Maya váratlan érkezése és a vallási körutunk - 2008-03-04-06

Hétfőn reggel a mailemre érkezett egy levél, miszerint Maya nem fog jönni Indiába különböző okok miatt, mint hogy drágább a repjegy, meg nem tudna így elmenni egy Pakisztáni nemzetközi AIESEC konferenciára, és még néhány dolgot felsorolt. Ez nagyon elszomorított amikor reggel ezzel kezdődött a napom, és hamarosan Maya is megjelent a neten a chaten. Itt beszélgettünk egy ideig, hogy miért nem jön, meg hogy ez mennyire rossz, de egy idő után mondta, hogy mostmár mennie kell valamiért a városba, és csak délután lesz valamennyi időre, este pedig egy japánnal fog vacsorázni, úgyhogy valószínű nem tudom majd elérni telefonon. Ekkor még nem esett le a tantusz. Délután ahogy mondta, meg is érkezett a netre, beszélgettünk is egy csomót, és nagyon sokszor bocsánatot kért, hogy nem fog eljönni, ő is nagyon sajnálja, de amiket írtam a Turkish Airlinesról az se igazán tetszett neki! Mármint ő mindig fél a repüléstől, nemhogy ha egy kicsivel öregebb gép repül a megszokottnál. De ekkor azért már kezdtem sejteni, hogy csak húz az egésszel, és nagy valószínűséggel a török reptéren lehet! Persze nem birtam ki anélkül, hogy meg ne tudjam biztosra, ezért felhivtam az otthoni számát skyperól, ahol a titkárnő vette fel, és megkérdeztem tőle mi van Mayával. Persze a válasz, hogy elrepült. Na, ekkor nagyon megörültem, de Maya pár perc múlva mondta, hogy beszélt anyukájával, és kicsit félreértés, mivel ő már pénteken elköszönt a titkárnőtől, mert még nem tudta biztosra, hogy jön-e vagy sem, és hétfőn pedig még nem találkozott vele. Tehát Maya ezt is nagyon jól kimagyarázta, de utána rájöttem, hogy van még egy lehetőség: internet. Kiderítettem, hogy valószínűleg Törökországból netezik, mondtam neki, hogy menjen rá a honlapra amit csináltam neki, és mivel jó néhányszor megkértem, ezért megtette, de ő nem is sejtette, hogy ezzel elárulta magát! De persze ez soha nem lehet 100% biztos. Ígyhát élig-meddig be is bizonyosodott számomra hogy jön, annak ellenére, hogy minden kérdésemre nagyon jól tudott válaszolni, pedig folyamatosan keresztkérdésekkel zaklattam! Már estefelé volt, mármint a munkának a végefelé jártam, amikor elköszöntünk, és jöttünk haza! Nem aludtam jól, mert igazából nem voltam benne biztos, hogy most eljön-e, vagy sem.

Másnap, kedden a munkában is egész végig ez foglalkoztatott, meg gondoltam arra is, hogy valószínű felhívja valamelyik AIESECest, és megkéri őket, hogy hozzák el ide a lakáshoz, hogy meg tudjon lepni. Úgyhogy nagyon arra számítottam, hogy eljön, és otthon fog meglepni. Ebéd után séta végénél volt, hogy egyszer csak megjelent előttem, és igazából az elején észre se vettem, mert annyira el voltam merülve egy beszélgetésben az egyik munkatársammal! Annyira hihetetlennek tűnt nekem az, hogy ő ott áll előttem, pedig azt se tudja, hogy hol dolgozok, hogyan lehet oda eljutni, hogy tényleg nem is gondoltam volna! De persze nagyon megörültem neki, és annyira jó volt újra látni! Ezután megmutattam neki az irodámat ahol dolgozok, bemutattam a főnökeimnek, és el is kérezkedtem, hogy hadd vigyem haza aludni, mivel ekkora már nagyon fáradt volt. Nem is csodálom, hiszen ugyanazt az utat tette meg mint én, csak 3héttel később, és gondolom nem sokban különbözött az ő útja az enyémtől! Hazavittem, és próbáltam neki megmutatni, hogy honnan tudja felismerni ezt a helyet, mert ahogy már mondtam, itt minden egy kilométerenként megismétlődik, mármint a szektorok, és a szektorokban az utcák meg még gyakrabban. Tehát hazahoztam, és nem telt bele sok idő, hogy elaludjon, én pedig visszamentem dolgozni. Egy kicsit szerencsének mondhatom, hogy megismerkedett a buszon Chandigarh fele két fiatal sráccal, akik munkaidőmben szívesen vitték mindenfele a városban megmutatva neki minden zeg-zugot. Szerintem már többet látott Chandigarhból mint én magam, aki már itt vagyok egy ideje. Esténként mindig találkoztam velük, és nagyon jó fejek voltak, emiatt nem is féltettem a két idegennel. Majd szerdán sikerült megbeszélnem a főnökömmel, hogy nagyon örülnék, ha elengedne pénteken, és hétfőn a munkából, az előbbibe hamar belement, az utóbbira egy kicsit húzta a száját, de végülis szerencsénkre belement. Igaz, azt kell hogy mondjam, ha nemet mondott volna, akkor se jöttem volna vissza hétfőn, de ez már egy másik kérdés, így legalább tiszta volt a dolog.

Egy kicsit a munka napja - 2008. 03. 03

Sajna elég unalmas napom volt, sokat dolgoztam, persze nem azért mert nyomás volt rajtam, csak azért mert most úgy éreztem :). Egy kicsit fáradt szemekkel, és fáradt testtel ébredtem a tegnapi parti után, mivel hazaérkezés után, még megirtam a blogot is. Meg persze még az ital is bennem volt, már elszoktam az alkoholtól, mivel Etiópiában szinte semmit nem ittam. Tegnap is két sört ittam meg, de ennyi elég is volt. Délután, munka után megnéztük a helyet, ahova szerintem majd járunk gyúrni, hogy egy kicsit edzésben legyünk. Megbeszéltük már azt is a többiekkel, akik a házban laknak, hogy elmegyünk reggelente, vagy este futni egyet. Több jelentkező is van, annak ellenére, hogy holnap reggel 7kor szeretnék kezdeni. Egy kicsit korai, de szerintem benevezek, mert amióta itt vagyok, alig mozgok és már kellene. A gép előtt ülve nem tudok erősiteni a munkahelyemen. Amúgy a gyúrótermet megemlitettük a főnökünknek is, és lehet hogy a pingpong terembe betesznek majd néhány dolgot, hogy munka után, vagy szünetekbe oda is lehessen menni. Szerintem nagyon jó lenne. Ahova viszont járni fogunk, néhányan azt mondták, hogy nagyon lepukkant hely, de nem volt igazuk. Elmentünk a Kanadai sráccal, és teljesen felszerelt volt, minden volt benne, ami kell, persze nem a mai felszerelések, azokon lehetett látni, hogy egy kicsivel régebbiek. De ha fizetsz, akkor lehet használni a szaunát is, viszont egyvalami van, amit hiányolok, mégpedig a zuhanyzót. Az sajna nincsen, úgyhogy ki kell birni hazáig, hogy lefürödhess utána. Persze ez nem nagy gond, mivel szerencsére nincsen nagyon messze a hely a lakástól sem. És lehet reggel is menni, még munka előtt, de szerintem azt nem fogjuk bevállalni. Aztán meg bűzölögni egész nap! Munka után elmentünk még egy étterembe, ahol indiai kaját ettünk, nagyon finom volt, és eléggé olcsó is, ahhoz képest, hogy mit kaptunk, és milyen volt a kiszolgálás.

Este amikor hazaértem, már késő volt, úgyhogy főztem egy mexikói kaját, amit még a francia lány tanitott meg nekem Etiópiában!!! :). Vicces fordulat, és méghozzá azért, mert ezt Indiában főzöm! Jaj, amikor hazaértem, nagyon büdös volt a nappaliban, pedig a lányok mondták, hogy már felmostak egyszer, mivel valószinű egy macska idepisilt! Még most se jobb a helyzet, de kiraktunk néhány füstölőt, hogy segitsen a helyzeten, és elnyomja a bűzt! Eddig működik, de szerintem reggel megint ugyanaz lesz! Még szerencse, hogy a mi ajtónk mindig zárva van, ide nem tud bejönni a cicus! Ez amúgy azért is van, mert az egyik lány eteti néha, és mivel a konyhában sokszor marad ételmaradék, és van egy betört ablak, ahol mindig be tud jönni. Kis átjáróház!

Most megyek fürödni, remélem holnap többet tudok majd irni!

Első goodbye-party - 2008. 03. 02

Vasárnap van, szép idő, és végre nem kellett felkelni 9kor, és végülis 11után keltünk. Csináltunk egy gyors hideg reggelit, és eldöntöttük, hogy elmegyünk valahova a városban, ahol még nem voltunk. De egyszer csak Dave rohant be, és mondta, hogy valamiféle ünnep megy odakint az utcán, és ő megy fotózni. Hát persze én se hagyhattam ki, úgyhogy fogtam a fényképezőgépet, és csatlakoztam. Nem bántam meg. Az utolsó szikh gurunak volt a 300-ik születési évfordulója ebben az évben, és a szikh emberek végigjárják egész Indiát, és bemutatják, hogy hogyan harcoltak annak idején az angol megszállás ellen. Nagyon szép bemutatókat láttunk, voltak fiatalabbak, öregebbek, és egy lány is, ami elég meglepő volt egy harcművészeti bemutatón itt! Amúgy a guruk a nagy vezetők, nagy emberek, akik kiemelkedő tanítók, nagyon tehetségesek, és nagyon jól tudnak embereket vezetni a vallásban, vagy egyéb környezetben, hogy jobb emberekké váljanak. Azt mondták, hogy Gurunak nevezik Jézust is a Bibliából, tehát ilyen tehetségekkel megáldott emberre kell gondolni. A bemutató maga gyönyörű volt, minden ember be volt öltözve, színesek voltak, és szinte mindenkin volt fejkendő, vagy turbán. Igazából rajtam is volt, ezért nem jöttek oda hozzám, de a többiekhez odamentek, hogy valamit, legalább egy zsebkendőt, vagy akármit tegyenek a fejükre, mert itt az a szokás. Tehát nagy szerencsém volt, senki nem jött oda hozzám ilyen kéréssel. És volt olyan, aki odajött hozzám, és adott néhány cukorkát ajándékba egy autóból. Megkóstoltam, de nem volt finom. Mondhatni úgyis, hogy nagyon indiai ízű volt. Olyan volt, mintha füstölőt szopogattam volna, aminek az illatát, és ezek szerint az izét is nagyon szeretik. Még régebben, amikor bementem egy boltba reggel, még az első napokban, minden boltban volt füstölő. Néha már rosszul voltam tőlük, és ami a legnagyobb, hogy még ha nyitott helyen vannak, akkor is használják! Na mind1, visszatérve az ünnepre, a harci bemutató, ahol mindenféle fegyver használatát bemutatták, különböző tőrök, kardok, meg lándzsák, nagyon látványos volt. A legfiatalabb szerintem 12-13 éves lehetett, de ő is elbírt volna egy hadsereg ellen. Amúgy a harcmodoruk nagyon különleges volt, állandóan nagy mozdulatokat tettek. El is magyarázták, hogy ezt amiatt csinálták, mivel amikor harcoltak az angol uradalom ellen, akkora emberhátrányban harcoltak, hogy sokszor egy Panjabi harcosra 3, akár négy angol harcos is jutott, és annak ellenére, hogy az angoloknak fegyvereik voltak, nagyon sokáig nem tudták bevenni őket. Ezért van az, hogy a harcmodorukban is nagy mozdulatokat használnak, mert ha körülvették őket 3-4-en, még akkor is tudtak ellenük védekezni. Azt is mondták, hogy elvileg a világ egyik legjobb harcosai közé tartoztak anno. A bemutató után jöttek más autók, mindegyik kidíszítve, és később jött egy teherautó szerű, ami nagyon ki volt díszítve. Ez előtt az autó előtt vagy 30 ember söprögette, és tisztította az utat. A teherautó hátuljánál valami féle urna volt, kidíszített hely, de nem tudom pontosan, hogy mi lehetett. Mögötte öregebb szikh emberek törökülésben ültek, akik ugyanúgy öltöztek, mint a harcosok, nagy szakállal, turbánnal, ékszerekkel. Nagyon díszesen, narancssárgába volt öltözve mindegyik. Mögöttük lándzsával állt vagy 5 harcos, akik szintén ki voltak öltözve. Mindenki nagyon örült, lehetett érezni a levegőbe. Ez elé az autó elé amúgy mindenki virágot szórt amikor már felsöprögették, nekem is adtak egy maréknyi virágszirmot, és én is szórtam az útra. A végén volt még egy autó, kisebb teherautó féle, aminek a hátulja szintén nyitott volt, és volt egy emberke, aki édességet osztogatott. De nem akárhogy, kezével belenyúlt egy óriási kondérba, majd osztogatta az embereknek a maréknyi édességet. Nekem is adtak egy maréknyit, amit először nem akartam elfogadni, de mondták, hogy mindenképpen vegyek egy kevéske glabjamman-t. Állagra hasonló volt, mint a tejbegríz, csak sokkal kisebb szemekből állt, barnás színe volt, és nagyon édes volt. Nagyon finom volt, örülök hogy elvettem, és amikor odaadtam Davenek, hogy ő is vegyen, mondta, hogy ez a Szikh-ek szent étele, tehát ő se csak úgy befalta, hanem két kézzel a szívéhez emelte, majd megette. Ez már a vége volt az egésznek, innentől már csak autók voltak, akik követték a sokaságot. Amúgy még egy csomó ember volt az út szélén, közepén, akik különböző kör alakú hálókat forgattak, és dobáltak, mint a tűztáncosok csinálják otthon. Nagyon jók voltak, volt hogy 3 ember egymás nyakában ült, és a legfelső csinálta a bemutatót! Hihetetlen volt.

Délután elmentünk a tóhoz itt Chandigarhban, hárman, az új holland lány, aki csak tegnap este érkezett, és Dave-vel. Nagyon szép nagy tó volt, egy csomóan voltak a tónál, és vízibicikliztek, volt aki bikát próbált megülni, persze nem élőt, meg különböző játékok gyereknek, mintha csak a vidámparkban lennénk. A tó gyönyörű volt, háttérben hegyekkel, a tavon különböző madarakkal. Körbesétáltuk, félúton leültünk beszélgetni, inni-enni, majd a végén riksával hazajöttünk.

Este egy AIESECes srácnak a goodbye partyja volt, ahova mentünk, és találkoztunk a többi AIESECessel is. Nagyon jó party volt, ugyan nem táncoltunk, de ment a zene, iszogattunk, beszélgettünk, és persze fotózgattunk! Az indiaiak is eljöttek, úgyhogy velük is tudtunk beszélni, nem mintha unatkoztunk volna magunkban.

Késő este, egy óra körül jöttünk haza, amikor is hallottuk, hogy a szomszéd házból, ahol már napok óta készülődnek, új bejáratot csináltak, lekövezték a belső kertet, zene szólt, és fel volt díszítve nagyon szépen, gondolom, hogy esküvő miatt. Az egész ház fényben úszott az éjszaka közepén, úgyhogy megnéztük mi történik. A férfiak táncoltak, a nők viszont ültek, beszélgettek, és persze nézték a férfiakat ahogy táncoltak. Szépen fel volt díszítve, a háttérben a különböző nagy isteneknek a szobra volt kirakva színesben minden.

Még most is hallom a zenét, nem tudom, hogy fogok tudni majd elaludni, de remélem sikerülni fog.

Hollywoodi movie - 2008-03-01

Huhh, ma is volt egy nagyon jó beszélgetésem a főnökömmel, aki nagyon jó dolgokat tud mondani, amiből sokat lehet tanulni! Jókat szoktunk beszélgetni, valamikor 1-2 órát is naponta. Ja, amúgy ő is Szikh, tehát rajta is turbán van minden nap, viszont minden nap más színű! :). Ebédnél a megszokott emberekkel elmentünk sétálni, de most egy másik szektorba sétáltunk át, ahol megnéztünk egy likőr boltot. Útban arrafele láttunk egy fát, ami nagyon viccesen nézett ki, mivel a betonfal körbefogta az egyik ágát. Nagyon sok olyan ember él itt, akik a fákat is istenítik, és ők egyáltalán nem vágják ki, inkább körbeépítik ezeket a néha rossz helyen levő fákat is. Még az első napokban láttam hasonlót, csak elfelejtettem megírni, hogy az úton amin mentünk, egyszer csak a jobboldali sáv közepén ott volt egy fa! És ami a legjobb, hogy körbe volt aszfaltozva, nem csak az egyik oldala, hanem teljesen körbe, és a másik oldalon volt még vagy fél méter út. Nem csak egy ilyet láttam, de elsőre nagyon elcsodálkoztam rajta, ki ne tette volna!

Mielőtt jöttem volna haza a munkából, Param az egyik srác megkérdezte, hogy nem akarok-e csatlakozni egy filmre az egyik bevásárló csarnokban. Mondtam, hogy miért ne, jónak hangzott a címe, úgyhogy munka után kocsival elmentünk egy jó 20-25percre lévő helyre, ami már kívül volt Chandigarh-on. Amúgy ő nemrég csatlakozott az AIESEC-hez, de csak gyakorlatra szeretne valahova külföldre elmenni. Viszont ő az, aki szinte mindig velünk jön, akárhova megyünk partizni, persze még azelőtt is, mielőtt ide jöttem volna. A moziban találkoztunk még néhány AIESECessel, akik szintén traineek, csak egy harmadik házban laknak, egy kicsit távolabb a centrumtól. Az egyik srác görög, a másik srác kongói, a lány pedig kenyai. Még több nemzet! Lassan már összegyűlik az egész világ…najó, attól azért még távol vagyunk, főleg ha még néhány holland jön :). A mozi nagyon érdekes volt, attól függetlenül, hogy akciófilm, de úgy csinálták meg, hogy mindegyik főbb szereplő szemszögéből végigjátszottak egy fél órás időtartamot. Ezt pedig úgy, hogy először amikor lement, megismerted az alap sztorit, majd visszamentek az időben, és bemutatták egy másik ember szemszögéből! Csak azért, hogy ne élvezhessük végig egyben a filmet, a felénél megállították, és kiírták, hogy szünet!! Mindenki elment popcornért, meg mosdóba, de szerencsére nem volt több 5-6percnél. De akkor is furcsa volt, és mondták, hogy azért, mivel általában a Bollywoodi filmek hosszabbak, 3-4órásak, és nem tudják végigülni! Amikor vége volt a filmnek, az első szereplő kiírásánál felkapcsolták a villanyt, és mintha rajzszögön ültek volna, mindenki hirtelen felpattant, és elkezdtek kimenni. Ezen is csodálkoztam, mert általában még valamennyit üldögél ott az ember. De persze mi nem más itt.

Ezután hazavittük őket a házukhoz, ahol még ott maradtunk kb. egy órát beszélgetni. Nagyon élvezetes volt, a kenyai lánnyal jókat elbeszélgettünk, meg magyaráztuk a többieknek, hogy milyen ott az élet. A legfrissebb hír, hogy a két párt vezetője, Odinga(ellenzék) és Kibaki(kormány) megegyeztek, hogy megosztják a hatalmat, és 50-50%-kal kormányoznak közösen. Ez az amit nem nagyon vártam volna, viszont eléggé sokáig nem jött el. Szilveszter előtt kezdték, tehát igazából nem is volt szilveszterük, és a lány mondta, hogy ezért most ünneplik az újévet! De legalább már béke honol, és remélem így is marad.

Utána még visszamentünk a céghez, mert otthagytuk a gépeket, és az őrt hívni kellett, mert elment vacsorázni. Szerencsére nem messzire, úgyhogy nem kellett rá sokat várnunk :). Utána még hazahozott, és itthon is elkezdtünk beszélgetni, hogy ki merre szeretne majd utazni, és mit szeretnénk csinálni. Ő mostanában tervez egy európai utat, gondolom gyakorlattal összekötve. Majd kiderül!

Elsö party nap

Szerintem már nem is fogom leírni többször ezek után, hogy milyen későn fekszem! Nem hiszem el, hogy ez velem, aki régebben napi 10óra után is fáradt tudott lenni, kibírom 5óra alvással, és ez már egy héten keresztül. Nyilván vannak olyanok, akik ezt szó nélkül bírják, de számomra nagyon hihetetlennek tűnik! No mind1, majd elmúlik :).

Az ebéd után, és már az ebédnél elkezdtünk beszélgetni hárman, Dave, és egy másik szikh kollégánk, sajna nem tudom a nevét, de elég fiatal. Ebéd közben, mi másról kérdeztek volna, mint a magyar ételekről, hogy milyenek a főzési, evési szokások, úgyszint a kanadai, és persze más országok is. Elkezdtünk beszélni a vallásról is, mivel egy szikh, akiknek a fejükön egy turbán van, de nem olyan, mint az araboknak, hanem diagonál alakú, ők nem esznek semmi húst. Soha! Ezen nagyon meglepődtem, hogy még kiskorukban sem ettek ilyet, és mondta, hogy még soha életében nem kóstolta a húst. Egyszerűen nem tudja, milyen íze van! Nem tudja mit hagy ki. Meg általában ez alatt a turbán alatt hosszú haj van felcsavarva – persze nem mindenkinek – mivel vágják a hajukat. A srác is mondta, hogy neki a derekáig ér a haja, és a turbánt, amit minden nap alatt felcsavar a fejére, az egy hét méter hosszú anyagdarab! És egyedül meg tudja csinálni, persze gyakorlat teszi a mestert! Mondta, hogy amikor először elkezdte használni, akkor beletelt egy fél órába is, de akkor se többe. Előtte csak egy harisnya szerű anyagot tesznek a fejükre, amit csak simán ráhúznak. Ezt kb. 18 éves korukig hordják, és utána térnek át a turbánra. Eredetileg a szakállukat se vágnák, de mivel úgy nem nagyon tudnának dolgozni járni, ezért megszegik a parancsolatukat. Eközben kiderült a Dave-ről, akiről ugyan tudtam, hogy a szülei indiaiak, hogy ő is szikh! Csak nem tartja be a vallásban leírtakat, mint hogy ne igyál, ne borotválkozz, ne vágd semmilyen hajadat a testeden, ne egyél húst, és legyél olyan egyszerű. Ezt nagyon furcsállottam. Ezután kezdtem el gondolkozni azon, hogy egy kereszténytől eltérő vallású ember eljön Európába, és a reptéren odaadnak neki egy űrlapot, hogy töltse ki, és általában a névnél az van, hogy Christian name (ugye kereszt név) és vezeték név. Na ha egy ilyen ember jön, akkor ő ezt a cellát kihagyja??? Mert ugye nem keresztelkedett meg sohase! Van egy neve, de nem keresztneve!! Ez nagyon érdekes, valószínű ezért kezdték el egyre inkább használni a First name kifejezést, ami az első névre utal. Ezt mondtam persze nekik is, és ők is elgondolkoztak rajta! Kanadáról is egyre többet tudok meg, mert persze ő is szeret mesélni a saját országáról.

A séta folyamán más témák mellett, mint Buda, Pest, 3-4szögek, stb. előjött megint a vallás. A srác eléggé sokat tudott a keresztény vallásról is, olvasta is az újszövetség első könyveit, tehát nem csak a levegőbe beszélt. Az ő hitének a tanításait csak eredetiben lehet olvasni, és így a fordítón – mint a bibliánál – nem múlhat, hogy milyen környezetben használja a szavakat. Emiatt persze eléggé nehéz az olvasata is, viszont mondta hogy ő meg tud küzdeni ezekkel. Azért eléggé furcsállanám, ha a Bibliát csak héberül lehetne olvasni, mint régen! Elsétáltunk egy templom mellett is, ahova a szikh emberek járnak imádkozni, nagyon szép teteje volt, teljesen fehérre voltak festve a falak, és középen a tornyon különböző minták voltak, domborminták. Nagyon szépen nézett ki, de eléggé egyszerű volt a többi része, csak egyenes falak, semmi egyéb.

Este tejbegríz volt. Nem sikerült olyan jóra, ezt majd még gyakorolnom kell, mert a rizs még kemény volt, viszont tej már nem maradt rajta. Egy kicsit ropogott :). Miután mindenki megkajolt, elmentünk egy liquire store-ba, ahol alkoholt lehet venni. Indiában csak az ilyen helyeken lehet venni, és még persze a kocsmákban, viszont általában még az éttermekben se lehet vásárolni. Szupermarketben meg főleg nem. Tehát ilyet kell keresni, ha az ember akar inni valami, pl egy sört. Ahogy mi is tettük, mivel a kínai srácnak egy kollégája meghívott minket egy esti beszélgetésre. Amikor megérkeztünk, és megláttam a házat, azon kezdtem gondolkodni, hogy ez egy család háza-e. Az volt. Nem is háznak mondanám, inkább egy villának. De nem kicsinek, inkább nagyobbnak! Óriási volt, és nagyon szépen volt kidolgozva, a kert tele volt virágokkal, meg indiai istenek szobraival. Kiültünk a teraszra, és ott iszogattunk, beszélgettünk. Az amerikai sráccal beszélgettem a választásokról, meg választási rendszerről, ami eléggé érdekes volt. Nem tipikus amerikai. Szeret utazni, sok helyen volt már, többek között Budapesten is eltöltött 4 napot, és nagyon tetszett neki, kivéve, hogy az ellenőrök megbüntették 25euróra. Jegye volt, de azt mondták, hogy az nem érvényes. Átverték.

Persze mindenről beszélgettünk, kultúráról, országainkról, a harmadik világról - Afrika, Ázsia, Latin-Amerika – meg persze mindig összeveszett a kanadai meg az amerikai mindenféle hülyeségen. Tehát jó volt, jól éreztük magunkat. Mivel már késő volt, taxit hívtunk magunknak, ami eléggé hamar ideért. Öten voltunk egy taxira, de befértünk simán, mi ez nekünk! Amikor viszont kiszálltunk, és fizettünk volna, a taxióra szerint, viszont a sofőr kétszer annyit akart kérni, mivel eggyel többen voltunk. Persze mikor máskor említette volna, mint a végén, úgyhogy mondtuk neki, hogy nem fizetünk ennél többet. Hívta a diszpécsert – hogy fordítson nekünk de nem ment vele sokra. Említettük neki, hogy hívjuk a rendőrséget, ha többet akar fizettetni – mivel itt nagyon komolyan veszik a számlázást. Egy idő után már kijött a szomszéd is, és kérdezte, hogy van-e valami baj, de ekkorra már szerencsére megoldódott. A diszpécser is elmagyarázta neki, hogy ilyen nincs, úgyhogy kifizettük a majdnem pontos összeget.

Bollywoody movie day!

Megint nem sikerült elaludnom, de most szerencsére nem olyan későn, mint tegnap, mostmár fél3 körül elaludtam. Addig pedig elfoglaltam magam. A szemeim persze megint fáradtak voltak reggel, de mire odaértünk a munkába, már jól volt. Nem tudom, említettem-e, hogy 10-től van itt a munkaidő, és egészen fél7-ig bent vannak. Eredetileg mindenki 9-től fél7-ig dolgozna, de mivel ezt sokallják, senki nem jön be, még a főnök se, gondolom mondanom se kell :). Az út nagyon vicces volt, mert reggel sokkal több a „rikkancs” szerű emberke, akik mindenféléket árulnak – kenyeret, zöldséget, gyümölcsöt, kekszeket, tehát amit el lehet képzelni, meg persze újságot is –, meg volt olyan is, aki az ugyanilyen 3kerekű biciklinek a hátára egy nagyobb konténert szerelt (négy fadeszka az oldala, és egy az alja), és szemetet gyűjtött. Persze mindenki ad neki pénzt, amikor elviszi a szemetet, és útközben rögtön szét is válogatja! Papír, műanyag, fém, üveg, egyéb, szépen mint ahogy Magyarországon is mindenkinek kellene! :). Ezt persze utána elviszi a feldolgozóba, és gondolom ott is kap valamennyi pénzt. De vannak emberek, akik szennyest szednek össze, és kimossák másnap-harmadnapra! Ezen is nagyot néztem így európai szemmel, hogy oké hogy ez megtörténik egy 4-5csillagos hotelben, de hogy itt Indiában az utcán is!

A munka kezd érdekessé válni, a legközelebbi newletters-t kell majd megcsinálnom, és hogy legyen vele dolgom, nem is egyet :). Persze nem ugyanarról, hanem különböző cél-személyek részére. Ennek a megbeszélését délután folytattuk le a főnivel, és úgy 1 órába telt. Délelőtt pedig honlapot szerkesztettem, nem is akármilyet. Sajna még nem készült el teljesen, úgyhogy nem szeretném még most megírni, mert csak feleslegesen látnátok üresen. De majd nemsokára remélhetőleg!

Munka után elmentem vásárolni, és útközben az utcai árustól vettem valamennyi zöldséget megint az esti kajához. Vettem egy egeret is, mert már nagyon hiányzott, és kb. fele annyi volt, mint otthon. Amikor hazaértem, akkor kezdtek a többiek egy Bollywoodi filmet nézni az Om Shanty Om-ot, és bemutattak még egy lánynak, aki szintén Hollandiából jött. Lány arányt javítja, viszont az ország arányt rontja! A Bollywoodi filmeket mind Indiában csinálják, és nagyon viccesek. Általában, sok benne a tánc, úgy is lehetne mondani, hogy szinte egész végig csoportokban különböző koreográfiákat táncolnak, meg végig énekelnek, és persze mindig arról szólnak, hogy van egy szerelmes pár, viszont nem lehetnek egymáséi, mivel az indiai kaszt-rendszer nem engedi őket(főleg szülői „felügyelet”). Persze a végén mindig sikerül valahogy összehozniuk, de sok vesződéssel jár általában. Ezek nem olyan rövid filmek, mint az otthoniak, inkább 3órások, úgyhogy nem vesztettem sokat azzal, hogy elmentem egy fél órát főzni. Zöldségeket vagdostam össze – vagy 7 félét – és simán megdinszteltem őket, tettem hozzá szójaszószt és fűszert, meg csináltam hozzá rizst. Nagyon finom volt, de sok is lett.

Már-már a film harmadánál jártunk, amikor is a kínai srác úgy döntött, hogy elmegy, és menet közben sikerült úgy átesnie rajtam, hogy egyrészt majdnem eldobta a kezéből a laptopot, másrészt viszont – mivel a körmömbe rúgott bele – elkezdett vérezni. Szerencsére nem jött fel az egész körmöm, csak kb. a negyede, úgyhogy remélem nem fog leesni már megint – igaz, hogy ez a másik nagylábam ujja. Szerencsére nem fájt, és most se fáj, és hamar elállt a vérzés is. Bekentem Betadinnal, meg ráraktam egy sebtapaszt. Még szerencse, hogy van tetanusz oltásom :).

A film vége előtt egy háromnegyed órával megint csatlakoztam hozzájuk, és végignéztem. Nem volt nehéz megérteni a filmet és a lényeget. Amúgy ez egy nagyon híres film, híres indiai színészekkel, úgyhogy szerintem majd meg is veszem. Az eredeti 400forintba kerül, dobozos formában, két CD-s!

Ja, és egy másik nagy dolog történt velem, hogy végre sikerült megkapnom a SIM kártyámat! Ennyi idő után! A legviccesebb az egészben, hogy amikor vásárolni mentem, a SIM-ért mentem igazából. De az pár üzlettel azelőtt ahol megvettem volna a kártyát, odajött hozzám a cseh lány, aki szintén vásárolni volt valakivel, hogy neki odaadták a kártyámat, mivel az AIESECesek megvették nekem! Na, gondolhatjátok! Kérdezte is, hogy már megvettem-e, vagy még nem! Merő véletlen! Így megmaradt az a pénzem, amit ma váltottam :).