Pokarna, utolso nap Nepalban - 2008-07-08

Reggelit a szállásunk gyönyörű zöld kertjébe rendeltük a nádtetős kisház aljába. A hotel kertje gyönyörű volt, teljesen zöld, és a betonkerítés is be volt nőve zöld futónövényekkel, ezzel eltakarva az amúgy csúnya látványt. A reggeli csakolyan jó volt, mint a kert maga, úgyhogy szerettük volna, ha nincs is vége ennek a szépségnek.

Eddigre már jobban lettem, úgyhogy a tónál egy csónakot bérelve átmentünk a túloldalra, és innen a hegynek vettük az irányt. A tó túloldaláról láttuk már a hegy tetején fehérlő World Peace Pagodát, amit mindenképpen meg akartunk nézni, ha másért nem, a kilátás miatt. A hegyi úton felfele végig lépcsők voltak, amit sikeresen, de kimerülten sikerült megmásznunk. Útközben persze többször is megálltunk, egyszer bikamosó-nézőben, egyszer pedig egy óriási kígyó állta az utunkat. Persze ő jobban félt tőlünk, mint mi tőle, és a lépcső közepén talált magának rejtekhelyet, egy kicsi lyukat, ahova a feje, meg még 20centi fért be a majdnem másfél méter hosszú kígyóból. Miután szerencsésen kikerültük, én még néztem fentről egy ideig, amikor is elkezdett mozgolódni, és láttam, hogy jön kifele. Pár másodperc múlva kibújt a kis feje a lyukból, és tőlem ellentétes irányt véve egy szempillantás alatt lement 20 lépcsőn, és „beugrott” az út melletti sövényesbe. Az úton többször is találkoztunk emberekkel, akik mindannyian „Namaste”-val, és összetett kezekkel egy kicsit biccentve köszöntöttek. Ez itt Nepálban sokkal elterjedtebb volt, mint Indiában, szinte mindenki így köszönt akárhol jártunk, legyen az bolt, busz, vagy simán csak az utcán, annak ellenére, hogy ez egy hindu köszönés. A hegy tetejére értünk, és megkaptuk megérdemelt jutalmunkat, gyönyörű kilátást a környező hegyekre, Pokharára, és az alattunk elterülő óriási tóra. Itt a hegy tetején a pagoda kertjében még egy helikopter-leszállónak is adtak helyet. A pagoda maga a hegy tetején egy kis magaslaton foglalt helyet, gyönyörű szép fehér, és minden oldalában egy kis oltár szerű helyen Buddha szobrok voltak, Buddha különböző cselekvéseit ábrázolva.

Az út felfele hosszú, meleg és izzasztó volt, viszont lefele annál kevésbé. Hamar leértünk a faluba kis házak között elmenve. Lent a faluban megnéztük még egy vízesést is, amit igazából nem lehetett látni, mert olyan mélyen volt a vízesés alja a földben. Viszont a víz, mutatva, hogy ő az úr, az idők hosszú évei alatt egy teljes útrendszert alakított ki magának, aminek a szépségét a vízesés hangja mellett csodálhattunk.

Itt még vásároltunk egy keveset, de tudva már, hogy kevés az időnk este hétig, amikor a buszunk indult, sietősre vettük a hazafele utat, és taxiba szálltunk. A szállásról még szerencsésen odaérve a buszhoz gondolatban felkészítettük magunkat, arra, hogy elhagyjuk Nepált, és hogy egy hosszú útnak nézünk elébe.