Huhh, ma is volt egy nagyon jó beszélgetésem a főnökömmel, aki nagyon jó dolgokat tud mondani, amiből sokat lehet tanulni! Jókat szoktunk beszélgetni, valamikor 1-2 órát is naponta. Ja, amúgy ő is Szikh, tehát rajta is turbán van minden nap, viszont minden nap más színű! :). Ebédnél a megszokott emberekkel elmentünk sétálni, de most egy másik szektorba sétáltunk át, ahol megnéztünk egy likőr boltot. Útban arrafele láttunk egy fát, ami nagyon viccesen nézett ki, mivel a betonfal körbefogta az egyik ágát. Nagyon sok olyan ember él itt, akik a fákat is istenítik, és ők egyáltalán nem vágják ki, inkább körbeépítik ezeket a néha rossz helyen levő fákat is. Még az első napokban láttam hasonlót, csak elfelejtettem megírni, hogy az úton amin mentünk, egyszer csak a jobboldali sáv közepén ott volt egy fa! És ami a legjobb, hogy körbe volt aszfaltozva, nem csak az egyik oldala, hanem teljesen körbe, és a másik oldalon volt még vagy fél méter út. Nem csak egy ilyet láttam, de elsőre nagyon elcsodálkoztam rajta, ki ne tette volna!
Mielőtt jöttem volna haza a munkából, Param az egyik srác megkérdezte, hogy nem akarok-e csatlakozni egy filmre az egyik bevásárló csarnokban. Mondtam, hogy miért ne, jónak hangzott a címe, úgyhogy munka után kocsival elmentünk egy jó 20-25percre lévő helyre, ami már kívül volt Chandigarh-on. Amúgy ő nemrég csatlakozott az AIESEC-hez, de csak gyakorlatra szeretne valahova külföldre elmenni. Viszont ő az, aki szinte mindig velünk jön, akárhova megyünk partizni, persze még azelőtt is, mielőtt ide jöttem volna. A moziban találkoztunk még néhány AIESECessel, akik szintén traineek, csak egy harmadik házban laknak, egy kicsit távolabb a centrumtól. Az egyik srác görög, a másik srác kongói, a lány pedig kenyai. Még több nemzet! Lassan már összegyűlik az egész világ…najó, attól azért még távol vagyunk, főleg ha még néhány holland jön :). A mozi nagyon érdekes volt, attól függetlenül, hogy akciófilm, de úgy csinálták meg, hogy mindegyik főbb szereplő szemszögéből végigjátszottak egy fél órás időtartamot. Ezt pedig úgy, hogy először amikor lement, megismerted az alap sztorit, majd visszamentek az időben, és bemutatták egy másik ember szemszögéből! Csak azért, hogy ne élvezhessük végig egyben a filmet, a felénél megállították, és kiírták, hogy szünet!! Mindenki elment popcornért, meg mosdóba, de szerencsére nem volt több 5-6percnél. De akkor is furcsa volt, és mondták, hogy azért, mivel általában a Bollywoodi filmek hosszabbak, 3-4órásak, és nem tudják végigülni! Amikor vége volt a filmnek, az első szereplő kiírásánál felkapcsolták a villanyt, és mintha rajzszögön ültek volna, mindenki hirtelen felpattant, és elkezdtek kimenni. Ezen is csodálkoztam, mert általában még valamennyit üldögél ott az ember. De persze mi nem más itt.
Ezután hazavittük őket a házukhoz, ahol még ott maradtunk kb. egy órát beszélgetni. Nagyon élvezetes volt, a kenyai lánnyal jókat elbeszélgettünk, meg magyaráztuk a többieknek, hogy milyen ott az élet. A legfrissebb hír, hogy a két párt vezetője, Odinga(ellenzék) és Kibaki(kormány) megegyeztek, hogy megosztják a hatalmat, és 50-50%-kal kormányoznak közösen. Ez az amit nem nagyon vártam volna, viszont eléggé sokáig nem jött el. Szilveszter előtt kezdték, tehát igazából nem is volt szilveszterük, és a lány mondta, hogy ezért most ünneplik az újévet! De legalább már béke honol, és remélem így is marad.
Utána még visszamentünk a céghez, mert otthagytuk a gépeket, és az őrt hívni kellett, mert elment vacsorázni. Szerencsére nem messzire, úgyhogy nem kellett rá sokat várnunk :). Utána még hazahozott, és itthon is elkezdtünk beszélgetni, hogy ki merre szeretne majd utazni, és mit szeretnénk csinálni. Ő mostanában tervez egy európai utat, gondolom gyakorlattal összekötve. Majd kiderül!
Monday, March 3, 2008
Sunday, March 2, 2008
Elsö party nap
Szerintem már nem is fogom leírni többször ezek után, hogy milyen későn fekszem! Nem hiszem el, hogy ez velem, aki régebben napi 10óra után is fáradt tudott lenni, kibírom 5óra alvással, és ez már egy héten keresztül. Nyilván vannak olyanok, akik ezt szó nélkül bírják, de számomra nagyon hihetetlennek tűnik! No mind1, majd elmúlik :).
Az ebéd után, és már az ebédnél elkezdtünk beszélgetni hárman, Dave, és egy másik szikh kollégánk, sajna nem tudom a nevét, de elég fiatal. Ebéd közben, mi másról kérdeztek volna, mint a magyar ételekről, hogy milyenek a főzési, evési szokások, úgyszint a kanadai, és persze más országok is. Elkezdtünk beszélni a vallásról is, mivel egy szikh, akiknek a fejükön egy turbán van, de nem olyan, mint az araboknak, hanem diagonál alakú, ők nem esznek semmi húst. Soha! Ezen nagyon meglepődtem, hogy még kiskorukban sem ettek ilyet, és mondta, hogy még soha életében nem kóstolta a húst. Egyszerűen nem tudja, milyen íze van! Nem tudja mit hagy ki. Meg általában ez alatt a turbán alatt hosszú haj van felcsavarva – persze nem mindenkinek – mivel vágják a hajukat. A srác is mondta, hogy neki a derekáig ér a haja, és a turbánt, amit minden nap alatt felcsavar a fejére, az egy hét méter hosszú anyagdarab! És egyedül meg tudja csinálni, persze gyakorlat teszi a mestert! Mondta, hogy amikor először elkezdte használni, akkor beletelt egy fél órába is, de akkor se többe. Előtte csak egy harisnya szerű anyagot tesznek a fejükre, amit csak simán ráhúznak. Ezt kb. 18 éves korukig hordják, és utána térnek át a turbánra. Eredetileg a szakállukat se vágnák, de mivel úgy nem nagyon tudnának dolgozni járni, ezért megszegik a parancsolatukat. Eközben kiderült a Dave-ről, akiről ugyan tudtam, hogy a szülei indiaiak, hogy ő is szikh! Csak nem tartja be a vallásban leírtakat, mint hogy ne igyál, ne borotválkozz, ne vágd semmilyen hajadat a testeden, ne egyél húst, és legyél olyan egyszerű. Ezt nagyon furcsállottam. Ezután kezdtem el gondolkozni azon, hogy egy kereszténytől eltérő vallású ember eljön Európába, és a reptéren odaadnak neki egy űrlapot, hogy töltse ki, és általában a névnél az van, hogy Christian name (ugye kereszt név) és vezeték név. Na ha egy ilyen ember jön, akkor ő ezt a cellát kihagyja??? Mert ugye nem keresztelkedett meg sohase! Van egy neve, de nem keresztneve!! Ez nagyon érdekes, valószínű ezért kezdték el egyre inkább használni a First name kifejezést, ami az első névre utal. Ezt mondtam persze nekik is, és ők is elgondolkoztak rajta! Kanadáról is egyre többet tudok meg, mert persze ő is szeret mesélni a saját országáról.
A séta folyamán más témák mellett, mint Buda, Pest, 3-4szögek, stb. előjött megint a vallás. A srác eléggé sokat tudott a keresztény vallásról is, olvasta is az újszövetség első könyveit, tehát nem csak a levegőbe beszélt. Az ő hitének a tanításait csak eredetiben lehet olvasni, és így a fordítón – mint a bibliánál – nem múlhat, hogy milyen környezetben használja a szavakat. Emiatt persze eléggé nehéz az olvasata is, viszont mondta hogy ő meg tud küzdeni ezekkel. Azért eléggé furcsállanám, ha a Bibliát csak héberül lehetne olvasni, mint régen! Elsétáltunk egy templom mellett is, ahova a szikh emberek járnak imádkozni, nagyon szép teteje volt, teljesen fehérre voltak festve a falak, és középen a tornyon különböző minták voltak, domborminták. Nagyon szépen nézett ki, de eléggé egyszerű volt a többi része, csak egyenes falak, semmi egyéb.
Este tejbegríz volt. Nem sikerült olyan jóra, ezt majd még gyakorolnom kell, mert a rizs még kemény volt, viszont tej már nem maradt rajta. Egy kicsit ropogott :). Miután mindenki megkajolt, elmentünk egy liquire store-ba, ahol alkoholt lehet venni. Indiában csak az ilyen helyeken lehet venni, és még persze a kocsmákban, viszont általában még az éttermekben se lehet vásárolni. Szupermarketben meg főleg nem. Tehát ilyet kell keresni, ha az ember akar inni valami, pl egy sört. Ahogy mi is tettük, mivel a kínai srácnak egy kollégája meghívott minket egy esti beszélgetésre. Amikor megérkeztünk, és megláttam a házat, azon kezdtem gondolkodni, hogy ez egy család háza-e. Az volt. Nem is háznak mondanám, inkább egy villának. De nem kicsinek, inkább nagyobbnak! Óriási volt, és nagyon szépen volt kidolgozva, a kert tele volt virágokkal, meg indiai istenek szobraival. Kiültünk a teraszra, és ott iszogattunk, beszélgettünk. Az amerikai sráccal beszélgettem a választásokról, meg választási rendszerről, ami eléggé érdekes volt. Nem tipikus amerikai. Szeret utazni, sok helyen volt már, többek között Budapesten is eltöltött 4 napot, és nagyon tetszett neki, kivéve, hogy az ellenőrök megbüntették 25euróra. Jegye volt, de azt mondták, hogy az nem érvényes. Átverték.
Persze mindenről beszélgettünk, kultúráról, országainkról, a harmadik világról - Afrika, Ázsia, Latin-Amerika – meg persze mindig összeveszett a kanadai meg az amerikai mindenféle hülyeségen. Tehát jó volt, jól éreztük magunkat. Mivel már késő volt, taxit hívtunk magunknak, ami eléggé hamar ideért. Öten voltunk egy taxira, de befértünk simán, mi ez nekünk! Amikor viszont kiszálltunk, és fizettünk volna, a taxióra szerint, viszont a sofőr kétszer annyit akart kérni, mivel eggyel többen voltunk. Persze mikor máskor említette volna, mint a végén, úgyhogy mondtuk neki, hogy nem fizetünk ennél többet. Hívta a diszpécsert – hogy fordítson nekünk de nem ment vele sokra. Említettük neki, hogy hívjuk a rendőrséget, ha többet akar fizettetni – mivel itt nagyon komolyan veszik a számlázást. Egy idő után már kijött a szomszéd is, és kérdezte, hogy van-e valami baj, de ekkorra már szerencsére megoldódott. A diszpécser is elmagyarázta neki, hogy ilyen nincs, úgyhogy kifizettük a majdnem pontos összeget.
Az ebéd után, és már az ebédnél elkezdtünk beszélgetni hárman, Dave, és egy másik szikh kollégánk, sajna nem tudom a nevét, de elég fiatal. Ebéd közben, mi másról kérdeztek volna, mint a magyar ételekről, hogy milyenek a főzési, evési szokások, úgyszint a kanadai, és persze más országok is. Elkezdtünk beszélni a vallásról is, mivel egy szikh, akiknek a fejükön egy turbán van, de nem olyan, mint az araboknak, hanem diagonál alakú, ők nem esznek semmi húst. Soha! Ezen nagyon meglepődtem, hogy még kiskorukban sem ettek ilyet, és mondta, hogy még soha életében nem kóstolta a húst. Egyszerűen nem tudja, milyen íze van! Nem tudja mit hagy ki. Meg általában ez alatt a turbán alatt hosszú haj van felcsavarva – persze nem mindenkinek – mivel vágják a hajukat. A srác is mondta, hogy neki a derekáig ér a haja, és a turbánt, amit minden nap alatt felcsavar a fejére, az egy hét méter hosszú anyagdarab! És egyedül meg tudja csinálni, persze gyakorlat teszi a mestert! Mondta, hogy amikor először elkezdte használni, akkor beletelt egy fél órába is, de akkor se többe. Előtte csak egy harisnya szerű anyagot tesznek a fejükre, amit csak simán ráhúznak. Ezt kb. 18 éves korukig hordják, és utána térnek át a turbánra. Eredetileg a szakállukat se vágnák, de mivel úgy nem nagyon tudnának dolgozni járni, ezért megszegik a parancsolatukat. Eközben kiderült a Dave-ről, akiről ugyan tudtam, hogy a szülei indiaiak, hogy ő is szikh! Csak nem tartja be a vallásban leírtakat, mint hogy ne igyál, ne borotválkozz, ne vágd semmilyen hajadat a testeden, ne egyél húst, és legyél olyan egyszerű. Ezt nagyon furcsállottam. Ezután kezdtem el gondolkozni azon, hogy egy kereszténytől eltérő vallású ember eljön Európába, és a reptéren odaadnak neki egy űrlapot, hogy töltse ki, és általában a névnél az van, hogy Christian name (ugye kereszt név) és vezeték név. Na ha egy ilyen ember jön, akkor ő ezt a cellát kihagyja??? Mert ugye nem keresztelkedett meg sohase! Van egy neve, de nem keresztneve!! Ez nagyon érdekes, valószínű ezért kezdték el egyre inkább használni a First name kifejezést, ami az első névre utal. Ezt mondtam persze nekik is, és ők is elgondolkoztak rajta! Kanadáról is egyre többet tudok meg, mert persze ő is szeret mesélni a saját országáról.
A séta folyamán más témák mellett, mint Buda, Pest, 3-4szögek, stb. előjött megint a vallás. A srác eléggé sokat tudott a keresztény vallásról is, olvasta is az újszövetség első könyveit, tehát nem csak a levegőbe beszélt. Az ő hitének a tanításait csak eredetiben lehet olvasni, és így a fordítón – mint a bibliánál – nem múlhat, hogy milyen környezetben használja a szavakat. Emiatt persze eléggé nehéz az olvasata is, viszont mondta hogy ő meg tud küzdeni ezekkel. Azért eléggé furcsállanám, ha a Bibliát csak héberül lehetne olvasni, mint régen! Elsétáltunk egy templom mellett is, ahova a szikh emberek járnak imádkozni, nagyon szép teteje volt, teljesen fehérre voltak festve a falak, és középen a tornyon különböző minták voltak, domborminták. Nagyon szépen nézett ki, de eléggé egyszerű volt a többi része, csak egyenes falak, semmi egyéb.
Este tejbegríz volt. Nem sikerült olyan jóra, ezt majd még gyakorolnom kell, mert a rizs még kemény volt, viszont tej már nem maradt rajta. Egy kicsit ropogott :). Miután mindenki megkajolt, elmentünk egy liquire store-ba, ahol alkoholt lehet venni. Indiában csak az ilyen helyeken lehet venni, és még persze a kocsmákban, viszont általában még az éttermekben se lehet vásárolni. Szupermarketben meg főleg nem. Tehát ilyet kell keresni, ha az ember akar inni valami, pl egy sört. Ahogy mi is tettük, mivel a kínai srácnak egy kollégája meghívott minket egy esti beszélgetésre. Amikor megérkeztünk, és megláttam a házat, azon kezdtem gondolkodni, hogy ez egy család háza-e. Az volt. Nem is háznak mondanám, inkább egy villának. De nem kicsinek, inkább nagyobbnak! Óriási volt, és nagyon szépen volt kidolgozva, a kert tele volt virágokkal, meg indiai istenek szobraival. Kiültünk a teraszra, és ott iszogattunk, beszélgettünk. Az amerikai sráccal beszélgettem a választásokról, meg választási rendszerről, ami eléggé érdekes volt. Nem tipikus amerikai. Szeret utazni, sok helyen volt már, többek között Budapesten is eltöltött 4 napot, és nagyon tetszett neki, kivéve, hogy az ellenőrök megbüntették 25euróra. Jegye volt, de azt mondták, hogy az nem érvényes. Átverték.
Persze mindenről beszélgettünk, kultúráról, országainkról, a harmadik világról - Afrika, Ázsia, Latin-Amerika – meg persze mindig összeveszett a kanadai meg az amerikai mindenféle hülyeségen. Tehát jó volt, jól éreztük magunkat. Mivel már késő volt, taxit hívtunk magunknak, ami eléggé hamar ideért. Öten voltunk egy taxira, de befértünk simán, mi ez nekünk! Amikor viszont kiszálltunk, és fizettünk volna, a taxióra szerint, viszont a sofőr kétszer annyit akart kérni, mivel eggyel többen voltunk. Persze mikor máskor említette volna, mint a végén, úgyhogy mondtuk neki, hogy nem fizetünk ennél többet. Hívta a diszpécsert – hogy fordítson nekünk de nem ment vele sokra. Említettük neki, hogy hívjuk a rendőrséget, ha többet akar fizettetni – mivel itt nagyon komolyan veszik a számlázást. Egy idő után már kijött a szomszéd is, és kérdezte, hogy van-e valami baj, de ekkorra már szerencsére megoldódott. A diszpécser is elmagyarázta neki, hogy ilyen nincs, úgyhogy kifizettük a majdnem pontos összeget.
Saturday, March 1, 2008
Bollywoody movie day!
Megint nem sikerült elaludnom, de most szerencsére nem olyan későn, mint tegnap, mostmár fél3 körül elaludtam. Addig pedig elfoglaltam magam. A szemeim persze megint fáradtak voltak reggel, de mire odaértünk a munkába, már jól volt. Nem tudom, említettem-e, hogy 10-től van itt a munkaidő, és egészen fél7-ig bent vannak. Eredetileg mindenki 9-től fél7-ig dolgozna, de mivel ezt sokallják, senki nem jön be, még a főnök se, gondolom mondanom se kell :). Az út nagyon vicces volt, mert reggel sokkal több a „rikkancs” szerű emberke, akik mindenféléket árulnak – kenyeret, zöldséget, gyümölcsöt, kekszeket, tehát amit el lehet képzelni, meg persze újságot is –, meg volt olyan is, aki az ugyanilyen 3kerekű biciklinek a hátára egy nagyobb konténert szerelt (négy fadeszka az oldala, és egy az alja), és szemetet gyűjtött. Persze mindenki ad neki pénzt, amikor elviszi a szemetet, és útközben rögtön szét is válogatja! Papír, műanyag, fém, üveg, egyéb, szépen mint ahogy Magyarországon is mindenkinek kellene! :). Ezt persze utána elviszi a feldolgozóba, és gondolom ott is kap valamennyi pénzt. De vannak emberek, akik szennyest szednek össze, és kimossák másnap-harmadnapra! Ezen is nagyot néztem így európai szemmel, hogy oké hogy ez megtörténik egy 4-5csillagos hotelben, de hogy itt Indiában az utcán is!
A munka kezd érdekessé válni, a legközelebbi newletters-t kell majd megcsinálnom, és hogy legyen vele dolgom, nem is egyet :). Persze nem ugyanarról, hanem különböző cél-személyek részére. Ennek a megbeszélését délután folytattuk le a főnivel, és úgy 1 órába telt. Délelőtt pedig honlapot szerkesztettem, nem is akármilyet. Sajna még nem készült el teljesen, úgyhogy nem szeretném még most megírni, mert csak feleslegesen látnátok üresen. De majd nemsokára remélhetőleg!
Munka után elmentem vásárolni, és útközben az utcai árustól vettem valamennyi zöldséget megint az esti kajához. Vettem egy egeret is, mert már nagyon hiányzott, és kb. fele annyi volt, mint otthon. Amikor hazaértem, akkor kezdtek a többiek egy Bollywoodi filmet nézni az Om Shanty Om-ot, és bemutattak még egy lánynak, aki szintén Hollandiából jött. Lány arányt javítja, viszont az ország arányt rontja! A Bollywoodi filmeket mind Indiában csinálják, és nagyon viccesek. Általában, sok benne a tánc, úgy is lehetne mondani, hogy szinte egész végig csoportokban különböző koreográfiákat táncolnak, meg végig énekelnek, és persze mindig arról szólnak, hogy van egy szerelmes pár, viszont nem lehetnek egymáséi, mivel az indiai kaszt-rendszer nem engedi őket(főleg szülői „felügyelet”). Persze a végén mindig sikerül valahogy összehozniuk, de sok vesződéssel jár általában. Ezek nem olyan rövid filmek, mint az otthoniak, inkább 3órások, úgyhogy nem vesztettem sokat azzal, hogy elmentem egy fél órát főzni. Zöldségeket vagdostam össze – vagy 7 félét – és simán megdinszteltem őket, tettem hozzá szójaszószt és fűszert, meg csináltam hozzá rizst. Nagyon finom volt, de sok is lett.
Már-már a film harmadánál jártunk, amikor is a kínai srác úgy döntött, hogy elmegy, és menet közben sikerült úgy átesnie rajtam, hogy egyrészt majdnem eldobta a kezéből a laptopot, másrészt viszont – mivel a körmömbe rúgott bele – elkezdett vérezni. Szerencsére nem jött fel az egész körmöm, csak kb. a negyede, úgyhogy remélem nem fog leesni már megint – igaz, hogy ez a másik nagylábam ujja. Szerencsére nem fájt, és most se fáj, és hamar elállt a vérzés is. Bekentem Betadinnal, meg ráraktam egy sebtapaszt. Még szerencse, hogy van tetanusz oltásom :).
A film vége előtt egy háromnegyed órával megint csatlakoztam hozzájuk, és végignéztem. Nem volt nehéz megérteni a filmet és a lényeget. Amúgy ez egy nagyon híres film, híres indiai színészekkel, úgyhogy szerintem majd meg is veszem. Az eredeti 400forintba kerül, dobozos formában, két CD-s!
Ja, és egy másik nagy dolog történt velem, hogy végre sikerült megkapnom a SIM kártyámat! Ennyi idő után! A legviccesebb az egészben, hogy amikor vásárolni mentem, a SIM-ért mentem igazából. De az pár üzlettel azelőtt ahol megvettem volna a kártyát, odajött hozzám a cseh lány, aki szintén vásárolni volt valakivel, hogy neki odaadták a kártyámat, mivel az AIESECesek megvették nekem! Na, gondolhatjátok! Kérdezte is, hogy már megvettem-e, vagy még nem! Merő véletlen! Így megmaradt az a pénzem, amit ma váltottam :).
A munka kezd érdekessé válni, a legközelebbi newletters-t kell majd megcsinálnom, és hogy legyen vele dolgom, nem is egyet :). Persze nem ugyanarról, hanem különböző cél-személyek részére. Ennek a megbeszélését délután folytattuk le a főnivel, és úgy 1 órába telt. Délelőtt pedig honlapot szerkesztettem, nem is akármilyet. Sajna még nem készült el teljesen, úgyhogy nem szeretném még most megírni, mert csak feleslegesen látnátok üresen. De majd nemsokára remélhetőleg!
Munka után elmentem vásárolni, és útközben az utcai árustól vettem valamennyi zöldséget megint az esti kajához. Vettem egy egeret is, mert már nagyon hiányzott, és kb. fele annyi volt, mint otthon. Amikor hazaértem, akkor kezdtek a többiek egy Bollywoodi filmet nézni az Om Shanty Om-ot, és bemutattak még egy lánynak, aki szintén Hollandiából jött. Lány arányt javítja, viszont az ország arányt rontja! A Bollywoodi filmeket mind Indiában csinálják, és nagyon viccesek. Általában, sok benne a tánc, úgy is lehetne mondani, hogy szinte egész végig csoportokban különböző koreográfiákat táncolnak, meg végig énekelnek, és persze mindig arról szólnak, hogy van egy szerelmes pár, viszont nem lehetnek egymáséi, mivel az indiai kaszt-rendszer nem engedi őket(főleg szülői „felügyelet”). Persze a végén mindig sikerül valahogy összehozniuk, de sok vesződéssel jár általában. Ezek nem olyan rövid filmek, mint az otthoniak, inkább 3órások, úgyhogy nem vesztettem sokat azzal, hogy elmentem egy fél órát főzni. Zöldségeket vagdostam össze – vagy 7 félét – és simán megdinszteltem őket, tettem hozzá szójaszószt és fűszert, meg csináltam hozzá rizst. Nagyon finom volt, de sok is lett.
Már-már a film harmadánál jártunk, amikor is a kínai srác úgy döntött, hogy elmegy, és menet közben sikerült úgy átesnie rajtam, hogy egyrészt majdnem eldobta a kezéből a laptopot, másrészt viszont – mivel a körmömbe rúgott bele – elkezdett vérezni. Szerencsére nem jött fel az egész körmöm, csak kb. a negyede, úgyhogy remélem nem fog leesni már megint – igaz, hogy ez a másik nagylábam ujja. Szerencsére nem fájt, és most se fáj, és hamar elállt a vérzés is. Bekentem Betadinnal, meg ráraktam egy sebtapaszt. Még szerencse, hogy van tetanusz oltásom :).
A film vége előtt egy háromnegyed órával megint csatlakoztam hozzájuk, és végignéztem. Nem volt nehéz megérteni a filmet és a lényeget. Amúgy ez egy nagyon híres film, híres indiai színészekkel, úgyhogy szerintem majd meg is veszem. Az eredeti 400forintba kerül, dobozos formában, két CD-s!
Ja, és egy másik nagy dolog történt velem, hogy végre sikerült megkapnom a SIM kártyámat! Ennyi idő után! A legviccesebb az egészben, hogy amikor vásárolni mentem, a SIM-ért mentem igazából. De az pár üzlettel azelőtt ahol megvettem volna a kártyát, odajött hozzám a cseh lány, aki szintén vásárolni volt valakivel, hogy neki odaadták a kártyámat, mivel az AIESECesek megvették nekem! Na, gondolhatjátok! Kérdezte is, hogy már megvettem-e, vagy még nem! Merő véletlen! Így megmaradt az a pénzem, amit ma váltottam :).
Friday, February 29, 2008
Távolságok
Huhh, miután lefeküdtem aludni, úgy egy óra körül, nem tudtam elaludni, úgyhogy kettő körül eldöntöttem, hogy inkább kimegyek a nappaliba, és a gépen dolgozok egy kicsit. Egészen fél 4-ig kint voltam, amikor is úgy éreztem, hogy kezdek fáradni. Szerencsére ezután már nem kellett sokat várnom az elalvással, szerintem 4 körül már aludtam. Mindezek ellenére 9kor kellett kelni, ami egy kicsit megviselt, és majd leragadt a szemem, még a munka elején is. Most megint 11 óra van, és még mindig nem érzem magam fáradtnak. Nembaj, majdcsak átállok valamikor. Ja, és este még azért se tudtam elaludni fél 4-kor, mivel az utcákban – az előző két házban is ahol laktam – egy emberke megy végig, és mintha egy bottal sétálna körbe, és ütögeti a földet. Elég hangos, gondolom vagy a betörők ellen van, vagy pedig a kóbor kutyák miatt. Nem tudom eldönteni, de majd megkérdezem.
A munka egy kicsit lapos volt, ismerkedés a vállalattal, a különböző termékeiről olvasgattam. Remélem a napokban már elkezdem majd az érdemi munkát is, mert így csak unatkozok, viszont unalmamban lehet internetezni legalább. De persze ezt se lehet mindig. Ebédre lementem most a többiekkel, tényleg finom volt a kaja, csak egy kicsit csípős volt, de annyira nem zavart. Nem ettem belőle igazán sokat, gondoltam ne terhelje meg nagyon a hasam. Utána persze megint elmentünk sétálni egyet. Ma már egész meleg volt délután, szerintem 20fok felett volt. Igaz folyamatosan lehet érezni, hogy megy felfele, de mivel közel vagyunk a hegyekhez, ezért nem olyan hirtelen. Ennek ellenére az esték még mindig elég hidegek, minden nap bekapcsoljuk a melegítőt, mert lefagy a lábunk. Amikor visszamentünk, találkoztam a pénzügyessel, aki irt nekem egy papírt, amivel meg tudom venni magamnak a sim kártyát, és nem kell arra várnom, hogy valamelyik AIESEC-es megvegye. Mostmár nem akartam ezzel kezdeni, hogy megint elfelejtette a srác megvenni, aki tegnap már sokadszorra is megígérte, és persze ma is idejött a házhoz. A pénzügyes elkísért egy irodába, ahol ezeket lehet venni, viszont mivel nem volt nálam igazolványkép, nem kaptam meg. Úgyhogy ez lett az esti program, miután hazaértem, hogy elmentem fényképészhez, és csináltattam 8 igazolványképet. Az is vicces volt, mert amikor megérkeztünk, mondta, hogy 40 darabot megcsinál 50 rúpiáért, mire mondtam, hogy nekem nem kell 40 darab, csak 4. De szerintem ezt kevesellte volna pénzben, úgyhogy azt ajánlotta, hogy csinál 8-at, 30-ért. Jó matekos, meg kell hagyni, de nem kezdtem neki alkudozni. Fél órát kellett várni a képekre, addig elmentünk bevásárolni amit tegnap elfelejtettünk. Este a házban most elég unalmas volt, nem csináltunk semmit.
Viszont elfelejtettem mesélni arról, amikor első nap aludtam itt a 21-es házban. Akkor a kínai sráccal voltam egy szobában, akivel lefekvés után, mivel még nem tudtunk aludni, beszélgettünk szerintem legalább egy órát. Egyáltalán nem zavarták a kérdéseim, amit az ottani politikáról, és a kultúráról kérdeztem. Számomra még mindig teljesen hihetetlen, hogy mekkora az ország! A barátnője egy másik városban lakik, ami repülővel csupán 5 óra. Én összesen a Budapest-Delhi utat 7 és fél óra alatt tettem meg! Aztán beszélt még a választásokról, teljesen olyan mint nálunk volt, egy párt, ettől függetlenül választhatsz. Mondta, hogy amúgy a kapitalizmus felé tart az ország, de csak lépésről-lépésre változik, nem úgy volt, mint ahogy nekünk egyik napról a másikra demokrácia lett. A fiú-lány kapcsolatok sokkal nyitottabbak, mint itt, de azért még nem járnak ott mint az európaiak. Ez valamelyest a szülők miatt van, mivel náluk még máshogy volt. Említette még, hogy nagyon sok nő fehérítő krémet használ – olyan mint nálunk a barnító krém. Azt nem tudta megmondani, hogy ez mennyire hatásos, de gondolom nem hiába használják. Ő amúgy eléggé közel lakik Hongkonghoz, ami nagy hatással volt az ottani kultúrára, és ez a régió az egyik legnyitottabb kulturálisan, nem úgy mint másik részei Kínának. Beszéltünk még Észak- és Dél-Koreáról, az országok kapcsolatairól, és várható fejlődésekről. Nagyon pozitívan látja ezeket.
Most csak ennyi jutott eszembe belőle, amúgy ahogy már mondtam, nagyon érdekes beszélgetés volt.
A munka egy kicsit lapos volt, ismerkedés a vállalattal, a különböző termékeiről olvasgattam. Remélem a napokban már elkezdem majd az érdemi munkát is, mert így csak unatkozok, viszont unalmamban lehet internetezni legalább. De persze ezt se lehet mindig. Ebédre lementem most a többiekkel, tényleg finom volt a kaja, csak egy kicsit csípős volt, de annyira nem zavart. Nem ettem belőle igazán sokat, gondoltam ne terhelje meg nagyon a hasam. Utána persze megint elmentünk sétálni egyet. Ma már egész meleg volt délután, szerintem 20fok felett volt. Igaz folyamatosan lehet érezni, hogy megy felfele, de mivel közel vagyunk a hegyekhez, ezért nem olyan hirtelen. Ennek ellenére az esték még mindig elég hidegek, minden nap bekapcsoljuk a melegítőt, mert lefagy a lábunk. Amikor visszamentünk, találkoztam a pénzügyessel, aki irt nekem egy papírt, amivel meg tudom venni magamnak a sim kártyát, és nem kell arra várnom, hogy valamelyik AIESEC-es megvegye. Mostmár nem akartam ezzel kezdeni, hogy megint elfelejtette a srác megvenni, aki tegnap már sokadszorra is megígérte, és persze ma is idejött a házhoz. A pénzügyes elkísért egy irodába, ahol ezeket lehet venni, viszont mivel nem volt nálam igazolványkép, nem kaptam meg. Úgyhogy ez lett az esti program, miután hazaértem, hogy elmentem fényképészhez, és csináltattam 8 igazolványképet. Az is vicces volt, mert amikor megérkeztünk, mondta, hogy 40 darabot megcsinál 50 rúpiáért, mire mondtam, hogy nekem nem kell 40 darab, csak 4. De szerintem ezt kevesellte volna pénzben, úgyhogy azt ajánlotta, hogy csinál 8-at, 30-ért. Jó matekos, meg kell hagyni, de nem kezdtem neki alkudozni. Fél órát kellett várni a képekre, addig elmentünk bevásárolni amit tegnap elfelejtettünk. Este a házban most elég unalmas volt, nem csináltunk semmit.
Viszont elfelejtettem mesélni arról, amikor első nap aludtam itt a 21-es házban. Akkor a kínai sráccal voltam egy szobában, akivel lefekvés után, mivel még nem tudtunk aludni, beszélgettünk szerintem legalább egy órát. Egyáltalán nem zavarták a kérdéseim, amit az ottani politikáról, és a kultúráról kérdeztem. Számomra még mindig teljesen hihetetlen, hogy mekkora az ország! A barátnője egy másik városban lakik, ami repülővel csupán 5 óra. Én összesen a Budapest-Delhi utat 7 és fél óra alatt tettem meg! Aztán beszélt még a választásokról, teljesen olyan mint nálunk volt, egy párt, ettől függetlenül választhatsz. Mondta, hogy amúgy a kapitalizmus felé tart az ország, de csak lépésről-lépésre változik, nem úgy volt, mint ahogy nekünk egyik napról a másikra demokrácia lett. A fiú-lány kapcsolatok sokkal nyitottabbak, mint itt, de azért még nem járnak ott mint az európaiak. Ez valamelyest a szülők miatt van, mivel náluk még máshogy volt. Említette még, hogy nagyon sok nő fehérítő krémet használ – olyan mint nálunk a barnító krém. Azt nem tudta megmondani, hogy ez mennyire hatásos, de gondolom nem hiába használják. Ő amúgy eléggé közel lakik Hongkonghoz, ami nagy hatással volt az ottani kultúrára, és ez a régió az egyik legnyitottabb kulturálisan, nem úgy mint másik részei Kínának. Beszéltünk még Észak- és Dél-Koreáról, az országok kapcsolatairól, és várható fejlődésekről. Nagyon pozitívan látja ezeket.
Most csak ennyi jutott eszembe belőle, amúgy ahogy már mondtam, nagyon érdekes beszélgetés volt.
Thursday, February 28, 2008
Újabb nap SIM nélkül
Mondanom se kell, hogy a sim kártyám nem érkezett meg. Egy újabb nap várakozás, de ki tudja mit hoz a mai nap!
Ma reggel már normális időben keltünk, és szerencsére már nem is voltam fáradt, vagyis annyira. 9-kor keltettek fel édes álmomból, és fél 10 körül indultunk el a munkába – ugyan lehet hogy egy kicsit később, de mivel nincsen órám, így nem tudom pontosan megmondani. Sétáltunk a háztól, nem sokat, úgy 5 percet, és egy nagy kereszteződéshez értünk, ahonnan riksával mentünk tovább. Szerencsére itt most nem kellett alkudozni, mert ez fix áras riksa, ahol mindenki 5 rúpiát fizet. Amikor beértünk, még senki nem volt bent, úgyhogy ittunk két teát, minek a végére már mindenki megérkezett. Az úton idefele láttunk néhány utcai árust, akik egy kis rezsón teát főznek, és tavaszi tekercset sütnek. Sokan reggeliznek itt, de mi bementünk egy kisebb kajáldába, ami inkább volt cukrászda, mert nagyon sok fajta torta volt bent, nem is akármilyenek. Szerintem ide fogok járni, ha finom csokitortára, vagy tiramisura vágyok!
A munka egy kicsit nehezen indult, mivel a gépem még nem készült el teljesen, de szerencsére egész hamar sikerült megoldaniuk a problémát. Délelőtt nem csináltam mást, mint megcsináltam a profilom a honlapon, amin dolgozni fogunk és olvastam pár infót róla. Délben lementünk a céges ebédlőbe, ahol nagyon olcsón finom indiai kajákat készítenek. A „felszolgáló-személyzet” egy öregebb bácsi egymaga, aki a szakács is. Ez se olyan, mint egy otthoni céges menza. Vagy lehet hogy ilyen volt 20 évvel ezelőtt. Az emberke kirakta az adagokat külön tányérokba – persze nem lehetett választani, csak kétféle feltét volt, és általában több feltétet esznek – majd járkált körbe, és mindenkinek adott még chapatit, és ha elfogyott valamelyik feltét, akkor hozta a kis „kondért”, és szedett még ha kértél. Nagyon aranyos kis bácsi. Ma ugyan nem ettem, mert még úgy gondoltam egy nap diéta jót fog tenni, de holnap már biztos kipróbálom. Ezután elmentünk egyet sétálni, mivel itt az ebédidő 1 óra, és bejártuk ennek a szektornak egy részét, megmutatták hol van a fitness terem, könyvtár, könyvesbolt, és egyéb üzletek. Nagyon szép lakóházak vannak arrafelé, néhány elmenne egy kisebb palotának is, legalábbis az építését figyelembe véve.
Délutáni munkát már inkább nevezhetném munkának, mert elkezdtük tesztelni a programot. Ez egy virtuális tanterem, ahol tanárok és diákok találkozhatnak egymással, órákat lehet tartani, minden eszköz megvan hozzá, és különböző kurzusokat lehet tenni, még nyelvkurzusokat is, és majdnem hogy minden ingyenes. Gondoltam is rá, hogy lehet elkezdem a németet, vagy ha van spanyol, akkor azt folytatom és mivel láttam japánt is, lehet hogy felelevenítem a tudásomat belőle. A főnököm szeretné ha mi is tartanánk néhány órát, persze akármiből, ami minket érdekel. Először főként a használatáról fogunk órákat tartani. Nagyon felhasználóbarát felület, és nagyon érdekes dolgokat lehet vele csinálni. Tartottunk is magunknak egy órát, csak úgy gyakorlásképpen, és persze rájöttünk egy-két hibára is rögtön. Ezután, úgy kb. 4 óra fele már nem csináltunk mást csak olvasgattunk, a főnökkel beszélgettem egy órán keresztül, aki nagyon kedves, és segítőkész, és elég profi abban amit csinál. És a legjobb, hogy szeret tanítani is, és mondta is, hogy sokmindent meg akar nekünk majd tanítani. Úgyhogy remélem sokat fogok itt tanulni ez alatt a pár hónap alatt!!! :)
Fél 7-kor fejeztük be a munkát megint – amit én egy kicsit későinek tartok – de az üzletek nagy része még nyitva van ilyenkor. Úgyhogy nem gond, hogy későn fejezted be a munkát, mert minden bolt 10-fél11kor nyit ki, és este 10kor zár be. Tehát marad időd vásárlásra. Mi is ezt tettük, miután hazajöttünk, elmentünk, de csak szupermarketbe venni néhány dolgot, amit majd reggelire tudunk enni. Úgy indultunk el, hogy zöldségeket veszünk, és pont a ház előtt volt egy emberke egy 3 kerekű biciklivel, aminek a hátsó része olyan volt mint egy talicska, vagyis egy falap volt téve, aminek a tetején tele volt zöldséggel. Ezek amolyan farmerek, és amit megtermelnek, mennek körbe az utcákon, kiabálnak, és mindenki aki zöldséget akar venni, az kimegy, és sokkal olcsóbban megkapja mint a boltban. Ezzel is szerencsénk volt, olcsón megúsztuk megint a dolgokat. Van amúgy nála még egy kis mérleg is, amin különböző súlyok vannak, és mivel nem volt mindenféle súlya, volt amelyiket egy kis kővel helyettesítette, aminek gondolom tudta, hogy mennyi a súlya. Végül még elmentünk a boltba is, ahol tudtunk venni rizst, müzlit, teát, tojást, stb.
Miután visszaérkeztünk, átköltöztem egy másik szobába, mostmár Dave-vel együtt lakunk, aki a munkatársam is. Ez egy jóval nagyobb szoba, és végre 6 nap után ki tudtam pakolni a táskámból. Megkönnyebbülés tudni, hogy mostmár nem kell majd egy ideig mozognom, költöznöm. Persze a német srác, aki elment innen, nem nagyon ügyelt a tisztaságra, úgyhogy a polcán 10 centi por volt, amit letakarítottam mielőtt kipakoltam volna. Nem a legtisztább a szoba, de holnap jön a takarítónő, ő majd felmos, és elviszi a fél pár zoknikat is meg a többi szemetet amit a srác hagyott itt maga után. Amúgy jött egy újabb lány, ezúttal Csehországból. Nem túl beszédes, elég csendes, de gondolom csak az új emberek miatt.
Tehát megint eggyel több nemzetiség, és szerencsére a fiú-lány arányt is javítja ebben a házban – ami a tisztasághoz nagyban hozzájárul :).
Ma reggel már normális időben keltünk, és szerencsére már nem is voltam fáradt, vagyis annyira. 9-kor keltettek fel édes álmomból, és fél 10 körül indultunk el a munkába – ugyan lehet hogy egy kicsit később, de mivel nincsen órám, így nem tudom pontosan megmondani. Sétáltunk a háztól, nem sokat, úgy 5 percet, és egy nagy kereszteződéshez értünk, ahonnan riksával mentünk tovább. Szerencsére itt most nem kellett alkudozni, mert ez fix áras riksa, ahol mindenki 5 rúpiát fizet. Amikor beértünk, még senki nem volt bent, úgyhogy ittunk két teát, minek a végére már mindenki megérkezett. Az úton idefele láttunk néhány utcai árust, akik egy kis rezsón teát főznek, és tavaszi tekercset sütnek. Sokan reggeliznek itt, de mi bementünk egy kisebb kajáldába, ami inkább volt cukrászda, mert nagyon sok fajta torta volt bent, nem is akármilyenek. Szerintem ide fogok járni, ha finom csokitortára, vagy tiramisura vágyok!
A munka egy kicsit nehezen indult, mivel a gépem még nem készült el teljesen, de szerencsére egész hamar sikerült megoldaniuk a problémát. Délelőtt nem csináltam mást, mint megcsináltam a profilom a honlapon, amin dolgozni fogunk és olvastam pár infót róla. Délben lementünk a céges ebédlőbe, ahol nagyon olcsón finom indiai kajákat készítenek. A „felszolgáló-személyzet” egy öregebb bácsi egymaga, aki a szakács is. Ez se olyan, mint egy otthoni céges menza. Vagy lehet hogy ilyen volt 20 évvel ezelőtt. Az emberke kirakta az adagokat külön tányérokba – persze nem lehetett választani, csak kétféle feltét volt, és általában több feltétet esznek – majd járkált körbe, és mindenkinek adott még chapatit, és ha elfogyott valamelyik feltét, akkor hozta a kis „kondért”, és szedett még ha kértél. Nagyon aranyos kis bácsi. Ma ugyan nem ettem, mert még úgy gondoltam egy nap diéta jót fog tenni, de holnap már biztos kipróbálom. Ezután elmentünk egyet sétálni, mivel itt az ebédidő 1 óra, és bejártuk ennek a szektornak egy részét, megmutatták hol van a fitness terem, könyvtár, könyvesbolt, és egyéb üzletek. Nagyon szép lakóházak vannak arrafelé, néhány elmenne egy kisebb palotának is, legalábbis az építését figyelembe véve.
Délutáni munkát már inkább nevezhetném munkának, mert elkezdtük tesztelni a programot. Ez egy virtuális tanterem, ahol tanárok és diákok találkozhatnak egymással, órákat lehet tartani, minden eszköz megvan hozzá, és különböző kurzusokat lehet tenni, még nyelvkurzusokat is, és majdnem hogy minden ingyenes. Gondoltam is rá, hogy lehet elkezdem a németet, vagy ha van spanyol, akkor azt folytatom és mivel láttam japánt is, lehet hogy felelevenítem a tudásomat belőle. A főnököm szeretné ha mi is tartanánk néhány órát, persze akármiből, ami minket érdekel. Először főként a használatáról fogunk órákat tartani. Nagyon felhasználóbarát felület, és nagyon érdekes dolgokat lehet vele csinálni. Tartottunk is magunknak egy órát, csak úgy gyakorlásképpen, és persze rájöttünk egy-két hibára is rögtön. Ezután, úgy kb. 4 óra fele már nem csináltunk mást csak olvasgattunk, a főnökkel beszélgettem egy órán keresztül, aki nagyon kedves, és segítőkész, és elég profi abban amit csinál. És a legjobb, hogy szeret tanítani is, és mondta is, hogy sokmindent meg akar nekünk majd tanítani. Úgyhogy remélem sokat fogok itt tanulni ez alatt a pár hónap alatt!!! :)
Fél 7-kor fejeztük be a munkát megint – amit én egy kicsit későinek tartok – de az üzletek nagy része még nyitva van ilyenkor. Úgyhogy nem gond, hogy későn fejezted be a munkát, mert minden bolt 10-fél11kor nyit ki, és este 10kor zár be. Tehát marad időd vásárlásra. Mi is ezt tettük, miután hazajöttünk, elmentünk, de csak szupermarketbe venni néhány dolgot, amit majd reggelire tudunk enni. Úgy indultunk el, hogy zöldségeket veszünk, és pont a ház előtt volt egy emberke egy 3 kerekű biciklivel, aminek a hátsó része olyan volt mint egy talicska, vagyis egy falap volt téve, aminek a tetején tele volt zöldséggel. Ezek amolyan farmerek, és amit megtermelnek, mennek körbe az utcákon, kiabálnak, és mindenki aki zöldséget akar venni, az kimegy, és sokkal olcsóbban megkapja mint a boltban. Ezzel is szerencsénk volt, olcsón megúsztuk megint a dolgokat. Van amúgy nála még egy kis mérleg is, amin különböző súlyok vannak, és mivel nem volt mindenféle súlya, volt amelyiket egy kis kővel helyettesítette, aminek gondolom tudta, hogy mennyi a súlya. Végül még elmentünk a boltba is, ahol tudtunk venni rizst, müzlit, teát, tojást, stb.
Miután visszaérkeztünk, átköltöztem egy másik szobába, mostmár Dave-vel együtt lakunk, aki a munkatársam is. Ez egy jóval nagyobb szoba, és végre 6 nap után ki tudtam pakolni a táskámból. Megkönnyebbülés tudni, hogy mostmár nem kell majd egy ideig mozognom, költöznöm. Persze a német srác, aki elment innen, nem nagyon ügyelt a tisztaságra, úgyhogy a polcán 10 centi por volt, amit letakarítottam mielőtt kipakoltam volna. Nem a legtisztább a szoba, de holnap jön a takarítónő, ő majd felmos, és elviszi a fél pár zoknikat is meg a többi szemetet amit a srác hagyott itt maga után. Amúgy jött egy újabb lány, ezúttal Csehországból. Nem túl beszédes, elég csendes, de gondolom csak az új emberek miatt.
Tehát megint eggyel több nemzetiség, és szerencsére a fiú-lány arányt is javítja ebben a házban – ami a tisztasághoz nagyban hozzájárul :).
Tuesday, February 26, 2008
Inkább nevezném csak egy rövid vizitnek, de sokat kellett rá várni. Előző este mondták, hogy valaki majd felvesz úgy kettő körül…persze indiai idő szerint, ami nem olyan szigorú mint az európai. Tehát fél kettő volt, amikor elkezdtünk kajálni, de amúgy egész reggel nagyon rosszul éreztem magam, mozgott a hasam, meg ilyenek. Úgyhogy csak egy keveset ettem abból, amit a kínai lány főzött, pedig jó kis kínai recept alapján csinálta. Remélem majd máskor lesz megint lehetőségem. Befejeztük a kaját, és leültem várni. Két óra. Mostanában biztos itt lesz már. Nem így lett.
Már-már gondoltam rá, hogy ledőlök egy kicsit, ekkor már fél négy volt. Valaki csöngetett, hát persze, hogy a lány, csak egy kicsit megkésve. Utána viszont sürgetett, hogy menni kell, de időbe nem tud érkezni. No mind1, még a sim kártyámat se vette meg, pedig megígérte. Már 3 napja ígérik, hogy valaki megveszi, mivel csak indiai lakosok vehetnek telefont. Na, ez persze nem jött el, még mindig sim nélkül ülök, és emiatt az ébresztőórám, és a normál órám se működik, mivel mindkettő abban lenne. Így az egyetlen órám a laptopon van, amit viszont nem akarok állandóan bekapcsolgatni. De remélem azért már szereznek valamit a napokban! Beültünk a kocsiba, és indiai módjára elvezetett a céghez, ami előtt egy nagy parkoló volt. Befizette a jegyet – itt előre kell fizetni, nem utólag – és keresett egy parkolóhelyet. Persze hogy megtalálta az egyetlen helyet, ahova nem szabadott volna parkolni, a mélygarázs bejárata előtt. A munkahely egy légkondival ellátott hely, eléggé hideg volt bent – pulcsival azért jobb – de már most is működtetik, pedig még nincs is meleg. Nem baj, biztos van rá pénzük. Aztán lehívták a másik AIESECes srácot, akivel együtt fogok dolgozni. Ő Kanadából van, de eredetileg indiai származású. Amikor bejött, azt hittem először, hogy valaki más jött, mivel esetleg nem ér rá. Aztán bemutatkozott. Vicces volt egy kicsit. Felvitt az irodába, megmutatta a helyemet is, ahol fogok dolgozni, de még nem volt ott gép. Egy kis, 4 négyzetméteres box, egy nagyobb asztallal és gurulós székkel. Kicsit vicces volt, mármint látni, hogy itt még így helyezik el az embereket, mindenki elkülönített helyen. Aztán megittunk két Nescafét, automatából – szerencsére nem fizetős –, és beszélgettünk egy irodában egy indiai sráccal együtt, aki szintén AIESECes. Elmondták a projektet, majd leírom később, és beszéltünk mindenféléről. Aztán megjött a főnök, akivel szintén beszéltem pár percet, nagyon kedves volt, és segítőkész, majd visszamentünk Dave asztalához, ahol ő megmutatta min dolgozik. Néhány infót még szereztem tőle, nagyon kedves srác.
Fél hétkor van vége a munkaidőnek, tehát elég későn, úgyhogy a főnököm felajánlotta, hogy hazavisz a 37-es szektorba. Mondták nekem, hogy ma átvisznek a másik házba, úgyhogy haza kellett mennem sietve, hogy aki értem jön, még otthon találjon. Hazavezetett, de ő egész európaiul vezetett. Még a visszapillantó tükröt is használta néha. Mások csak előre néznek, és a hátsónak kell figyelni, hogy ne menjen bele. Teljesen mindegy kinek lenne elsőbbsége a mi szabályaink szerint. Otthon tele volt a ház, az AIESECesek is ott voltak, és meetinget tartottak. Majd miután elmentek a traineek kajálni, én elfoglaltam a WC-t :). Aztán jött a srác értem, összepakoltam, és betettük a csomagot a kocsiba. Nem volt sok idő, hogy a másik házhoz érjünk. Ez egy újabb ház, és inkább fel van újítva, viszont sajna nincsen internet. Viszont kb. 10 percre van a munkahelyem, tehát nem kell sokat menni. Az itteni házak, olyanok, mintha Angliában lennél. Egymáshoz érnek a falak, és mindegyik ház előtt van egy kis „kert”, ami általában aszfaltozott, és esetleg van néhány cserepes virág, és itt parkolnak a kocsival vagy biciklikkel, motorokkal. És persze ezek is 3-4 emeletesek, de elég kicsi az alapterületük. Behoztak, és elfoglaltam egy ágyat, ami reméltem nem tartozik senkihez se. Így történt. A srác még egyszer megígérte, hogy még ma szerez nekem egy SIMet – ugyan már 8 óra volt. Remélem nem szegi meg ígéretét, és tényleg visszajön. Ugyan 10órát mondott, és már most negyed 11 van, de hát persze ez is indiai időszámítás szerint megy. A ház jól néz ki, van konyha, 3 fürdő és WC, egy belső-hátsó kert, nagy nappali normál kanapéval. Most éppen egy kínai srác, egy amerikai srác, két holland lány egy kanadai srác – akivel együtt dolgozok – és én vagyunk a lakók. Éppen valami régi NBA-s kosármeccset néznek egy laptopon. Mindegyikük nagyon jó fej, az amerikai srác elvitt, megmutatta, hogy hol van a legközelebbi szupermarket, kajáldák, stb. Holnap valószínű beköltözhetek majd egy üresedő szobába, ami csak egy személyes, tehát nem kell senkivel se megosztani. Majd meglátjuk, remélem más nem pályázik rá!! :).
Többet majd holnap.
Jó éjszakát!
Már-már gondoltam rá, hogy ledőlök egy kicsit, ekkor már fél négy volt. Valaki csöngetett, hát persze, hogy a lány, csak egy kicsit megkésve. Utána viszont sürgetett, hogy menni kell, de időbe nem tud érkezni. No mind1, még a sim kártyámat se vette meg, pedig megígérte. Már 3 napja ígérik, hogy valaki megveszi, mivel csak indiai lakosok vehetnek telefont. Na, ez persze nem jött el, még mindig sim nélkül ülök, és emiatt az ébresztőórám, és a normál órám se működik, mivel mindkettő abban lenne. Így az egyetlen órám a laptopon van, amit viszont nem akarok állandóan bekapcsolgatni. De remélem azért már szereznek valamit a napokban! Beültünk a kocsiba, és indiai módjára elvezetett a céghez, ami előtt egy nagy parkoló volt. Befizette a jegyet – itt előre kell fizetni, nem utólag – és keresett egy parkolóhelyet. Persze hogy megtalálta az egyetlen helyet, ahova nem szabadott volna parkolni, a mélygarázs bejárata előtt. A munkahely egy légkondival ellátott hely, eléggé hideg volt bent – pulcsival azért jobb – de már most is működtetik, pedig még nincs is meleg. Nem baj, biztos van rá pénzük. Aztán lehívták a másik AIESECes srácot, akivel együtt fogok dolgozni. Ő Kanadából van, de eredetileg indiai származású. Amikor bejött, azt hittem először, hogy valaki más jött, mivel esetleg nem ér rá. Aztán bemutatkozott. Vicces volt egy kicsit. Felvitt az irodába, megmutatta a helyemet is, ahol fogok dolgozni, de még nem volt ott gép. Egy kis, 4 négyzetméteres box, egy nagyobb asztallal és gurulós székkel. Kicsit vicces volt, mármint látni, hogy itt még így helyezik el az embereket, mindenki elkülönített helyen. Aztán megittunk két Nescafét, automatából – szerencsére nem fizetős –, és beszélgettünk egy irodában egy indiai sráccal együtt, aki szintén AIESECes. Elmondták a projektet, majd leírom később, és beszéltünk mindenféléről. Aztán megjött a főnök, akivel szintén beszéltem pár percet, nagyon kedves volt, és segítőkész, majd visszamentünk Dave asztalához, ahol ő megmutatta min dolgozik. Néhány infót még szereztem tőle, nagyon kedves srác.
Fél hétkor van vége a munkaidőnek, tehát elég későn, úgyhogy a főnököm felajánlotta, hogy hazavisz a 37-es szektorba. Mondták nekem, hogy ma átvisznek a másik házba, úgyhogy haza kellett mennem sietve, hogy aki értem jön, még otthon találjon. Hazavezetett, de ő egész európaiul vezetett. Még a visszapillantó tükröt is használta néha. Mások csak előre néznek, és a hátsónak kell figyelni, hogy ne menjen bele. Teljesen mindegy kinek lenne elsőbbsége a mi szabályaink szerint. Otthon tele volt a ház, az AIESECesek is ott voltak, és meetinget tartottak. Majd miután elmentek a traineek kajálni, én elfoglaltam a WC-t :). Aztán jött a srác értem, összepakoltam, és betettük a csomagot a kocsiba. Nem volt sok idő, hogy a másik házhoz érjünk. Ez egy újabb ház, és inkább fel van újítva, viszont sajna nincsen internet. Viszont kb. 10 percre van a munkahelyem, tehát nem kell sokat menni. Az itteni házak, olyanok, mintha Angliában lennél. Egymáshoz érnek a falak, és mindegyik ház előtt van egy kis „kert”, ami általában aszfaltozott, és esetleg van néhány cserepes virág, és itt parkolnak a kocsival vagy biciklikkel, motorokkal. És persze ezek is 3-4 emeletesek, de elég kicsi az alapterületük. Behoztak, és elfoglaltam egy ágyat, ami reméltem nem tartozik senkihez se. Így történt. A srác még egyszer megígérte, hogy még ma szerez nekem egy SIMet – ugyan már 8 óra volt. Remélem nem szegi meg ígéretét, és tényleg visszajön. Ugyan 10órát mondott, és már most negyed 11 van, de hát persze ez is indiai időszámítás szerint megy. A ház jól néz ki, van konyha, 3 fürdő és WC, egy belső-hátsó kert, nagy nappali normál kanapéval. Most éppen egy kínai srác, egy amerikai srác, két holland lány egy kanadai srác – akivel együtt dolgozok – és én vagyunk a lakók. Éppen valami régi NBA-s kosármeccset néznek egy laptopon. Mindegyikük nagyon jó fej, az amerikai srác elvitt, megmutatta, hogy hol van a legközelebbi szupermarket, kajáldák, stb. Holnap valószínű beköltözhetek majd egy üresedő szobába, ami csak egy személyes, tehát nem kell senkivel se megosztani. Majd meglátjuk, remélem más nem pályázik rá!! :).
Többet majd holnap.
Jó éjszakát!
Monday, February 25, 2008
Semmittevés napja: Vasárnap
Mivel későn feküdtem le eléggé, úgy 1körül, és akkor se tudtam még aludni – pedig vagy 400 bárányt végigszámoltam, ahogy átugrálnak a szemeim előtt, és füldugót is tettem be – de így is csak 2után sikerült álomba merülnöm. És persze korán se sikerült felkelnem, úgyhogy délután 1körül, majd 12órával lefekvésem után tudtam kikelni az ágyból! De eddigre legalább ki tudtam pihenni magam.
Ezután viszont nagyon érdekes dolgok történtek velem. Családi napra hívtak minket, amit az AIESEC szervez az újonnan bevont gyerekek szüleinek, hogy jobban megismerjék a szervezetet, tudják, hogy a gyerekük miért nincsen otthon heti 7 napból legalább 5ször, és hogy mire is lesz ez jó nekik később. Amikor elindultunk, bemutattak megint vagy 10 indiai AIESECesnek, persze egyik nevére se emlékszem már! No mind1, a lényeg az, hogy elvittek kocsival a helyre, ami egy kisebb parkban volt, egy konferenciateremben. Mivel nagyon éhesek voltunk a Brazil sráccal, aki épphogy megérkezett, ezért elvittek minket kajálni az egyetemi büfébe. De ezt nem úgy kell elképzelni, mint otthon, bemegyünk az épületbe, lesétálunk az alsó szintre, végigtoljuk a tálcánkat, és beleteszünk mindent ami tetszik! Nem, ez ilyen kinti büfé volt. A büfé mellett a parkban crickettet játszottak a diákok – itt szinte mindenhol ezt játszanak, tehát nem olyan nagy szám –, a kirakott tévén pedig pont az India-Ausztrália crickett meccs ment. Mi más! A campus többi részét is lehetett látni, de semmi érdekes épület. Ezt is mint Chandigarh többi részét is az 1950-es években építették, és akkori szemmel nézve nagyon jól néznek ki, de azóta szerintem még egyik épületet se újították fel még a központban sem. Tehát azért egy kicsit le van pukkanva. A büfé falán fel volt sorolva vagy 30 féle kaja, persze egyiket se ismertük, úgyhogy ők eldöntötték helyettünk, hogy mit szeretnénk enni. Nem volt rossz döntés egyáltalán részükről, finom indiai ételt kaptunk valami borsóval meg volt egy joghurtos, és egy valami nem tudom milyenes töltött chapatival. Nagyon finom volt.
Miután visszaérkeztünk, már nagyban folyt az előadás, éppen egy videó ment a 2005-ös AIESEC International Congressről, amit itt Indiában, Agrában rendeztek meg. Utána az elnök beszélt, és elmondta, hogy miket csinálnak az AIESECen belül az emberek, milyen „munkalehetőségek” vannak, milyen fejlődési folyamaton lehet átmenni. Persze nem felejtették el megemlíteni az egyik legnagyobb és szerintem legjobb dolgot, hogy több mint 110 országból, 26000 diákot kapcsol össze, tehát a nemzetköziséget. Miután elmondta a végén már kicsit unalmas szöveget, beraktak egy másik ismertető videót, majd behívtak egy szülőt, aki a gyerekéről beszélt, és hogy mennyit változott a szervezethez való csatlakozás után. Ez is egy kicsit hosszúra sikerült, de szerencsére közben teát és teasüteményt vittek körbe a közönségnek, így elviselhetőbbé téve a már-már monoton beszédet. Persze voltak jó pillanatai, de a 10perces beszéde úgy fél órásra sikeredett! És még nem volt vége, még egy teát kértem – nehogy elaludjak – és egy anyukát is felszólítottak az emelvényre, aki a lányáról beszélt. Ő már sokkal érdekesebbeket mondott, és elég vicces is volt, meg szerencsére nem olyan hosszú. A végén még egy bemutatkozással köszöntek el, és zárták az estét.
Ekkor még nem tudtam, hogy mit fogok csinálni ma este, átköltözök-e a másik trainee house-ba, és hogyan megyek majd munkába holnap reggel. Szerencsére kiderítették nekem röpke fél óra alatt, hogy ma átvisznek a másik házba 9-kor, és holnap reggel 10-re kell majd a céghez menni. Ez egy fél óra után délután kettőre változott, ami nem is nagy gond a mostani alvási szokásaimat figyelembe véve. Hazahoztak kocsival, és megbeszéltük a többi trainee-vel, hogy elmegyünk kajálni. Nem telt el egy másik fél óra, pont mielőtt mentünk volna kajálni, hogy a terv megváltozott, és csak holnap munka után fogok átköltözni a másik házba. Itt mindenhez nagyon flexibilisen kell hozzáállni, soha nem tudod, mi történik veled holnap. Persze ez nem baj, nem dől tőle össze a világ. Ekkorra a házba megérkeztek a többi gyakszik, még egy lány Hollandiából – így már hárman vannak –, egy lány Kanadából és egy másik fiú Brazíliából. Így már egész vegyes társaságként mentünk el vacsorázni (3 holland, 1 kínai, 1 kanadai, 1 brazil, és persze 1 magyar), ahol szintén nagyon finomakat ettünk egy szép étteremben, cirka 400 forintot fizetve fejenként! Hát igen, itt más árak vannak mint otthon. A délutáni kajánk amúgy nem érte el a 100forintot, és persze még ez se számit a legolcsóbb helynek! A végén még adtak valami „desszertnek” nevezhető dolgot, ami karamelldarabokat jelentett zöld ánizs kíséretében. Tehát az ánizs mint növénymagvak közé volt keverve a karamell, amit kis kanállal vettél a szádba, majd rágcsáltad. Nagyon finom íze volt, és persze érdekes is!
Ezután viszont nagyon érdekes dolgok történtek velem. Családi napra hívtak minket, amit az AIESEC szervez az újonnan bevont gyerekek szüleinek, hogy jobban megismerjék a szervezetet, tudják, hogy a gyerekük miért nincsen otthon heti 7 napból legalább 5ször, és hogy mire is lesz ez jó nekik később. Amikor elindultunk, bemutattak megint vagy 10 indiai AIESECesnek, persze egyik nevére se emlékszem már! No mind1, a lényeg az, hogy elvittek kocsival a helyre, ami egy kisebb parkban volt, egy konferenciateremben. Mivel nagyon éhesek voltunk a Brazil sráccal, aki épphogy megérkezett, ezért elvittek minket kajálni az egyetemi büfébe. De ezt nem úgy kell elképzelni, mint otthon, bemegyünk az épületbe, lesétálunk az alsó szintre, végigtoljuk a tálcánkat, és beleteszünk mindent ami tetszik! Nem, ez ilyen kinti büfé volt. A büfé mellett a parkban crickettet játszottak a diákok – itt szinte mindenhol ezt játszanak, tehát nem olyan nagy szám –, a kirakott tévén pedig pont az India-Ausztrália crickett meccs ment. Mi más! A campus többi részét is lehetett látni, de semmi érdekes épület. Ezt is mint Chandigarh többi részét is az 1950-es években építették, és akkori szemmel nézve nagyon jól néznek ki, de azóta szerintem még egyik épületet se újították fel még a központban sem. Tehát azért egy kicsit le van pukkanva. A büfé falán fel volt sorolva vagy 30 féle kaja, persze egyiket se ismertük, úgyhogy ők eldöntötték helyettünk, hogy mit szeretnénk enni. Nem volt rossz döntés egyáltalán részükről, finom indiai ételt kaptunk valami borsóval meg volt egy joghurtos, és egy valami nem tudom milyenes töltött chapatival. Nagyon finom volt.
Miután visszaérkeztünk, már nagyban folyt az előadás, éppen egy videó ment a 2005-ös AIESEC International Congressről, amit itt Indiában, Agrában rendeztek meg. Utána az elnök beszélt, és elmondta, hogy miket csinálnak az AIESECen belül az emberek, milyen „munkalehetőségek” vannak, milyen fejlődési folyamaton lehet átmenni. Persze nem felejtették el megemlíteni az egyik legnagyobb és szerintem legjobb dolgot, hogy több mint 110 országból, 26000 diákot kapcsol össze, tehát a nemzetköziséget. Miután elmondta a végén már kicsit unalmas szöveget, beraktak egy másik ismertető videót, majd behívtak egy szülőt, aki a gyerekéről beszélt, és hogy mennyit változott a szervezethez való csatlakozás után. Ez is egy kicsit hosszúra sikerült, de szerencsére közben teát és teasüteményt vittek körbe a közönségnek, így elviselhetőbbé téve a már-már monoton beszédet. Persze voltak jó pillanatai, de a 10perces beszéde úgy fél órásra sikeredett! És még nem volt vége, még egy teát kértem – nehogy elaludjak – és egy anyukát is felszólítottak az emelvényre, aki a lányáról beszélt. Ő már sokkal érdekesebbeket mondott, és elég vicces is volt, meg szerencsére nem olyan hosszú. A végén még egy bemutatkozással köszöntek el, és zárták az estét.
Ekkor még nem tudtam, hogy mit fogok csinálni ma este, átköltözök-e a másik trainee house-ba, és hogyan megyek majd munkába holnap reggel. Szerencsére kiderítették nekem röpke fél óra alatt, hogy ma átvisznek a másik házba 9-kor, és holnap reggel 10-re kell majd a céghez menni. Ez egy fél óra után délután kettőre változott, ami nem is nagy gond a mostani alvási szokásaimat figyelembe véve. Hazahoztak kocsival, és megbeszéltük a többi trainee-vel, hogy elmegyünk kajálni. Nem telt el egy másik fél óra, pont mielőtt mentünk volna kajálni, hogy a terv megváltozott, és csak holnap munka után fogok átköltözni a másik házba. Itt mindenhez nagyon flexibilisen kell hozzáállni, soha nem tudod, mi történik veled holnap. Persze ez nem baj, nem dől tőle össze a világ. Ekkorra a házba megérkeztek a többi gyakszik, még egy lány Hollandiából – így már hárman vannak –, egy lány Kanadából és egy másik fiú Brazíliából. Így már egész vegyes társaságként mentünk el vacsorázni (3 holland, 1 kínai, 1 kanadai, 1 brazil, és persze 1 magyar), ahol szintén nagyon finomakat ettünk egy szép étteremben, cirka 400 forintot fizetve fejenként! Hát igen, itt más árak vannak mint otthon. A délutáni kajánk amúgy nem érte el a 100forintot, és persze még ez se számit a legolcsóbb helynek! A végén még adtak valami „desszertnek” nevezhető dolgot, ami karamelldarabokat jelentett zöld ánizs kíséretében. Tehát az ánizs mint növénymagvak közé volt keverve a karamell, amit kis kanállal vettél a szádba, majd rágcsáltad. Nagyon finom íze volt, és persze érdekes is!
Subscribe to:
Posts (Atom)