Kathmandu, Swayambunath és Bodhnath Stupák - 2008-07-06

Ma egyedül járom be Kathmandut, mivel a legtöbb helyre belépőt kell fizetni, és Maya már látott mindent pár nappal ezelőtt, úgyhogy ő az AIESECes ismerőseivel megy máshova várost nézni. Kathmandu, a főváros a Himalája lábainál, 1300 méteren található.

Itt is korán kezdtem, mivel tudtam, hogy sok néznivaló van városszerte, és nem minden van a közelben. Először a Durbar-térre mentem(Palota tér), ami pár perc gyaloglásra volt a szállásomtól. Ez is hasonló a Bhaktapuri Durbar-térhez ahol tegnap is voltunk, tele van templomokkal, és imádkozó helyekkel. A templomok mellett a kis utcákban zöldséget, gyümölcsöt árulnak a helyiek, amik szinessé teszik a képet. A templomok itt is csodálatosak, legtöbbhöz egy nagy lépcső vezet fel, és a famunka minden kicsi részére odafigyeltek amikor elkészitették, mindenhol szépen kivésett képek mesélnek régi történeteket, vagy csak nonfigurativ formában disziti a templomokat. Ezen a téren körülbelül 25-30, kisebb-nagyobb templom található. Az egyik legnagyobbat sajnos nem lehet megközeliteni, pedig egy domb tetején van a tér szélénél, és már a fák is benőtték. Egy másik nagyon érdekes templom a tér közepe felé van, nagyon kicsi, viszont egy óriási fa nőtt a tetején. Emiatt már roskadozik alatta a kis templom, de a fa gyökerei erősen tartják magukat, és hálózzák be oldalról is a templomot. Itt minden gyönyörű volt, leszámitva azt, hogy a keskeny utakról nem tiltották ki a forgalmat, úgyhogy állandóan jönnek-mennek az autók motorok, ezzel elcsúnyitva az egyébként gyönyörű látványt. Nem beszélve a légszennyezésről, ami a friss levegős hegyi útról visszatérve méginkább érezhetőbb volt.

Ezután elsétáltam egy kb. két kilóméterre lévő Stupához – Buddhista templomhoz, ami egy nagyobb domb tetején foglalt helyet, és már az út elején megláttam a hegytetőn lévő fehér templomot, ahova ezután már térkép nélkül mentem. A templom neve Swayambunath, ez egy óriási területen, vagyis a teljes hegyet elfoglalva terjeszkedik. A lenti részen egy 4-5 méter magas fehér fal veszi körül a hagyományos Buddhista imakerekekkel, gyönyörű festményekkel és Buddha szobrokkal. Innen az alsó kertből nagyon meredeken egy lépcsős út visz fel a templomhoz, ami eléggé fárasztó volt, főleg az erős nap miatt. Az úton felfelé árusok, koldusok, és majmok voltak mindenfele. Fentről a templomtól egész Kathamandut lehetett látni, és a környező hegyeket ami nagyon szép látvány volt. A Stupa egy hófehér, kupola alakú templom, aminek a tetején egy fehér négyzet található – minden oldalon egy Buddha szemmel, és egy arany színű csúccsal befejezve. A „Buddha szeme” alatt még a kérdőjel alakú orra is található, ami nepáliúl az egyet is jelenti, és a mindenek egységét jelképezi. Ez a templom amúgy Nepál nemzeti szimbólumává is vált, a gyönyörűen feldiszitett Buddhista zászlókkal együtt.

Eztután a város másik részébe kellett eljutnom, ami belekerült vagy két órába, mivel visszagyalogoltam, és onnan pedig egy minibusszal kellett még 40 percen keresztül utazni. Ez a hely pedig a Bodhnath Stupáról volt érdekes, ami a világ legnagyobb Stupája. Nem is csodálom, mivel legalább 10 percbe került körbegyalogolnom óra járásával megegyezően, miközben néhány imakereket is megforgattam. Itt nagyon sok volt a tibeti menekült is, és sokkal több embert láttam a buddhista szerzetes ruhában is. Nagyon jó érzés volt itt sétálgatni, és közben néhány boltnak végignézni a portékájukat.

Amikor befejeztem a körutat, és visszatértem a szállásomra, már 6 óra volt, úgyhogy elmentünk még Mayával bevásárolni, és enni egy-két falatot.