Távolságok

Huhh, miután lefeküdtem aludni, úgy egy óra körül, nem tudtam elaludni, úgyhogy kettő körül eldöntöttem, hogy inkább kimegyek a nappaliba, és a gépen dolgozok egy kicsit. Egészen fél 4-ig kint voltam, amikor is úgy éreztem, hogy kezdek fáradni. Szerencsére ezután már nem kellett sokat várnom az elalvással, szerintem 4 körül már aludtam. Mindezek ellenére 9kor kellett kelni, ami egy kicsit megviselt, és majd leragadt a szemem, még a munka elején is. Most megint 11 óra van, és még mindig nem érzem magam fáradtnak. Nembaj, majdcsak átállok valamikor. Ja, és este még azért se tudtam elaludni fél 4-kor, mivel az utcákban – az előző két házban is ahol laktam – egy emberke megy végig, és mintha egy bottal sétálna körbe, és ütögeti a földet. Elég hangos, gondolom vagy a betörők ellen van, vagy pedig a kóbor kutyák miatt. Nem tudom eldönteni, de majd megkérdezem.

A munka egy kicsit lapos volt, ismerkedés a vállalattal, a különböző termékeiről olvasgattam. Remélem a napokban már elkezdem majd az érdemi munkát is, mert így csak unatkozok, viszont unalmamban lehet internetezni legalább. De persze ezt se lehet mindig. Ebédre lementem most a többiekkel, tényleg finom volt a kaja, csak egy kicsit csípős volt, de annyira nem zavart. Nem ettem belőle igazán sokat, gondoltam ne terhelje meg nagyon a hasam. Utána persze megint elmentünk sétálni egyet. Ma már egész meleg volt délután, szerintem 20fok felett volt. Igaz folyamatosan lehet érezni, hogy megy felfele, de mivel közel vagyunk a hegyekhez, ezért nem olyan hirtelen. Ennek ellenére az esték még mindig elég hidegek, minden nap bekapcsoljuk a melegítőt, mert lefagy a lábunk. Amikor visszamentünk, találkoztam a pénzügyessel, aki irt nekem egy papírt, amivel meg tudom venni magamnak a sim kártyát, és nem kell arra várnom, hogy valamelyik AIESEC-es megvegye. Mostmár nem akartam ezzel kezdeni, hogy megint elfelejtette a srác megvenni, aki tegnap már sokadszorra is megígérte, és persze ma is idejött a házhoz. A pénzügyes elkísért egy irodába, ahol ezeket lehet venni, viszont mivel nem volt nálam igazolványkép, nem kaptam meg. Úgyhogy ez lett az esti program, miután hazaértem, hogy elmentem fényképészhez, és csináltattam 8 igazolványképet. Az is vicces volt, mert amikor megérkeztünk, mondta, hogy 40 darabot megcsinál 50 rúpiáért, mire mondtam, hogy nekem nem kell 40 darab, csak 4. De szerintem ezt kevesellte volna pénzben, úgyhogy azt ajánlotta, hogy csinál 8-at, 30-ért. Jó matekos, meg kell hagyni, de nem kezdtem neki alkudozni. Fél órát kellett várni a képekre, addig elmentünk bevásárolni amit tegnap elfelejtettünk. Este a házban most elég unalmas volt, nem csináltunk semmit.

Viszont elfelejtettem mesélni arról, amikor első nap aludtam itt a 21-es házban. Akkor a kínai sráccal voltam egy szobában, akivel lefekvés után, mivel még nem tudtunk aludni, beszélgettünk szerintem legalább egy órát. Egyáltalán nem zavarták a kérdéseim, amit az ottani politikáról, és a kultúráról kérdeztem. Számomra még mindig teljesen hihetetlen, hogy mekkora az ország! A barátnője egy másik városban lakik, ami repülővel csupán 5 óra. Én összesen a Budapest-Delhi utat 7 és fél óra alatt tettem meg! Aztán beszélt még a választásokról, teljesen olyan mint nálunk volt, egy párt, ettől függetlenül választhatsz. Mondta, hogy amúgy a kapitalizmus felé tart az ország, de csak lépésről-lépésre változik, nem úgy volt, mint ahogy nekünk egyik napról a másikra demokrácia lett. A fiú-lány kapcsolatok sokkal nyitottabbak, mint itt, de azért még nem járnak ott mint az európaiak. Ez valamelyest a szülők miatt van, mivel náluk még máshogy volt. Említette még, hogy nagyon sok nő fehérítő krémet használ – olyan mint nálunk a barnító krém. Azt nem tudta megmondani, hogy ez mennyire hatásos, de gondolom nem hiába használják. Ő amúgy eléggé közel lakik Hongkonghoz, ami nagy hatással volt az ottani kultúrára, és ez a régió az egyik legnyitottabb kulturálisan, nem úgy mint másik részei Kínának. Beszéltünk még Észak- és Dél-Koreáról, az országok kapcsolatairól, és várható fejlődésekről. Nagyon pozitívan látja ezeket.

Most csak ennyi jutott eszembe belőle, amúgy ahogy már mondtam, nagyon érdekes beszélgetés volt.