Bollywoody movie day!

Megint nem sikerült elaludnom, de most szerencsére nem olyan későn, mint tegnap, mostmár fél3 körül elaludtam. Addig pedig elfoglaltam magam. A szemeim persze megint fáradtak voltak reggel, de mire odaértünk a munkába, már jól volt. Nem tudom, említettem-e, hogy 10-től van itt a munkaidő, és egészen fél7-ig bent vannak. Eredetileg mindenki 9-től fél7-ig dolgozna, de mivel ezt sokallják, senki nem jön be, még a főnök se, gondolom mondanom se kell :). Az út nagyon vicces volt, mert reggel sokkal több a „rikkancs” szerű emberke, akik mindenféléket árulnak – kenyeret, zöldséget, gyümölcsöt, kekszeket, tehát amit el lehet képzelni, meg persze újságot is –, meg volt olyan is, aki az ugyanilyen 3kerekű biciklinek a hátára egy nagyobb konténert szerelt (négy fadeszka az oldala, és egy az alja), és szemetet gyűjtött. Persze mindenki ad neki pénzt, amikor elviszi a szemetet, és útközben rögtön szét is válogatja! Papír, műanyag, fém, üveg, egyéb, szépen mint ahogy Magyarországon is mindenkinek kellene! :). Ezt persze utána elviszi a feldolgozóba, és gondolom ott is kap valamennyi pénzt. De vannak emberek, akik szennyest szednek össze, és kimossák másnap-harmadnapra! Ezen is nagyot néztem így európai szemmel, hogy oké hogy ez megtörténik egy 4-5csillagos hotelben, de hogy itt Indiában az utcán is!

A munka kezd érdekessé válni, a legközelebbi newletters-t kell majd megcsinálnom, és hogy legyen vele dolgom, nem is egyet :). Persze nem ugyanarról, hanem különböző cél-személyek részére. Ennek a megbeszélését délután folytattuk le a főnivel, és úgy 1 órába telt. Délelőtt pedig honlapot szerkesztettem, nem is akármilyet. Sajna még nem készült el teljesen, úgyhogy nem szeretném még most megírni, mert csak feleslegesen látnátok üresen. De majd nemsokára remélhetőleg!

Munka után elmentem vásárolni, és útközben az utcai árustól vettem valamennyi zöldséget megint az esti kajához. Vettem egy egeret is, mert már nagyon hiányzott, és kb. fele annyi volt, mint otthon. Amikor hazaértem, akkor kezdtek a többiek egy Bollywoodi filmet nézni az Om Shanty Om-ot, és bemutattak még egy lánynak, aki szintén Hollandiából jött. Lány arányt javítja, viszont az ország arányt rontja! A Bollywoodi filmeket mind Indiában csinálják, és nagyon viccesek. Általában, sok benne a tánc, úgy is lehetne mondani, hogy szinte egész végig csoportokban különböző koreográfiákat táncolnak, meg végig énekelnek, és persze mindig arról szólnak, hogy van egy szerelmes pár, viszont nem lehetnek egymáséi, mivel az indiai kaszt-rendszer nem engedi őket(főleg szülői „felügyelet”). Persze a végén mindig sikerül valahogy összehozniuk, de sok vesződéssel jár általában. Ezek nem olyan rövid filmek, mint az otthoniak, inkább 3órások, úgyhogy nem vesztettem sokat azzal, hogy elmentem egy fél órát főzni. Zöldségeket vagdostam össze – vagy 7 félét – és simán megdinszteltem őket, tettem hozzá szójaszószt és fűszert, meg csináltam hozzá rizst. Nagyon finom volt, de sok is lett.

Már-már a film harmadánál jártunk, amikor is a kínai srác úgy döntött, hogy elmegy, és menet közben sikerült úgy átesnie rajtam, hogy egyrészt majdnem eldobta a kezéből a laptopot, másrészt viszont – mivel a körmömbe rúgott bele – elkezdett vérezni. Szerencsére nem jött fel az egész körmöm, csak kb. a negyede, úgyhogy remélem nem fog leesni már megint – igaz, hogy ez a másik nagylábam ujja. Szerencsére nem fájt, és most se fáj, és hamar elállt a vérzés is. Bekentem Betadinnal, meg ráraktam egy sebtapaszt. Még szerencse, hogy van tetanusz oltásom :).

A film vége előtt egy háromnegyed órával megint csatlakoztam hozzájuk, és végignéztem. Nem volt nehéz megérteni a filmet és a lényeget. Amúgy ez egy nagyon híres film, híres indiai színészekkel, úgyhogy szerintem majd meg is veszem. Az eredeti 400forintba kerül, dobozos formában, két CD-s!

Ja, és egy másik nagy dolog történt velem, hogy végre sikerült megkapnom a SIM kártyámat! Ennyi idő után! A legviccesebb az egészben, hogy amikor vásárolni mentem, a SIM-ért mentem igazából. De az pár üzlettel azelőtt ahol megvettem volna a kártyát, odajött hozzám a cseh lány, aki szintén vásárolni volt valakivel, hogy neki odaadták a kártyámat, mivel az AIESECesek megvették nekem! Na, gondolhatjátok! Kérdezte is, hogy már megvettem-e, vagy még nem! Merő véletlen! Így megmaradt az a pénzem, amit ma váltottam :).