Első goodbye-party - 2008. 03. 02

Vasárnap van, szép idő, és végre nem kellett felkelni 9kor, és végülis 11után keltünk. Csináltunk egy gyors hideg reggelit, és eldöntöttük, hogy elmegyünk valahova a városban, ahol még nem voltunk. De egyszer csak Dave rohant be, és mondta, hogy valamiféle ünnep megy odakint az utcán, és ő megy fotózni. Hát persze én se hagyhattam ki, úgyhogy fogtam a fényképezőgépet, és csatlakoztam. Nem bántam meg. Az utolsó szikh gurunak volt a 300-ik születési évfordulója ebben az évben, és a szikh emberek végigjárják egész Indiát, és bemutatják, hogy hogyan harcoltak annak idején az angol megszállás ellen. Nagyon szép bemutatókat láttunk, voltak fiatalabbak, öregebbek, és egy lány is, ami elég meglepő volt egy harcművészeti bemutatón itt! Amúgy a guruk a nagy vezetők, nagy emberek, akik kiemelkedő tanítók, nagyon tehetségesek, és nagyon jól tudnak embereket vezetni a vallásban, vagy egyéb környezetben, hogy jobb emberekké váljanak. Azt mondták, hogy Gurunak nevezik Jézust is a Bibliából, tehát ilyen tehetségekkel megáldott emberre kell gondolni. A bemutató maga gyönyörű volt, minden ember be volt öltözve, színesek voltak, és szinte mindenkin volt fejkendő, vagy turbán. Igazából rajtam is volt, ezért nem jöttek oda hozzám, de a többiekhez odamentek, hogy valamit, legalább egy zsebkendőt, vagy akármit tegyenek a fejükre, mert itt az a szokás. Tehát nagy szerencsém volt, senki nem jött oda hozzám ilyen kéréssel. És volt olyan, aki odajött hozzám, és adott néhány cukorkát ajándékba egy autóból. Megkóstoltam, de nem volt finom. Mondhatni úgyis, hogy nagyon indiai ízű volt. Olyan volt, mintha füstölőt szopogattam volna, aminek az illatát, és ezek szerint az izét is nagyon szeretik. Még régebben, amikor bementem egy boltba reggel, még az első napokban, minden boltban volt füstölő. Néha már rosszul voltam tőlük, és ami a legnagyobb, hogy még ha nyitott helyen vannak, akkor is használják! Na mind1, visszatérve az ünnepre, a harci bemutató, ahol mindenféle fegyver használatát bemutatták, különböző tőrök, kardok, meg lándzsák, nagyon látványos volt. A legfiatalabb szerintem 12-13 éves lehetett, de ő is elbírt volna egy hadsereg ellen. Amúgy a harcmodoruk nagyon különleges volt, állandóan nagy mozdulatokat tettek. El is magyarázták, hogy ezt amiatt csinálták, mivel amikor harcoltak az angol uradalom ellen, akkora emberhátrányban harcoltak, hogy sokszor egy Panjabi harcosra 3, akár négy angol harcos is jutott, és annak ellenére, hogy az angoloknak fegyvereik voltak, nagyon sokáig nem tudták bevenni őket. Ezért van az, hogy a harcmodorukban is nagy mozdulatokat használnak, mert ha körülvették őket 3-4-en, még akkor is tudtak ellenük védekezni. Azt is mondták, hogy elvileg a világ egyik legjobb harcosai közé tartoztak anno. A bemutató után jöttek más autók, mindegyik kidíszítve, és később jött egy teherautó szerű, ami nagyon ki volt díszítve. Ez előtt az autó előtt vagy 30 ember söprögette, és tisztította az utat. A teherautó hátuljánál valami féle urna volt, kidíszített hely, de nem tudom pontosan, hogy mi lehetett. Mögötte öregebb szikh emberek törökülésben ültek, akik ugyanúgy öltöztek, mint a harcosok, nagy szakállal, turbánnal, ékszerekkel. Nagyon díszesen, narancssárgába volt öltözve mindegyik. Mögöttük lándzsával állt vagy 5 harcos, akik szintén ki voltak öltözve. Mindenki nagyon örült, lehetett érezni a levegőbe. Ez elé az autó elé amúgy mindenki virágot szórt amikor már felsöprögették, nekem is adtak egy maréknyi virágszirmot, és én is szórtam az útra. A végén volt még egy autó, kisebb teherautó féle, aminek a hátulja szintén nyitott volt, és volt egy emberke, aki édességet osztogatott. De nem akárhogy, kezével belenyúlt egy óriási kondérba, majd osztogatta az embereknek a maréknyi édességet. Nekem is adtak egy maréknyit, amit először nem akartam elfogadni, de mondták, hogy mindenképpen vegyek egy kevéske glabjamman-t. Állagra hasonló volt, mint a tejbegríz, csak sokkal kisebb szemekből állt, barnás színe volt, és nagyon édes volt. Nagyon finom volt, örülök hogy elvettem, és amikor odaadtam Davenek, hogy ő is vegyen, mondta, hogy ez a Szikh-ek szent étele, tehát ő se csak úgy befalta, hanem két kézzel a szívéhez emelte, majd megette. Ez már a vége volt az egésznek, innentől már csak autók voltak, akik követték a sokaságot. Amúgy még egy csomó ember volt az út szélén, közepén, akik különböző kör alakú hálókat forgattak, és dobáltak, mint a tűztáncosok csinálják otthon. Nagyon jók voltak, volt hogy 3 ember egymás nyakában ült, és a legfelső csinálta a bemutatót! Hihetetlen volt.

Délután elmentünk a tóhoz itt Chandigarhban, hárman, az új holland lány, aki csak tegnap este érkezett, és Dave-vel. Nagyon szép nagy tó volt, egy csomóan voltak a tónál, és vízibicikliztek, volt aki bikát próbált megülni, persze nem élőt, meg különböző játékok gyereknek, mintha csak a vidámparkban lennénk. A tó gyönyörű volt, háttérben hegyekkel, a tavon különböző madarakkal. Körbesétáltuk, félúton leültünk beszélgetni, inni-enni, majd a végén riksával hazajöttünk.

Este egy AIESECes srácnak a goodbye partyja volt, ahova mentünk, és találkoztunk a többi AIESECessel is. Nagyon jó party volt, ugyan nem táncoltunk, de ment a zene, iszogattunk, beszélgettünk, és persze fotózgattunk! Az indiaiak is eljöttek, úgyhogy velük is tudtunk beszélni, nem mintha unatkoztunk volna magunkban.

Késő este, egy óra körül jöttünk haza, amikor is hallottuk, hogy a szomszéd házból, ahol már napok óta készülődnek, új bejáratot csináltak, lekövezték a belső kertet, zene szólt, és fel volt díszítve nagyon szépen, gondolom, hogy esküvő miatt. Az egész ház fényben úszott az éjszaka közepén, úgyhogy megnéztük mi történik. A férfiak táncoltak, a nők viszont ültek, beszélgettek, és persze nézték a férfiakat ahogy táncoltak. Szépen fel volt díszítve, a háttérben a különböző nagy isteneknek a szobra volt kirakva színesben minden.

Még most is hallom a zenét, nem tudom, hogy fogok tudni majd elaludni, de remélem sikerülni fog.