte el a súlyhatárt, vagyis az igazat megvallva, nem is mérték le senkinek se a csomagját. Ki volt kapcsolva a mérleg, úgyhogy hozhattam volna még vagy 10kilót magammal. De azt majd következőre!
Most pedig szétfagyok a váróterembe, a gépre várva…