Inkább nevezném csak egy rövid vizitnek, de sokat kellett rá várni. Előző este mondták, hogy valaki majd felvesz úgy kettő körül…persze indiai idő szerint, ami nem olyan szigorú mint az európai. Tehát fél kettő volt, amikor elkezdtünk kajálni, de amúgy egész reggel nagyon rosszul éreztem magam, mozgott a hasam, meg ilyenek. Úgyhogy csak egy keveset ettem abból, amit a kínai lány főzött, pedig jó kis kínai recept alapján csinálta. Remélem majd máskor lesz megint lehetőségem. Befejeztük a kaját, és leültem várni. Két óra. Mostanában biztos itt lesz már. Nem így lett.

Már-már gondoltam rá, hogy ledőlök egy kicsit, ekkor már fél négy volt. Valaki csöngetett, hát persze, hogy a lány, csak egy kicsit megkésve. Utána viszont sürgetett, hogy menni kell, de időbe nem tud érkezni. No mind1, még a sim kártyámat se vette meg, pedig megígérte. Már 3 napja ígérik, hogy valaki megveszi, mivel csak indiai lakosok vehetnek telefont. Na, ez persze nem jött el, még mindig sim nélkül ülök, és emiatt az ébresztőórám, és a normál órám se működik, mivel mindkettő abban lenne. Így az egyetlen órám a laptopon van, amit viszont nem akarok állandóan bekapcsolgatni. De remélem azért már szereznek valamit a napokban! Beültünk a kocsiba, és indiai módjára elvezetett a céghez, ami előtt egy nagy parkoló volt. Befizette a jegyet – itt előre kell fizetni, nem utólag – és keresett egy parkolóhelyet. Persze hogy megtalálta az egyetlen helyet, ahova nem szabadott volna parkolni, a mélygarázs bejárata előtt. A munkahely egy légkondival ellátott hely, eléggé hideg volt bent – pulcsival azért jobb – de már most is működtetik, pedig még nincs is meleg. Nem baj, biztos van rá pénzük. Aztán lehívták a másik AIESECes srácot, akivel együtt fogok dolgozni. Ő Kanadából van, de eredetileg indiai származású. Amikor bejött, azt hittem először, hogy valaki más jött, mivel esetleg nem ér rá. Aztán bemutatkozott. Vicces volt egy kicsit. Felvitt az irodába, megmutatta a helyemet is, ahol fogok dolgozni, de még nem volt ott gép. Egy kis, 4 négyzetméteres box, egy nagyobb asztallal és gurulós székkel. Kicsit vicces volt, mármint látni, hogy itt még így helyezik el az embereket, mindenki elkülönített helyen. Aztán megittunk két Nescafét, automatából – szerencsére nem fizetős –, és beszélgettünk egy irodában egy indiai sráccal együtt, aki szintén AIESECes. Elmondták a projektet, majd leírom később, és beszéltünk mindenféléről. Aztán megjött a főnök, akivel szintén beszéltem pár percet, nagyon kedves volt, és segítőkész, majd visszamentünk Dave asztalához, ahol ő megmutatta min dolgozik. Néhány infót még szereztem tőle, nagyon kedves srác.

Fél hétkor van vége a munkaidőnek, tehát elég későn, úgyhogy a főnököm felajánlotta, hogy hazavisz a 37-es szektorba. Mondták nekem, hogy ma átvisznek a másik házba, úgyhogy haza kellett mennem sietve, hogy aki értem jön, még otthon találjon. Hazavezetett, de ő egész európaiul vezetett. Még a visszapillantó tükröt is használta néha. Mások csak előre néznek, és a hátsónak kell figyelni, hogy ne menjen bele. Teljesen mindegy kinek lenne elsőbbsége a mi szabályaink szerint. Otthon tele volt a ház, az AIESECesek is ott voltak, és meetinget tartottak. Majd miután elmentek a traineek kajálni, én elfoglaltam a WC-t :). Aztán jött a srác értem, összepakoltam, és betettük a csomagot a kocsiba. Nem volt sok idő, hogy a másik házhoz érjünk. Ez egy újabb ház, és inkább fel van újítva, viszont sajna nincsen internet. Viszont kb. 10 percre van a munkahelyem, tehát nem kell sokat menni. Az itteni házak, olyanok, mintha Angliában lennél. Egymáshoz érnek a falak, és mindegyik ház előtt van egy kis „kert”, ami általában aszfaltozott, és esetleg van néhány cserepes virág, és itt parkolnak a kocsival vagy biciklikkel, motorokkal. És persze ezek is 3-4 emeletesek, de elég kicsi az alapterületük. Behoztak, és elfoglaltam egy ágyat, ami reméltem nem tartozik senkihez se. Így történt. A srác még egyszer megígérte, hogy még ma szerez nekem egy SIMet – ugyan már 8 óra volt. Remélem nem szegi meg ígéretét, és tényleg visszajön. Ugyan 10órát mondott, és már most negyed 11 van, de hát persze ez is indiai időszámítás szerint megy. A ház jól néz ki, van konyha, 3 fürdő és WC, egy belső-hátsó kert, nagy nappali normál kanapéval. Most éppen egy kínai srác, egy amerikai srác, két holland lány egy kanadai srác – akivel együtt dolgozok – és én vagyunk a lakók. Éppen valami régi NBA-s kosármeccset néznek egy laptopon. Mindegyikük nagyon jó fej, az amerikai srác elvitt, megmutatta, hogy hol van a legközelebbi szupermarket, kajáldák, stb. Holnap valószínű beköltözhetek majd egy üresedő szobába, ami csak egy személyes, tehát nem kell senkivel se megosztani. Majd meglátjuk, remélem más nem pályázik rá!! :).

Többet majd holnap.
Jó éjszakát!