Maya váratlan érkezése és a vallási körutunk - 2008-03-04-06

Hétfőn reggel a mailemre érkezett egy levél, miszerint Maya nem fog jönni Indiába különböző okok miatt, mint hogy drágább a repjegy, meg nem tudna így elmenni egy Pakisztáni nemzetközi AIESEC konferenciára, és még néhány dolgot felsorolt. Ez nagyon elszomorított amikor reggel ezzel kezdődött a napom, és hamarosan Maya is megjelent a neten a chaten. Itt beszélgettünk egy ideig, hogy miért nem jön, meg hogy ez mennyire rossz, de egy idő után mondta, hogy mostmár mennie kell valamiért a városba, és csak délután lesz valamennyi időre, este pedig egy japánnal fog vacsorázni, úgyhogy valószínű nem tudom majd elérni telefonon. Ekkor még nem esett le a tantusz. Délután ahogy mondta, meg is érkezett a netre, beszélgettünk is egy csomót, és nagyon sokszor bocsánatot kért, hogy nem fog eljönni, ő is nagyon sajnálja, de amiket írtam a Turkish Airlinesról az se igazán tetszett neki! Mármint ő mindig fél a repüléstől, nemhogy ha egy kicsivel öregebb gép repül a megszokottnál. De ekkor azért már kezdtem sejteni, hogy csak húz az egésszel, és nagy valószínűséggel a török reptéren lehet! Persze nem birtam ki anélkül, hogy meg ne tudjam biztosra, ezért felhivtam az otthoni számát skyperól, ahol a titkárnő vette fel, és megkérdeztem tőle mi van Mayával. Persze a válasz, hogy elrepült. Na, ekkor nagyon megörültem, de Maya pár perc múlva mondta, hogy beszélt anyukájával, és kicsit félreértés, mivel ő már pénteken elköszönt a titkárnőtől, mert még nem tudta biztosra, hogy jön-e vagy sem, és hétfőn pedig még nem találkozott vele. Tehát Maya ezt is nagyon jól kimagyarázta, de utána rájöttem, hogy van még egy lehetőség: internet. Kiderítettem, hogy valószínűleg Törökországból netezik, mondtam neki, hogy menjen rá a honlapra amit csináltam neki, és mivel jó néhányszor megkértem, ezért megtette, de ő nem is sejtette, hogy ezzel elárulta magát! De persze ez soha nem lehet 100% biztos. Ígyhát élig-meddig be is bizonyosodott számomra hogy jön, annak ellenére, hogy minden kérdésemre nagyon jól tudott válaszolni, pedig folyamatosan keresztkérdésekkel zaklattam! Már estefelé volt, mármint a munkának a végefelé jártam, amikor elköszöntünk, és jöttünk haza! Nem aludtam jól, mert igazából nem voltam benne biztos, hogy most eljön-e, vagy sem.

Másnap, kedden a munkában is egész végig ez foglalkoztatott, meg gondoltam arra is, hogy valószínű felhívja valamelyik AIESECest, és megkéri őket, hogy hozzák el ide a lakáshoz, hogy meg tudjon lepni. Úgyhogy nagyon arra számítottam, hogy eljön, és otthon fog meglepni. Ebéd után séta végénél volt, hogy egyszer csak megjelent előttem, és igazából az elején észre se vettem, mert annyira el voltam merülve egy beszélgetésben az egyik munkatársammal! Annyira hihetetlennek tűnt nekem az, hogy ő ott áll előttem, pedig azt se tudja, hogy hol dolgozok, hogyan lehet oda eljutni, hogy tényleg nem is gondoltam volna! De persze nagyon megörültem neki, és annyira jó volt újra látni! Ezután megmutattam neki az irodámat ahol dolgozok, bemutattam a főnökeimnek, és el is kérezkedtem, hogy hadd vigyem haza aludni, mivel ekkora már nagyon fáradt volt. Nem is csodálom, hiszen ugyanazt az utat tette meg mint én, csak 3héttel később, és gondolom nem sokban különbözött az ő útja az enyémtől! Hazavittem, és próbáltam neki megmutatni, hogy honnan tudja felismerni ezt a helyet, mert ahogy már mondtam, itt minden egy kilométerenként megismétlődik, mármint a szektorok, és a szektorokban az utcák meg még gyakrabban. Tehát hazahoztam, és nem telt bele sok idő, hogy elaludjon, én pedig visszamentem dolgozni. Egy kicsit szerencsének mondhatom, hogy megismerkedett a buszon Chandigarh fele két fiatal sráccal, akik munkaidőmben szívesen vitték mindenfele a városban megmutatva neki minden zeg-zugot. Szerintem már többet látott Chandigarhból mint én magam, aki már itt vagyok egy ideje. Esténként mindig találkoztam velük, és nagyon jó fejek voltak, emiatt nem is féltettem a két idegennel. Majd szerdán sikerült megbeszélnem a főnökömmel, hogy nagyon örülnék, ha elengedne pénteken, és hétfőn a munkából, az előbbibe hamar belement, az utóbbira egy kicsit húzta a száját, de végülis szerencsénkre belement. Igaz, azt kell hogy mondjam, ha nemet mondott volna, akkor se jöttem volna vissza hétfőn, de ez már egy másik kérdés, így legalább tiszta volt a dolog.