Bangalore-Mysore-Bangalore, állatkert és kastélyok - 2008-07-21

Reggel 5órakor érkeztünk meg Bangalorba, ahol nem sokat időztünk, és egy másik vonattal tovább mentünk Mysoreba, ami 3 órányira van Bangalortól. Még szerencse, hogy ez is alvós vonat volt, és legalább ki tudtuk magunkat pihenni rendesen. Itt, mivel mostmár Karnataka államban vagyunk, itt megint más nyelvet beszélnek, és máshogyan is írnak, ezért már nem sikerült minden olyan könnyedén és olcsón. Itt Kannada nyelvet beszélnek, de általában az emberek 4-5nyelven beszélnek, amik nagyon hasonlóak egymáshoz, de a közeli államokban honosak.

Mysore egy nagyon szép város, tele kastélyokkal. Itt még a rendőrségi és városháza is kastélyban van, eléggé jól néztek ki. Először elmentünk megnézni a Maharaja palotáját, ami óriási volt, tele kupolákkal, körbe szépen kidíszített, fehér templomokkal, és középen egy óriási kerttel. Belépés a palotába csak cipő nélkül! Így se sétáltam még végig egy palotán, de hát ezt is el kell kezdeni. Ezután elsétáltunk a közeli Jaganmoham palotához, amiben megnéztük az art galleryt. De még ezelőtt az utcasarkon megittunk két kókuszt, és persze meg is ettük. Nem tudom, hogy mennyi folyadék lehet egy ilyenben, de annyira jó, felfrissítő ital és étel, hogy el tudnám képzelni vele a mindennapjaimat nem csak itt, hanem otthon is.

Ez a város nem csak a palotákról híres, hanem azt mondják a könyvek, hogy itt található India egyik legszebb, és legjobban karbantartott állatkertje. Láttunk mindenfajta állatot, indiai és afrikai elefántot, kétfajta rinocéroszt, fehér és bengáli tigrist. Itt ebédeltünk is a büfében, mert szinte olcsóbb volt mint odakint, és nagyon finom. Most először próbáltam ki a rántott zöld-chili paprikát, ami nagyon ízletes volt, és nem volt annyira erős sem, mint ahogy elsőre vártam. Ja, és nagyjából itt eldöntöttem, hogy nem megyek többé állatkertbe, mert annyira rossz volt ezeket az állatokat – mint például a tigriseket – ilyen kicsi ketrecben látni, miután láttuk őket Afrikában, hogy hogyan élnek igazából a szabadban.

Amikor végeztünk, elmentünk még bevásárolni a helyi zöldség és gyümölcspiacra, ahol minden mást is lehet kapni, ami színes. Ezt nem véletlenül mondom, hiszen minden olyan csodálatos színekben pompázott, hogy nem lehet papíron leírni. A virágfűzők a színes virágok között ültek, adták-vették a virágokat. A gyümölcs részen a banánt ággal együtt lógatták, és arról lehetett választani. Itt majdnem minden fél áron volt, mint ahogy megszoktuk a normál gyümölcsárusoktól. Vettünk is nem keveset, amit a vonatállomásig el is fogyasztottunk.

Sajnos itt, a Mysore-i vonatállomáson kettéváltunk Thivinával, ő ment tovább Mangalore felé, az óceánpartra a rokonaihoz, én pedig Bangalorba, ahonnan az éjszakai vonattal megyek tovább Hampiba. Azért remélem nem ez volt az utolsó találkozásunk, és a közeljövőben vagy Malajziában, vagy Magyarországon újra látjuk egymást!