Backwaters – Houseboat Appelleyben - 2008-07-18

Reggel korán érkezett Thivina, úgy 6óra körül, majd egy gyors fürdés, és elkészülés-pihenés után elindultunk Appelleybe, ami másfél óra buszútra volt Kochitól. Ez még mindig Kerala tartomány, mindenhol rizsföldek, pálmafák tele kókuszdiókkal, és persze banánfák mindenhol különböző nagyságban a mini 5-6 centiméterestől elkezdve a 30 centiméteresig, a keskenytől a vaskosig minden féle. Itt Keralában se beszélnek Hindit, itt a Malayalam a helyi nyelv, amit szerencsére Thivina beszél, mivel szülei innen származnak, és csak születése előtt költöztek Malajziába. Ez sokban megkönnyíti a dolgunkat, a riksások rögtön a helyi díjat kérik tőlünk, nem a turista-díjat, és persze sokat tud az itteni kultúráról is.

Miután megérkeztünk Appelleybe, nem telt el fél óra mire szereztünk egy alvóhajót, amivel a backwaters-eken megyünk keresztül. A Backwaters a tengertől elcsatolt terület persze nem ember által, hanem a természet által, és így sok száz sziget jött létre néhol egy-két méter széles csatornákkal. Olyasmi mint Velence, csak nagyobb, és persze csak falvakban laknak az emberek.

A hajó full-extrás, gyönyörű, van egy felső teraszunk, az alsó részen pedig egy „nappali”, és a szobánk. Az ellátás is fenomenális, ma ebédre például helyi Kerala stílusú ételt kaptunk, ami azt jelenti, hogy egy banánfalevélen tálalnak 3 féle szószt, persze mindegyik kókuszos ízesítéssel, keralai rizzsel, ami kétszer akkora mint egy normál rizs, és nagyon dagi és puha, ezek mellé még banán, ananász, és Pappadam ami egy kistányér nagyságú ropogós kenyér. Ja, és persze tengeri hal. Úgyhogy nagyon jó életünk van, csendes környezet, szép házak, rizsföldek mindenhol. Itt amúgy kb. egy millióan laknak szerteszét, és van saját kompjárat körbe a csatornán, olyan mint nálunk a buszjárat, van mindenhol kompmegálló, ahol megáll egy percre, és megy tovább. Sőt iskolabusz helyett itt iskolahajó jár körbe, amire a suli neve van ráírva!

Ez a Backwaters túra amúgy India egyik legdrágább látnivalója-elfoglaltsága, viszont még így se éri el egy otthoni 4fős vacsora árát egy kisebb étteremben :). De megéri mindenképpen, ha már erre jár az ember, szerintem kihagyhatatlan élmény. Holnap még elmegyünk falunézőbe kora reggel, majd 11körül érünk vissza a kiindulási ponthoz.

Kerala – Kochi, India nyugati part - 2008-07-17

Ma reggel már Kerala tartományban ébredtem a vonatút után, ami India dél-nyugati részén található a tengerparton. Kollamba érkeztem, ahol mivel nincsen semmi látnivaló, hamar el is mentem, és egy másik 3órás vonatút után megérkeztem Kochiba. Itt az egyik szigeten (ami eléggé nagy) kerestem szállást egy fél órás kompút után. Itt már érezni lehet a monszun kellemes részét, sokat esett az eső, de nem erősen, csak szitált. Miután találtam egy szép helyet, szinte rögtön ágynak dőltem, mert eléggé fáradt voltam. Lepihentem egy órára, majd elmentem megnézni a halászhálókat, és persze a fogásokat. Mivel már vacsora fele volt, úgy döntöttem én is bevásárolok a friss fogásból, és vettem egy nagy 30cm-es halat ami kb. egy kiló és fél kiló garnélarákot! Ezután kerestem egy vendéglőt ahol mindezt elkészítették nekem, de furcsa módon az elkészítés majdnem annyiba került mint az alapanyag! Ettől függetlenül nagyon finom volt, régen ettem már ilyen jót!

Keraláról, és úgy egyébként Dél-Indiáról nagyon jó kép alakult ki bennem, jobban tetszik, mint Észak-India, ahol időm nagy részét töltöttem ittlétem alatt. Itt minden sokkal nyugodtabb, az emberek is, az eladók is, és szerencsére nem akarnak átvágni mindenhol. Azt mondták nekem, hogy itt az emberek nagyobb részben tanultabbak, és civilizáltabbak, ha lehet ilyet mondani. Az utakon is meglátszik mindez, mivel nem nyomják állandóan a dudát, és itt ami a riksákra van szerelve az nem a normális elektronikus duda, hanem olyan tülök féle, amit régebben a biciklikre lehetett kapni otthon. Úgyhogy az is nagyon vicces, amikor a legnagyobb forgalomban odanyúl a jobb-felső sarokba, és összenyomja kétszer a kis gumilabdát, ami a tölcsér végén van :). Az öltözék is más, itt a férfiak nem használnak nadrágot, hanem magukra kötnek egy nagy lepedőt, és ha melegük van, vagyis a nap túlnyomó részében, akkor a földig érő lepel alját felemelik, és betűrik derék magasságban. Azért gondolom alsónadrágot hordanak alatta, mivel anélkül elég extrém lenne.

Tehát, visszatérve a napomhoz a kis kulturális oktatás után, hazafele jövet vettem még egy csokigolyót, és itt találkoztam egy Új-Zélandi sráccal, akivel az este hátralevő részét eltöltöttem. Nagyon jókat beszélgettünk Afrikáról, Ázsiáról meg minden egyéb másról. Ő már két éve Skóciában dolgozik, és most egy hónapra jött ide nyaralni egy barátjával, de mondta, hogy ez mennyire kevés idő. És ez valóban így van, mivel azt a helyet ahol több száz vallás, több mint 300000 isten, 30-nál több nyelv és megannyi kultúra van egybe tömörítve, ezt nehéz ennyi idő alatt megismerni!

Holnap reggel az egyik AIESEC-es lány fog csatlakozni hozzám egy pár napra, aki nemsokára megy haza Malájziába, és az utolsó napjait itt délen tölti, úgyhogy úgy néz ki együtt megyünk majd megnézni a backwaters-t egy ottalvós hajón.