Újabb nap SIM nélkül

Mondanom se kell, hogy a sim kártyám nem érkezett meg. Egy újabb nap várakozás, de ki tudja mit hoz a mai nap!

Ma reggel már normális időben keltünk, és szerencsére már nem is voltam fáradt, vagyis annyira. 9-kor keltettek fel édes álmomból, és fél 10 körül indultunk el a munkába – ugyan lehet hogy egy kicsit később, de mivel nincsen órám, így nem tudom pontosan megmondani. Sétáltunk a háztól, nem sokat, úgy 5 percet, és egy nagy kereszteződéshez értünk, ahonnan riksával mentünk tovább. Szerencsére itt most nem kellett alkudozni, mert ez fix áras riksa, ahol mindenki 5 rúpiát fizet. Amikor beértünk, még senki nem volt bent, úgyhogy ittunk két teát, minek a végére már mindenki megérkezett. Az úton idefele láttunk néhány utcai árust, akik egy kis rezsón teát főznek, és tavaszi tekercset sütnek. Sokan reggeliznek itt, de mi bementünk egy kisebb kajáldába, ami inkább volt cukrászda, mert nagyon sok fajta torta volt bent, nem is akármilyenek. Szerintem ide fogok járni, ha finom csokitortára, vagy tiramisura vágyok!

A munka egy kicsit nehezen indult, mivel a gépem még nem készült el teljesen, de szerencsére egész hamar sikerült megoldaniuk a problémát. Délelőtt nem csináltam mást, mint megcsináltam a profilom a honlapon, amin dolgozni fogunk és olvastam pár infót róla. Délben lementünk a céges ebédlőbe, ahol nagyon olcsón finom indiai kajákat készítenek. A „felszolgáló-személyzet” egy öregebb bácsi egymaga, aki a szakács is. Ez se olyan, mint egy otthoni céges menza. Vagy lehet hogy ilyen volt 20 évvel ezelőtt. Az emberke kirakta az adagokat külön tányérokba – persze nem lehetett választani, csak kétféle feltét volt, és általában több feltétet esznek – majd járkált körbe, és mindenkinek adott még chapatit, és ha elfogyott valamelyik feltét, akkor hozta a kis „kondért”, és szedett még ha kértél. Nagyon aranyos kis bácsi. Ma ugyan nem ettem, mert még úgy gondoltam egy nap diéta jót fog tenni, de holnap már biztos kipróbálom. Ezután elmentünk egyet sétálni, mivel itt az ebédidő 1 óra, és bejártuk ennek a szektornak egy részét, megmutatták hol van a fitness terem, könyvtár, könyvesbolt, és egyéb üzletek. Nagyon szép lakóházak vannak arrafelé, néhány elmenne egy kisebb palotának is, legalábbis az építését figyelembe véve.

Délutáni munkát már inkább nevezhetném munkának, mert elkezdtük tesztelni a programot. Ez egy virtuális tanterem, ahol tanárok és diákok találkozhatnak egymással, órákat lehet tartani, minden eszköz megvan hozzá, és különböző kurzusokat lehet tenni, még nyelvkurzusokat is, és majdnem hogy minden ingyenes. Gondoltam is rá, hogy lehet elkezdem a németet, vagy ha van spanyol, akkor azt folytatom és mivel láttam japánt is, lehet hogy felelevenítem a tudásomat belőle. A főnököm szeretné ha mi is tartanánk néhány órát, persze akármiből, ami minket érdekel. Először főként a használatáról fogunk órákat tartani. Nagyon felhasználóbarát felület, és nagyon érdekes dolgokat lehet vele csinálni. Tartottunk is magunknak egy órát, csak úgy gyakorlásképpen, és persze rájöttünk egy-két hibára is rögtön. Ezután, úgy kb. 4 óra fele már nem csináltunk mást csak olvasgattunk, a főnökkel beszélgettem egy órán keresztül, aki nagyon kedves, és segítőkész, és elég profi abban amit csinál. És a legjobb, hogy szeret tanítani is, és mondta is, hogy sokmindent meg akar nekünk majd tanítani. Úgyhogy remélem sokat fogok itt tanulni ez alatt a pár hónap alatt!!! :)

Fél 7-kor fejeztük be a munkát megint – amit én egy kicsit későinek tartok – de az üzletek nagy része még nyitva van ilyenkor. Úgyhogy nem gond, hogy későn fejezted be a munkát, mert minden bolt 10-fél11kor nyit ki, és este 10kor zár be. Tehát marad időd vásárlásra. Mi is ezt tettük, miután hazajöttünk, elmentünk, de csak szupermarketbe venni néhány dolgot, amit majd reggelire tudunk enni. Úgy indultunk el, hogy zöldségeket veszünk, és pont a ház előtt volt egy emberke egy 3 kerekű biciklivel, aminek a hátsó része olyan volt mint egy talicska, vagyis egy falap volt téve, aminek a tetején tele volt zöldséggel. Ezek amolyan farmerek, és amit megtermelnek, mennek körbe az utcákon, kiabálnak, és mindenki aki zöldséget akar venni, az kimegy, és sokkal olcsóbban megkapja mint a boltban. Ezzel is szerencsénk volt, olcsón megúsztuk megint a dolgokat. Van amúgy nála még egy kis mérleg is, amin különböző súlyok vannak, és mivel nem volt mindenféle súlya, volt amelyiket egy kis kővel helyettesítette, aminek gondolom tudta, hogy mennyi a súlya. Végül még elmentünk a boltba is, ahol tudtunk venni rizst, müzlit, teát, tojást, stb.

Miután visszaérkeztünk, átköltöztem egy másik szobába, mostmár Dave-vel együtt lakunk, aki a munkatársam is. Ez egy jóval nagyobb szoba, és végre 6 nap után ki tudtam pakolni a táskámból. Megkönnyebbülés tudni, hogy mostmár nem kell majd egy ideig mozognom, költöznöm. Persze a német srác, aki elment innen, nem nagyon ügyelt a tisztaságra, úgyhogy a polcán 10 centi por volt, amit letakarítottam mielőtt kipakoltam volna. Nem a legtisztább a szoba, de holnap jön a takarítónő, ő majd felmos, és elviszi a fél pár zoknikat is meg a többi szemetet amit a srác hagyott itt maga után. Amúgy jött egy újabb lány, ezúttal Csehországból. Nem túl beszédes, elég csendes, de gondolom csak az új emberek miatt.

Tehát megint eggyel több nemzetiség, és szerencsére a fiú-lány arányt is javítja ebben a házban – ami a tisztasághoz nagyban hozzájárul :).